Érdemes beszélni a gyerekemnek az új párkapcsolatomról?

Eszembe nem jutna a magánügyeimbe beavatni. De mondjuk én már az első alkalom után megszakítottam volna vele minden kapcsolatot - a félórás beszélgetéseket beleértve - amikor hazajött és meg sem nézett és ez így van azóta is sorozatosan.

Persze számomra az ilyen azért elképzelhetetlen, mert mi családként működünk a gyerekeimmel. Én jó szülő voltam, szeretnek.

És te?

Mert nekem ebből úgy tűnik, hogy valamiért nagyon haragszik rád, csak saját lelki békéje miatt nem töröl véglegesen az életéből, te meg a lelkiismeret furdalásod miatt vagy a kapcarongya.

... de ezeket csak te tudhatod!

Milyen volt a kapcsolatotok mielőtt elment otthonról? Történt valami? Ezek azért fontos kérdések.

#16 Vagy talán nem. Az én anyám sem ismeri be, hogy nem volt jó szülő. Szerinte azért rossz a kapcsolatunk mert csak velem van a baj. Szerinte azért hazudtam nagyoooon sokat neki, amíg otthon éltem, mert hazudós vagyok. Gyakorlatilag meg nem volt más választásom. Vagy hazudok és talán megúszok dolgokat, vagy már azért is szankcionálva vagyok, hogy írtam egy négyes dolgozatot. Csak hogy a legkisebb bajt említsem. De volt, hogy meglopott, indokolatlanul meg próbált megütni 18 évesen is. (Pl, mert nem vettem fel kabátot, csak pulcsit arra a 2 mp-re, amíg behívtam a macskát az ő kérésére) A szr szülők sose ismerik be, hogy elbszták. Én azt vettem észre a környezetemben, hogy ez sokkal gyakoribb ez, mint az, hogy a gyerek eredendően egy fax.

Nagyon nem szeretem már azt a kifejezést használni, hogy "meghallgatnám a másik felet is", mert az általában azt jelenti, hogy élből elutasítjuk a kérdezőt, nem adunk helyt a problémának, nem érezzük át, érvénytelenítjük, de én most meghallgatnám a másik felet is.

Vagy pedig írj többet. Mi vezetett idáig, hogy tárgyilagosan ki van jelentve, hogy az a szabály, hogy havi fél óra? Rengeteg sérelem, tragédia, trauma, veszekedés, rossz mentális állapotok lehetnek a háttérben.