A szülő hibája, ha a gyermeke nem tudja az ő nyelvét?

Az anyukám magyar, az apukám román. Romániában élünk, de én nem tudok románul csak magyarul, mert velem otthon mindig magyarul beszéltek és magyar településen, suliba, egyetemre jártam.

Sokszor oda álltam apum elé kicsi gyerekkoromba is (9-10) évesen, hogy apu, gyere beszéljünk románul, mert én meg akarok tanulni. A 2. mondatig jutottunk el, ahol nem tudtam egy szót, pl. h a kalapácsnak hogy mondják románul, és máris a jó Isten volt emlegetve, hogy hogy vagyok ilyen hülye, hogy ennyit se tudok. És ott mindig el kezdtem sírni és el is ment a kedvem. Ezt eljátszottuk többször, de a végén már teljesen elment a kedvem az egésztől és 21 éves koromra ott tartok, hogy még most sem tudok beszélni.

Ebben az a bosszantó, hogy apum szerint én nem akartam megtanulni és hogy az én szégyenem. Ebből mindig óriási veszekedések szoktak lenni, amelyek nagyon bántanak.

Szerintem a szülő szégyene, hogy nem tanította meg a gyerekét a nyelvére. És anyumat is hibáztatja, hogy nem tanított meg…mintha az ő dolga lett volna…

Csak azért írom ezt ki, hogy lássam mások mit gondolnak erről vagy hogy van-e más is hasonló helyzetben.