Kikészít a 18 éves lányom és a 24 éves fiam, mit tennétek a helyemben? 53 éves budapesti anyuka vagyok, akit 3 agyműtét után leszázalékoltak, vagyis: nem dúskálunk anyagiakban.
A férjem egy szelíd ember, aki (velem együtt) mindent megtett azért, hogy a két gyerekünknek „mindene” meglegyen, vagyis első helyen mindig a család állt számunkra. Beláttam mára, hogy túlzottan engedékenyek voltunk, és az általunk helyesnek vélt demokratikus nevelés csak rosszhoz vezetett. A lányunk most fog érettségizni, jó tanuló, de itthon elviselhetetlen, állandóan követelőzik, mivel egy nagyon gazdag társaságba került, akiknek természetes, hogy mindent megvehetnek. Velünk rondán beszél, üvöltözik, ha nem kap meg valamit, beszélni vele nem lehet, mert szó szerint leüvölti a fejünket, semmiben nem segít, állandóan azt vágja a fejemhez, hogy rossz (ennél keményebb jelzőkkel!) anya vagyok. Ha ezt nekem meséli valaki, hogy egy ’gyerek’ a szüleit állandóan terror alatt tartja, el sem hinném. Szerinte neki minden jár, mert ő ugye tanul, így semmit nem kell tennie egyebet. Havonta 25 ezer forintot kap tőlünk (nagy nehézségek árán), amit persze elkölt, úgy, hogy azt üvölti, hogy semmi közöm hozzá, mire. Aztán kezdődik a követelésáradat. Most fejébe vette, hogy fizetősre fog menni az egyetemen, és persze hozzám vágta, hogy kezdjünk el gyűjteni a tanulmányaira. Nem bírom tovább, próbáltam vele leülni megbeszélni a dolgokat, nem járt eredménnyel. A fiunkat pedig, akit - miután többször meglopott bennünket -, nagy nehezen kiraktuk itthonról 6 hónapja, mert érettségi után egy szakmát volt hajlandó elvégezni, és megszerezni az OKJ végzettséget, pedig négy évig járhatott nappalisként tanulni, végig mi tartottuk el. Azért tartom reménytelennek a helyzetet, mert most sem hajlandó munkát keresni magának, vasárnaponként eljön hozzánk, és elpanaszolja, hogy nincs pénze, azt várja, mi adjunk. Csak azért iratkozott be egy OKJ oktatásra, hogy felvehessen diákhitelt, amiből megpróbálja fenntartani magát. De nem jár be tanulni, csak beiratkozáskor járt bent. Nem érti meg, hogy a hitelt vissza is kell majd adni. Nem tudom, mit tegyek, mert semmiben nem hallgat ránk: munkát nem keres magának, nem tanul, közben állandóan azt mondogatja, hogy melyik haverját mennyi pénzzel támogatják otthonról. A férjem nem képes a sarkára állni, mert még mindig azt hiszi, hogy mindennek a megoldása a mi kötelességünk. Én már nem bírom tovább az állandó veszekedéseket, reménytelen vitákat.
Nincs szükségem letolásokra, mert tudom, hogy sok dologban mi (a férjemmel rontottuk el), de a tűrőképességem végére értem, és úgy érzem, akár a halálba is menekülnék, mert nem bírom tovább. Ha van hathatós ötletetek, arra lenne szükségem, mert nincs kihez fordulnom.
válasza:Sziasztok!
kellemes húsvéti ünnepeket!
Régi topik ez, de néha benézek. :)
Jelenleg nálam az van, hogy már időnként önszántából
dolgozik a fiam. Nemsokára ismét lesz munkája hosszabb
időre.
A kisebbik fiaméknál született kisbaba, most lesz 4
hónapos, kislány. Nagyon aranyos, jól vannak. :)
Megtanultam elfogadóbb lenni, és nem hibáztatom mindenért
saját magamat.
Lehet hogy mint szülő sokat hibáztam, de mindenki egy
adott jellemmel születik, és azon senki nem változtathat
csak saját maga.
Nem próbálok már megváltoztatni senkit, nincs rá
jogosultságom,viszont magamon és a hozzáállásomon bármikor
változtathatok.
Üdv, Kockasajt!
válasza:Kedves Julianna!
Köszönöm a kedves érdeklődésedet! :)
Remélem jól vagytok!
üdv, Kockasajt
válasza:Köszönöm, kedves Kockasajt, jól vagyunk.
Levetettem az özvegyi fátyolt, és 14 év után újra férjhezmentem.
Nálunk H.I. mindenki jól van, a lányomék Tunéziában vannak egy hétig, ma jönnek haza.
Gratulálok az unokádhoz, nekem is van két ikerkislányom.
Látom, kezd az életetek kicsit helyrerázódni, remélem, jó irányban folytatódik.
Kellemes ünnepeket Nektek is!
De jó lenne, ha Éviről is tudnánk valamit!
Julianna.
válasza:Kedves Kockadajt!
Gratulálok, igazán nagy felismerés!
Ahogy változól változik a világ is.
válasza:Üdv Bence és Julianna!
Julianna! Gratulálok az újrakezdéshez! :)
válasza: válasza:Sajnos Éviről nincs hír, de öülök, hogy legalább rólad "hallok".
Nálunk minden rendben, a két kislány most nálam van. A lányom és a vőm Dél-Franciaországban mászkálnak három-négy napot, nagyon szép az idő.
(Nem tudom, emlékszel-e még, de mi Franciaországban élünk.)
A Te unokád jól van?
Julianna
válasza:Üdv Mindenkinek!
Emlékszem Julianna! Sok sikert! :)
Nálunk is van még egy unoka, szintén kislány, nagyon aranyosak. :)
Viszont hogy ne hiányozzon a sz@r se az életemből, a szomszédom vett egy kutyát, és olyan borzalmasan ugat, mert lakásban tartják, de éjszakára kikötik, hogy már arra gondoltam elmegyünk a jegyzőhöz. Nem lehet vele beszélni.Mármint a szomszéddal. Hogy erre nincs törvény Magyarországon, hallatlan.
Plusz ez a járvány is megkeseríti az életünket. Ki gondolta volna, hogy ez lesz?
Szerintem ez sem véletlen. Nincsenek véletlenek.
Vigyázzatok magatokra!
Üdv Mindenkinek!
És már megint ugat... :(
válasza:Örülök, Kockasajt, hogy hallok Rólad!
Gratulálok a kisunokához, ez bizony nagy öröm.
Nálunk az egész család megkapta a két vakcinát, úgyhogy ez rendben lenne, de engem két napja operáltak szürkehályoggal, és elég xarul érzem magam még mindig.
Naponta 4x jön egy ápolónő csöpögtetni és cserélni, írni is alig tudok.
Szerencsére a fordításaimat időre befejeztem, valószínűleg nem is vállalok többet.
Két ikerunokám már majdnem 14 éves, iszonyú, milyen gyorsan múlik az idő.
Mi újság a fiaddal?
Ölellek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!