Mit csináljak? A szűleim nem ismerték fel hogy Asperger-szindromás vagyok?

30-asnak igazat adok, az autizmus diagnózis ronda egy stigma.

De hangsúlyozom nem biztos, hogy Asperger a bajod - nem mondom, hogy konkrétan neked nem az, csak azt hogy a legtöbb öndiagnosztizálónak utóbb kiderül, hogy nem az. Ezért is olyan iszonyatosan hosszú folyamat a kivizsgálása, szakember számára is, nehogy félrediagnosztizálják, nagyon sok személyiségzavar vagy mentális betegség egyforma tüneteket produkál.

Nálam is olyat diagnosztizáltak a problémámra (pszichiátria), ami eszembe nem jutott volna, pedig sokat olvastam a témában és minden másnak hittem kb, csak annak nem, ami, mert a típustünetek közül jónéhány jellemző, neten gyakran emlegetett nálam teljesen hiányzik, más tünetekben nyilvánul meg ugyanaz a zavar.

Akkor érdemes kivizsgáltatni, mi a problémád, ha úgy érzed, hogy valami súlyos bajod van, amivel nem tudsz megbirkózni egyedül, ha életminőséged rovására megy. Amíg szakember nem mond véleményt neked, te se stigmatizáld magad.

Nem akarlak elkeseríteni, de mikor elkezdtünk a mentális betegségekről tanulni, akkor az előadó mondta, hogy nem kell megijedni, mindenkire rá fog illeni minden, igen, a könyvből is, de nem vagyunk paranoid skizofrének stb. attól, ez nem így működik. Pl. ha elolvasod a wikipédián, hogy repetitivitás akkor azt nem úgy kell elkézelni, amire egy átlag ember ráfogja, hogy na ez már az. Akiknek diagnosztizáltan van ilyen gyermeke, azok tudják miről beszélek, hogy rá lehet mondani minden normálisra is, de egész más, amire a betegségnél használják.

Egyébként nem vagyok híve a lelki betegségek stb. elbagatellizálásának sem, de mióta internet van és mindent el lehet olvasni valóságos divat lett önjelölt depressziósnak lenni, most újabban ez már nem olyan hódító, egy jó ideje már az aspergert látni mindenütt, hogy a sok "meg nem értett" ember hirtelen aspergeresnek képzeli magát.

Attól függ melyik tünetekről van szó, a skizofréniára vagyis annak is csak bizonyos fajtáira) csak az érzelmi sivárság és a szociális elszigetelődés ami hasonlít, amúgy totál más téma, de olyat meg produkálhat még depresszió, skizoid, skizotíp, elkerülő vagy paranoid személyiségzavar is akár, szocializációs, fejlődéspszichológiai gondok is, ez is csak pár példa.

Nem tudom hány éves vagy, de sanszosan elmehetsz egyedül is szakemberhez, de totál felesleges találgatnod mi a bajod, meg diagnosztizálgatni magad, baromira nem az a lényeg, hogy "megfejtsd", a problémád, hanem az, hogy kezeltesd és hogy meggyógyulj, tünetmentes legyél, hogy normálisan élhess.

Szakemberek, kíváncsi lennék, létezik-e olyan diagnózis, ami igazából semmit nem takar, csak rá lehetne mondani a hipochonderekre, hogy megnyugodjanak. (Kb. mint a placebo)

Van ilyen? :)

"egy jó ideje már az aspergert látni mindenütt, hogy a sok "meg nem értett" ember hirtelen aspergeresnek képzeli magát."

A borderline-t se hagyjuk ki, most az is "divat" :) Legalább is ezen az oldalon egy időben naponta diagnosztizálták saját magukat ezzel.

Mondjuk az tény és való, hogy a legtöbb emberre simán ráillenek néhány mentális betegség tünetei, legalább is látszólag, ezekről én is tanultam, nekünk is mondták, hogy ne ijedjünk meg, ha valahol magunkra vélünk ismerni :) De ugyanez volt akkor is, amikor a járványos betegségeket tanultuk, minden héten más és más fertőző megbetegedést fedeztünk fel magunkon a skarláttól az eboláig :D

Szóval igen, ilyen szempontból elég becsapós lehet mentális vagy akár más problémákról olvasni, mert könnyen ráhúzza magára az ember, hogy "na, nekem is ez a bajom, hiszen le van írva, stimmel".

De persze nyilván ha valaki úgy érzi, hogy akár fizikailag, akár mentálisan nem teljesen egészséges, akkor jobb, ha szakemberhez fordul, mintha nem törődik vele, mert lehet, hogy később abból lesz a nagyobb baj.