Van itt olyan, akinek alkoholista családtag mellett kellett felnőnie?

Nekem előbb anyám lett alkoholista majd édesapám. A megnevezés nem hiába ilyen....

Anyám csak anyagilag tartott el (ha annak lehet nevezni, nem egyszer maradtunk éhen a bátyámmal, miatta nem tudtam szakmát tanulni...), lelkileg sosem volt ott, nem éreztem magamban a biztonságot, szeretetet, nem éreztem amit kellene, gondolom ő sem.

Amíg ivott még rosszabb volt....

Nem úsztam meg lelki sérülések és alapvető hiányosságok nélkül, a mai napig iszom a levét a nemtörődömség3nek, szívből rühellem az alkoholistákat és az olyanokat akiknek a faszik fontosabbak mint a gyereke....

Csatlakozok én is annyi különbséggel, hogy az én gyerekkoromba egy kezemen meg tudnám számolni, hogy apám hányszor volt józan. Jó 6-7 évig anyum is vele tartott a dorbézolásba, mi meg tesómmal eleinte együtt, aztán amikor elkerült fősulira, akkor egyedül viseltem drága szüleim "szerető gondoskodását."

Az életemre még ma is kihatással van, mert nem bírom a részegséget elviselni. Én semmit nem iszom soha, a férjemtől is azt várom,hogy a kelleténél többet ő se igyon. Ezt az esküvő előtt letisztáztuk, már akkor közöltem vele, hogy ez nálam válóok. Azóta persze már többször megszegte az ígéretét, ilyenkor tajtékzok, és a kelleténél ezerszer nagyobbra fújom a dolgot. Talán egyszer sikerül túljutni rajta.

Szóval ez a második házasságom, mondhatom hogy boldog vagyok. Nehézségek persze vannak, de alapjaiban nagyon jó az életem.

8-as voltam. Azért írtam csak egy szót, mert még mindig annyira fáj az egész, hogy képtelen vagyok beszélni róla. Most pszichiáter kezel a szüleim miatt.

Sajnálom, hogy másoknak is hasonló fájdalmas emlékei vannak. :( Nagyon át tudom érezni.