Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Miért gondolják egyesek, hogy...

Miért gondolják egyesek, hogy a szülőknek nem kötelessége eltartani a huszonéves gyerekeiket?

Figyelt kérdés

Volt nemrégiben egy kérdés, ahol egy fiú/lány(?) írt arról, hogy jelenleg nincs munkája, tanul, és mindemellett le kell adnia havonta X összeget otthonra és mindemellett mindent magának megvennie. Gondoltam, ez azért mégse normális...


Erre olyan válaszokat is olvasok, hogy "senkit nem érdekel, hogy nincs munkád" meg "örülj, hogy egyáltalán otthon lakhatsz" és "nehogy már egy huszonéves a szülő tartson el".

Komolyan kiégtem két perc alatt. Kérdem én, mi az, hogy örüljön mert a szülei megengedik, hogy otthon lakjon?


Én úgy gondolom, amikor egy értelmes, érett felnőtt ember gyereket vállal, akkor azzal is tisztában van, hogy nem 18 éves koráig tart majd a felelőssége, hanem élete végéig. De legalább addig, ameddig a gyereknek nem sikerül kialakítani egy önálló életet - ami manapság, mint tudjuk, kifejezetten nehéz dolog. Nem a szerencsétlen gyerek kérte azt, hogy szülessen az egymillió munkanélküli országába és ne legyenek lehetőségei.


Már azzal se értek egyet, hogy pénzt kérnek a tanuló gyerektől, amiért otthon lakhat (hiszen mondom, ezt ők akarták és vállalták), de főleg nem úgy, hogy még munkája sincs és tanul. Soha az életben nem fog tudni így előre jutni, mert mire befejez az iskolát, milliós tartozása lesz - ez miért jó a szülőknek?


Mielőtt bárki belekötne, itt nem a tökét lógató, képzetlen és hülye huszonévesekről beszélek, hanem azokról, akik a kérdezőhöz hasonlóan próbálnának előre jutni. Vagy a szerencsétlen gyerek, ha 18-20 évesen egy kb. semmit nem érő OKJ-val nem talál munkát, akkor menjen el prostinak a pénzért vagy legyen öngyilkos?


2013. dec. 7. 15:37
1 2 3 4 5 6
 31/60 anonim ***** válasza:
62%

Amit a kérdező a keleti régióról írt, az igaz. Én is itt tanulok, csak szerencsére én bejárós vagyok. 4,9-es átlagra nem kaptam ösztöndíjat, nem kapok szoctám-ot és diákmunkát sem kapok, mert azt mondták h minimum 4 munkanapot vállalni kell. 1 félévem van hátra, költöznék a messzebbre is munka miatt, csak nincs indulótőkém.

Elég sok ismerősöm csinálja azt, hogy beiratkozik egy okj-s képzésre, nem jár be meg nem végzi el, csak kap egy diákot és azzal diákmunkát keres, heti 5 napot tud vállalni.

Nyilván ez nem csak az egyetemistákról szól, hanem azokról akik 18 év felett tanulnak.

23/l

2013. dec. 7. 16:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/60 anonim ***** válasza:
59%

Huszon közepe felé járok, egyedül élek, lehetne mondani, hogy a szüleim elrontották az én és a tesóm életét, nincs lakásunk, mindenki úgy tartja el magát, ahogy tudja. Nem tudnak a szülők segíteni, mert még magukon se tudnak segíteni. Kérdező, erre mi a véleményed?

Amúgy én fenntartom magam, persze nehéz, de egyre könnyebb, mert minden nap arra dolgozok ki stratégiákat, hogyan lehetne könnyebb. És minden nap egyre könnyebb is, mert egy kis siker akkora energiát ad, hogy újra és újra sikert csinálok belőle.

2013. dec. 7. 17:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/60 anonim ***** válasza:
80%

Nem kötelessége, csak normális szülő, szívesen segít (ha tud) a normális gyerekének.


Az összes többi ezen a meghatározáson kívül esik.


A normális ember kisebbségben van, szóval lassan kezdem azt hinni a normalitás nem normális.

2013. dec. 7. 17:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/60 anonim ***** válasza:
53%
Utolsó: milyen igaz. "Ne alacsonyodj le a hülyék szintjére, mert legyőznek a rutinjukkal." Egyre több a rutinos. De csak magadnak szabad hinni.
2013. dec. 7. 17:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/60 anonim ***** válasza:
59%
Gondolom kapni fogok hideget-meleget, de tovább merészkedek: 29 éves vagyok, 14 éves korom óta súlyos pánikbeteg és mániás depressziós (akkor diagnosztizált először orvos, de már előtte is bőven volt problémám), kőkemény szuicid hajlamokkal. Egész életemben küzdöttem vele, de még orvosi segítséggel sem jutottam arra a szintre, hogy egyedül meg tudjak állni a lábamon. Az érettségit is már felnőtt fejjel tettem le, levelezőn, mert 10 esetből minimum 7-szer rohamok törnek rám, ha sok ember között kell lennem. Nincs munkám, nincs keresetem, a szüleim már nyugdíjasok és sosem kerestek sokat, DE van bennük annyi emberség és gerinc, hogy tudják, a gyerekük vagyok, és nem lustaságból tartok itt, nem passzióból sikerültem félre, és annak ellenére hogy senki nem teszi ki az ilyen gyereket az ablakba mutogatni, támogatnak és eltartanak, mert egyszerűen rászorulok. Egy percig nem fordult meg a fejükben, hogy az utcára raknak, mert a depresszió nem betegség vagy hogy csak lusta vagyok és hisztizek hogy kiszolgáljanak. Sokszor látok itt gyk-n olyan válaszokat, hogy a 18 éves gyereket már vágják is ki az utcára ha nem tud azonnal a saját lábára állni, és ezt még jogosnak is érzik. Szerencsére vannak olyanok, akik a gyerekszüléssel együtt felfogták, hogy az a gyerek a húsom és vérem a haláláig, és ha tehetem, segítek rajta, mert erről szól a CSALÁD. Mielőtt valaki azzal jönne, hogy oldjam meg a betegségemet (mert az) egyedül, és küzdjek, közlöm, hogy ez rohadtul nem így működik, és az hogy itthon vagyok és eltartanak, nem azt jelenti hogy egy szalmaszálat nem teszek keresztbe. Komolyan mondom a szívem szakad meg, amikor azt látom, hogy igyekvő, de küszködő fiatalokat akarnak utcára zavarni egyesek, mert a pénz a minden, és ha nem lett tökéletes a gyerek neveltetése, már le is mondanak róla. Nézzen magába akinek inge. Lehet leszavazni.
2013. dec. 7. 17:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/60 anonim ***** válasza:
41%

17:40

Örömmel leszavazlak: én is bipoláris depresszióval küzdök, mégis megembereltem magam annyira, hogy bejárjak dolgozni. UNDORÍTÓ, hogy a nyugdíjas szüleidet még öregségükre is kizsigereled, hogy nemhogy támaszuk nem vagy, de egy halálukig cipelendő púp vagy a hátukon. Amikor majd elmennek szegények, akkor csöves leszel, vagy mik a terveid, meddig akarsz a mentális betegségedre mutogatva tespedni?

2013. dec. 7. 17:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/60 anonim ***** válasza:
46%

Kedves kérdező, a kérdésed stílusa és a megfogalmazás eléggé provokatív. Csak abban az esetben kötelező eltartani egy szülőnek a nagykorú gyerekét, ha az első szakmáját szerzi és nappalin tanul, de nem fenyegeti a saját megélhetését. Ok, tekintsük el a jogi oldaltól és nézzük a szülői szeretet, gondoskodás oldaláról. Nyilván egy normális szülő igyekszik mindent megtenni azért, hogy elősegítse a normálisan viselkedő gyereke önállósodását, de van ezzel is néhány probléma. A válság nem csak a pályakezdőket érinti, hanem a szülőket is. A többszázezer devizahiteles között is igen szép számmal van szülő, aki konkrétan azért küzd, hogy fedél maradjon a családja feje fölött és nem igazán tudja már a nagykorú gyerekét is támogatni. Ezrével vesztik el a 40-50 évesek is az állásukat, munkahelyek tömegével szűnnek meg most is, így sok szülő még magáról se képes gondoskodni. Jól írod, valóban megváltozott a világ, de nem úgy, ahogy Te gondolod. Igen, vannak családok, ahol anyagilag könnyen meg tudják oldani a huszonéves gyerekeik támogatását, de olyan is van szép számmal, ahol már fordult a kocka, a munkát nem találó szülőt támogatja a jó állást talált gyereke.

A saját példámat pl igen sok helyen látom. Már tizenéves koromban is dolgoztam minden nyáron suli mellett. A keresetemet hazaadtam, mert szükség volt rá. Eszembe sem jutott, hogy ez másképp is lehetne. Diplomát szereztem nappalin, de otthon is folyamatosan segítettem a szüleim vállalkozásába és hazaadtam az ösztöndíjamat és az árvasági segélyemet is. 30 éves koromban megszűnt a munkahelyem, a szakmám kártyavárként omlott össze, mert az összes ruhagyár bezárt. Sok korombeli vesztette el akkortájt az állását, mert más területeken is bezárták a gyárak. Pályát kellett módosítanom, de amikor kitört 2009-ben a válság, az is megingott. Igen nehezen élek meg. Van két huszonéves, szárnyait bontogató fiatal mellettem, akiket nem igazán tudok támogatni, mert örülök, ha kinyögöm a lakáshitelt. Ami viszont nagyon bánt, őket nem igazán látom, hogy igyekeznének diákmunkát keresni és sajnos ez is eléggé általános. Ők is hasonlóan gondolkoznak, mint Te. Úgy vélik, "kötelességünk" szülőknek meggebedni, pedig hidd el, mi szülők se ilyen világot akartunk.

2013. dec. 7. 18:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/60 anonim ***** válasza:
47%
36-os, ha te magad is ilyen betegséggel küzdesz, tudhatnád, hogy nem mindenkire hat egyformán, nem mindenki éli meg ugyanúgy, és nem lehet mindenkire ráhúzni ugyanazokat a tüneteket. Nem egyforma minden ember élete, még azoké sem, akik ilyen betegséggel küzdenek. A kirohanásod egyszerűen csak minősíthetetlenül primitív. Szomorú, hogy pont azokból hiányzik ennyire az empátia, akik a normális, átlagemberekhez képest bármilyen mentálhigiénés betegséggel küzdenek.
2013. dec. 7. 18:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/60 anonim ***** válasza:
53%

18:18

Éppen azért, mert tudom, mennyire túljátszod ezt a dolgot, azért dühít ennyire. Nem tudsz kimozdulni, oké, akkor miért nem tanítasz nyelvet skypeon? Miért a nyugdíjas szüleiden élősködsz? Felháborító, hogy a betegségedre hivatkozva kizsigereled a tulajdon szüleid utolsó csepp erejét is.

2013. dec. 7. 18:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/60 anonim ***** válasza:
38%

A szülőknek nem kötelességük eltartani a nagykorú gyereküket. Felnőttek, nagykorúságukkal együtt jogokkal is felruházza őket az állam, felelős döntésre, önellátásra és önfenntartásra képesek.


Uccu neki! Tartsd el magad!

:-D

2013. dec. 7. 18:37
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!