Miért gondolják egyesek, hogy a szülőknek nem kötelessége eltartani a huszonéves gyerekeiket?

Én erről a helyzetről azt gondolom, hogy a szülő támogassa a gyerekét még tudja, és még a gyerek a saját lábára nem áll. Régen az volt a természetes h érettségi után elmentek az emberek dolgozni, jóval kevesebben tanultak tovább, így "alap" volt hogy 18-20 éveseknek már önálló keresetük volt és talpra álltak. Régen ciki volt 30 évesen szülőkkel élni, ma már nem az, és egy 20 éves már felnőtt ember volt, sok esetben gyerekkel, mára viszont minden kitolódott, a tanuláson át, a gyerekszülésen, családalapításon kezdve minden, úh. mára ez vált természetessé. A mostani tizen-huszonévesek későn érő korosztály ami nem feltétlen az egyének hibája hogy több ideig szorulnak szülői segítségre.

Aztán eljön majd az az idő amikor a szülő szorul támogatásra, akkor meg ott a gyerek, aki úgymond "visszasegíti" azt amit a szüleitől kapott fiatalkorában. Mindez a kölcsönösségen alapul, hogy egymás életét megkönnyítsük a nehéz időkben.

Persze ezek alól is vannak kivételek, pl ha olyan gyerekem lenne aki ellinkeskedte a tini éveit, nem tanult, dolgozni nem hajlandó, akkor azért én is megkövetelném h menjen dolgozni és álljon a saját lábára, ne pedig otthon tengődjön. De ha tisztességes gyereket sikerül nevelni, aki huszonéves, és még tanul, és nincs módja dolgozni, akkor én sem kényszeríteném bele semmilyen számára kellemetlen helyzetbe.

vannak esetek, amikor teljesen indokolt, hogy a szülő pénzt kér. pl. ha a gyerek keresete nélkül nem tudná kifizetni a számlákat vagy kaját venni. bár ilyenkor a jobb érzésű gyereknek is magától értetődő hogy ad amennyit tud, vagy az egyik számlát minden hónapban ő fizeti.

a szerények körülmények közt élő barátaim néha erejükön felül vállaltak melókat az egyetem alatt, mert tisztában voltak vele, h nem lesz kaja otthon ha nincs miből megvenni.

vannak olyan ismerőseim is, akiknek a szülők állták az összes költséget, saját lakást kaptak. ők ezt azzal tudták meghálálni, h normálisan tanultak és mostanra teljesen jól el tudják magukat tartani.

amikor az a gyerek 18-20 évvel ezelőtt megszületett, még álmukban sem gondolták volna az ősei, h ilyen gazdasági állapotok lesznek az országban. ennek talán az az egyetlen pozitív hozadéka, hogy a mostani generáció értelmesebb tagjai nem szülnek ész nélkül, és 10-20 évre előre gondolkodnak, van megtakarításuk.

mi is így egyengetjük az életünket, előbb az egzisztencia, aztán a családalapítás.

remélem nem kényszerülök majd abba a helyzetbe hogy a gyereknek azért kelljen dolgoznia a felsőfokú tanulmányai alatt, h kifizessük a rezsit. azt persze nem fogom ellenezni, hogy a bulira, telefonra előteremtse a pénzt. sőt, úgy nevelem, h ez a minimum ha már felnőtt ember. legalábbis jogilag.

Azért,mert ezek az emberek nem szeretetből vállaltak gyereket.

Hanem,csak akkor ez volt a vágyuk vagy megélhetési gyerekgyártók és ha már nincs utánuk pénz,mehetnek a p-csába.

Nos,ha te gyereket vállalsz,azzal is tisztában kell lenned,hogy lehet lesz vmi betegsége a gyerekednek,ami miatt akár lehet egész életedben rád szorul.De sokan nem hiszik el,hogy velük is megtörténhet.

A baj,ott kezdődik,hogy vki csak kötelességtudatból tartja el a gyerekét,nem szeretetből.

Nekem pl van egy pszichés betegségem,ami miatt nagyon nehéz lesz önállósodnom,pedig kitűnő tanuló voltam suliban,legjobb gyerek,semmi bajt nem csináltam soha.

De mivel már elmúltam 20 éves sokan kíváncsiskodnak a rokonságból,hogy mi van velem,sőt volt olyan is,aki ellenem fűtötte a szüleimet,pedig nem is ártok nekik semmivel vagy ilyesmi.

De ez nem tartozik mindenkire,hogy nekem mi bajom van,azzal osztom meg,akivel szeretném.A szüleim is tisztában vannak a dolgokkal.

Csak ilyenkor mindig jönnek olyan rokonok,szomszédok,akiknek átlagos gyerekeik vannak,és nincs jobb dolguk és kíváncsiskodnak mások életéről.

Egy normális ember szerintem tiszteletben tartja más emberek magánéletét,és nem ad úgy tanácsot,hogy nem ismeri a körülményeket.

Kérdező, valószínű ezt a szocpolszülők gondolják csak így, akinek csak addig jó a gyerek, amíg lehet vele gügyögni, meg lehetett utána felvenni szocpolt.

Utána már mehet a bánatba.

Az, hogy támogassák a gyerekeiket, az iskola miatt, pénzzel, lakással, stb...az már büdös nekik, itt jön az, hogy őket se támogatta senki...nem a fenét, csak most lusták tenni bármit is a gyerekük érdekében, egyszerűbb undorító módon lemondani róluk.

Én erre csak annyit mondanék, hogy tőlünk fejlettebb országokban a szülőknek jogi kötelességük a gyereküket eltartani amíg be nem fejezik az egyetemet, szakmát nem szereznek. A szülő köteles fizetni a tandíjat, és egy államilag meghatározott havi pénzösszeget a gyereknek. Ha ezt a szülő nem teljesíti, a helyi NAV kiszáll, behajtja a pénzt, és átutalja a gyereknek.

Én már befejeztem az egyetemet, szüleim támogattak anyagilag végig, persze dolgoztam is, ösztöndíj, stb, de hát az ugye nem volt elég. Szóval támogattak. Most dolgozom. El akarok végezni egy harmadik egyetemet is a közeljövőben. Szüleim azt mondták hogy teljesen mindegy hány éves vagyok, a gyerekük vagyok, és támogatni fognak ha szükségem lesz rá (például nem találok munkát). Remélhetőleg erre nem kerül sor, de ettől függetlenül én ezt teljesen normális dolognak tartom.

"Miért gondolják egyesek, hogy a szülőknek nem kötelessége eltartani a huszonéves gyerekeiket?"

Mert nem kotelessege, hanem joga.

Valószínűleg azért, mert igazuk van. vegyük ki az a nagyon kevés kivételt - ha egyáltalán van ilyen törvényi szabályozás ma Magyarországon -, akik a felsőfokú tanulmányok miatt eltartandóak.

Huszonéves ember FELNŐTT! ha megvan keze-lába, ha munakképes, akkor menjen és dolgozzon. Akárhol és akármit, ami van. 18 éves kor fölött senkit sem köteles eltartani a szülője - még az árvákat is kiebrudalják az árvaházból.

57-es ezt rosszul tudod.

Az árvák 24 éves korokig maradhatnak az intézetben,ha van tanulói jogviszonyuk:))