Anyám itt hagyott. Mit tegyek?

Kérdező, én csak most tévedtem ide, amit írtam volna, azt előttem már leírták, nincs hozzáfűzni valóm, ezért csak annyit kérdezek, hogy mi történt végül? Mit csinálsz, mit intéztél? Én a fél karomat odaadtam volna ha anyám nekem ad egy egész házat, mindent megtennék hogy önálló és független legyek. Éppen eljött az ideje, hogy felnőlj, 19 évesen már minden ismerősöm szakmára járt délelőtt és dolgozott délután. Nem nagy ördöngősség, be is járhatsz a városba, párom biciklivel járt 15 km-rel arrébbra, olyan vádlija lett hogy jujjj!

Írsz nekünk hogy mi történt vagy már azóta éhen haltál?

Engem is kikészített az apám, nem fejeztem be az iskolát és gondolkodás nélkül elköltöztem, mert ha nem becsavarodok. 0 ról kezdtem az életem, most mínuszban vagyok.

Az élet nehéz. Családot nem választ az ember, ha meg annyira tré volt anyád, és te olyan felvilágosult akkor, miért nem tettél lépéseket ez ügyben (gyámhivatal).

Gondolom a lakás anyád nevén van.

Keress egy olcsóbb albérletet kezdj el dolgozni, én a helyedben külföldön próbálnék szerencsét, Magyarországon egyedül, semmi végzettséggel, elveszett ember vagy.

Annyi erő legyen benned, ha még 1 év van az érettségiből, azt végigcsinálod bármi áron meló mellett, még fiatal vagy és mennie kell, levelezőin akárhogy, ennek mind utána kell járj, míg van neted addig tedd meg.

Teljesen jogosan ugatták le stb stb, felnőtt vagy... Megint csak csalódtam az emberiségben. Mert amúgy kva sokat tudtok az egész háttéről nem? Meg 19 évesen mindenki mondogatja milyen felnőtt, ő mondta? Honnan tudod? Nem v már gyerek? Én egy 19 évest még olyan kva gyereknek tartok, hogy olyan nincs, mellesleg állj

talpadra legyél férfi nme feltétlen olyan könnyü mint amilyen talán nektek volt. A segítség nem szégyen de vki semmit nem kap, depressziós is lehet akár, minden segítség nélkül és akár szociális fóbiái is lehetnek, akár félhet v utálhatja az embereket. Az anya meg nem feltétlen nevelte fel a fiút, kvára nem tanítanak meg sok embert önállóan élni és nem feltétlen tud akárki csak ugy megállni a lábán hirtelen, mert nem mindenkinek olyan a háttértörténete.

Kiskoromban elváltak a szüleim, mindig veszekedtek, alkoholista apám vert, külföldön dolgozott, 1x egy veszekedés után anyám elment otthonról a "híd alá" lakni, apám meg dolgozni és hagytak a 10 éves öcsémmel, aki folyton csak sírt, persze biztos nem tanultam jól meg kihagytam egy évet és csak kockultam. Hát az biztos, hogy késői éveimben sokat a szobámban voltam zenét hallgatni és elmélkedni, elkerülni a 2 fogyatékost, aki veszekszik, mert szerencsére már én nem voltam célpont. Semmire soha senki nem tanított meg és csak a barátaimmal éreztem jól magam, emberekkel nem tudtam beszélni. 19 évesen v nyugdíjasnak vagy 15 évesnek éreztem magam, de a szar gyerekkor után semmiképpen sem akartam rabszolgaságba vetni magam. Illene nyáron diákmunkázni már ennyi meg ennyi idősen, persze, mert amugy se magamra költeném nem, eldönhetném azért én, h nekem megéri e az az x óra munka azért a pénzért, mert lehet nekem nem kell a kényelem és az a pénz, nekem lehet csak az ételre kell a pénz h éljek, mert lehet nem a munkáért szeretnék élni és az egyetlen dolog amiért valaha is dolgoznék nem én lennék hanem egy olyan család aki tényleg szeret és én is szeretem, de ezt a szeretetet én nem kaptam meg. 19 voltam, de semmit nem tudtam, még suliba jártam, de persze a szar családba akivel az ember nem szeretne beszélni még azért is leugatnak ha már nincs jogsid mert másnak van, de ha vmit mondasz h másnak v neked nincs akkor ne hasonlítsd magad másokhoz. megfelelési foskényszer, nem hiába van, anyád akar megfelelni a családnak, amit utálsz, de itt mindenki annyira van a 19 éves férfinak már igy meg ugy kell lennie, mert ti döntitek el nem? mert neki ezt meg azt kell csinálnia, meg az anyád. 1 embernek kell megfelelni, magadnak és a szülődmeg dögölhet meg ott ahol van azok után, h ilyeneket ir pl gyakorikérdésekre. Mellesleg nem mindenki olyan szerencsés h sikerül neki minden és egy szar élet szar neveltetés mellett egy 19 éves fiu lehet egy ember aki semmilyen társadalmi szituációban nem tudja megállni a helyét, nem tudja mit hol hogy kell csinálni és kvára nem az a dolga h ő egyedül a lábára álljon mert már annyi se maradt benne h eltudjon kezdeni vmit és egyedül csak fájdalom és félelem létezik benne és álljon a talpára mert 19 éves férfi, kvára nem minden 19 éves bulizós én felnőttnek képzelem magam fajta és magamutató stb... Egy kvára legjószívűbb legkedvesebb ember aki utálja a magamutatást az álszentséget a hazugságokat és az emberi természetet és még is segít az embereken mert egy jó ember is kerülhet ilyen helyzetbe és nem feltétlen tudja h mit csináljon, magára van egy olyan világban amit nem ismer és amiben nem találja a helyét, de álljon talpra, ha túl is éli biztos nem fogja élvezni az életet és innen már álmodozni nem fog, csak egy túlélő robot lesz álmok és célok nélkül mert abból a mélyből segítség nélkül az emberben semmilyen tűz nem fog belobbani, pedig az ember lehet h nem lenne se lúzer, de soha nem segítettek neki és a szar háttere mellett még nem is a talpra esett fajta.

"Gondolkoztam hogy munka után megnézem hova megy és elkapo" és mindenki szépen gondol a rosszra, ez csak az emberiséget és titeket ír le. Mert az elkapom kvára nem azt jelenti, h sikeresen találkozik vele és megpróbál beszélni vele -.-" Itt mindenki olyan okos és olyan szépen beszél mások helyzetéről, állj a lábadra nesze neked semmi, hát te lehet a lábadra álltál, de lehet közel fele annyira se voltál soha az életben rossz helyzetbe mint egy ember, akit te leszólsz, mert erre v csak jó, a leszólásra, mert ő nem ér semmit és ki kell dobni, csak, azért mert nem felelt meg neked. Mert ő nem járt még dolgozni 19 évesen és mert kihagyott 1 évet és talán mert verték a szülei és semmi szeretetet nem kapott, de ő nem érdemel szeretetet hiszen a szeretetet munkában kell mérni, h mennyit hoz haza és h van egy jogsija, mert attól lesz vki jó ember, h 19 évesen van jogsija és munkába jár mint a többi ember, mert a társadalomba be kell illeszkedni, attól v jó ember, hogyha rabszolga v, legalább akkor nem csak én szenvedek a munkával.