Van olyan dolog, tulajdonság vagy cselekedet, ami miatt a már felnőtt gyerekedet nem tudnád szeretni?

Szerintem itt anyukád készülékében van a hiba. Nem normális dolog amiért nem szeret. Egy normális szülő még ezerszer nagyobb dolgokban is megbocsát a gyerekének mert szereti.

Anyukádnak van valami komoly baja hidd el.

A tesóm és anyukám 16 évig nem beszélt egymással a tesóm hülyesége miatt. Anyukám sokszor próbált békülni, stb.. Hiába nem köszöntek egymásnak hiába forgatták el a fejüket, anyukám akkor is szerette. Érdekelte a sorsa, tudta mi van vele, ha nagy gáz volt közbe is avatkozott. 16 év után a tesómnak megjött az esze és nagyon félt hazajönni, félt hogy ráolvassák a dolgokat félt mindentől. Anyukám pedig megmondta hogy ő neki a szeretete nem múlik el, nem szűnik meg "csak" azért mert nem beszélnek.

Neked kedves kérdező meg nem kell félni ilyenektől. Ha már felismerted hogy ez nem normális amit anyud csinál akkor valószínű nem leszel olyan. Anyudat küld el orvoshoz, hátha a doki rá tud világítani neki hogy ez nem normális amit csinál, és nem veled van a baj.

Ha az én anyukám ezt így a szemembe mondaná, nem biztos hogy tartanám vele a kapcsolatot.

Egy gyerekvállalásának egyetlen egy jó oka lehet, pégpedig az, hogy egy boldog emberrel több szülessen erre a bolygóra, semmi más! Nem az, hogy összetartsa a szétesőben lévő kapcsolatot, nem az, hogy megéljünk az utána kapott segélyből, de még csak az saem elfogadható, hogy azért vállaljak gyereket, hogy boldoggá tegyen, mert akkor már meg kell felelnie a SZEMÉLYISÉGE felé támasztott elvárásoknak, és ha nem tud ezeknek megfelelni, akkor már nem fogják tudni elfogadni olyannak, amilyen. A viselkedés más téma, ne keverjük ide.

Anyukád valószínűleg azért vállalt téged, mert azt hitte, hogy jó buli lesz egy előre elképzelt neki tökéletes személyiséggel / kicsi-énnel megosztani az életét. Ez azonban nem így működik, mert a gyerek nem egy üres lap, ami én írok tele, hanem egy félig teleírt lap, ami vagy jól, vagy rosszul fejezek be.

Én amúgy nagyon buta gyerekkel lenne iszonyat nehéz, DE attól még képes lennék szeretni, mert tudnám, hogy nem az a feladata, hogy büszkévé tegyen.

Van. Az, hogy valaki az anyám, apám, gyerekem, vagy férjem...még nem jelenti azt automatikusan, hogy minden esetben szeretnem "kell". A szeretet nem így működik.

Az viszont, hogy azért nem szeretlek, mert nem pont olyan vagy, mint amilyennek én akartalak.....ostobaság! Rettenetesen felszínes, sekélyes embernek kell lennie valakinek, aki pusztán emiatt nem szereti a családtagját...

Hogy általános-e, nem tudom, de a családunkban pl. én vagyok a fekete bárány, aki nem az elvárásoknak megfelelően alakítja az életét. Semmi nem jó, úgy kellene ahogy a szülők csinálják, mert az a jó.

Ha el is távolodtok, szerintem ne rágd magad, hogy te csináltál valamit rosszul, mert az az anya aki állandóan be akarja szabályozni a gyerekét, elég korlátolt, unintelligens. Talán jobb is lesz, ha távol marad, mert a párkapcsolatodat is tönkreteheti.