Van aki megbánta, hogy kidobta a gyerekét? Én már nagyon, de nem tudom hogyan tudnám jóvá tenni.

Köszönöm a válaszokat, tényleg mindet!

Nem megváltásra vártam itt, tisztában vagyok vele, hogy mit tettem. Egyszerűen tanácsot kértem, hogy hogyan mentsem ami még menthető.

Nem a híd alá dobtam ki, csak nem akartam látni többet, még csak gondolni se akartam rá. Még amikor 18 évesen egyetemre ment, vettünk neki egy lakást az adott városban, hogy ne kelljen bejárnia vagy kollégiumban laknia.

A fiam mindig is nagyon okos és tehetséges volt. Volt miért büszkének lennem rá. Csak azt hiszem túlzásba vittem, felépítettem magamban a tökéletes, eszményi gyerek képét és ráhúztam. Aztán amikor hirtelen már nem passzolt bele, azt nem bírtam elviselni. Nyilván erről ő nem tehet, nekem viszont idő kellett mire ez felismertem.

Most egy kicsit reménykedek, ha minden jól megy jövő szombaton haza jön ebédre. Igen, csak ő. Úgy lett megbeszélve, hogy mindenek előtt kettőnk közt tegyük kicsit rendbe a dolgokat, majd csak aztán hozza el a barátját.