Mit tennétek, ha megismerkednétek felnőtt nőként egy veletek egykorúval, aki még otthon lakik a szüleivel egy lakásban?

34- sel is egyetértek...

Nekem az lenne abajom, hogy lusta, ne az, hogy otthon van.

Ismerek olyat, aki 35, de otthon lakik, mert egyszerűbb a vállalkozása miatt, ami közös apujával. De van barátnője, és bármikor külön is költözhet, elég önálló pasi, meg szerintem jó, hogy inkább gűjti a pénzt.

Azzal semmi gond nincsen, hogy valaki otthon lakik, én is sokáig otthon maradtam (de most már barátnőmmel élek, aki akkor ismert meg, amikor még nem költöztem külön).

A baj ezzel van:

"A srác viszont nem az: sosem mosogat, nem mossa a cuccait, nem takarít, mindent a szülei csinálnak"

Nekem leégett volna a pofámról a bőr, ha a szüleimnek kellett volna takarítani utánam. Segítettem, ahol tudtam, és beszálltam a rezsibe-kajába.

Van haverom, aki ma is elvárja, hogy ha épp nincsen barátnője, nővére vagy édesanyja takarítson ki nála-miután hazaértek a munkából. Szerintem ennél a srácnál sem lenne másképpen, és ez igenis gáz.

42F vagyok, egyetlen napot sem éltem egyedül. Hazimunkát csak egyszer-egyszer végeztem, ha egyedül voltam otthon pár napig. Annyit, hogy ne legyen nagyobb rumli, mint amit rámhagytak. Ez a pár alkalom nem jelentett problémát, gyakran inkább érdekes volt.

Ez nem jelenti, hogy bárkitől is elvárnám, hogy kiszolgáljon. Sőt egy kicsit zavar is. A feleségem, itthon dolgozik, félállásban vagy annyiban sem. Így természetesen adódik, hogy ő csinálja a házimunkát. Ha nem akarná, vagy 8 órában dolgozna, akkor fizetnénk bejárónőt. Ha egyedül élnék, akkor is bejárónő lenne. Nekem nem kell nemszeretem dolgot csinálnom, neki van fizetése.

Kérdező, ha a srác olyan jól keres, akkor annyira önállótlan azért nem lehet... Hogy téged becsül-e, az nem abból fog kiderülni, hogy most egyedül lakik-e. Praktikusan pedig teljesen mindegy, hogy hajlandó lenne-e házimunkát végezni: ha mindketten ilyen jól kerestek, soha nem lesz rá szükségetek.

(Nem olvastam a kommenteket).

Kb pont ilyen helyzetben voltam 25 évesen (tehát a barátodhoz képest 2 évvel korábban): otthon laktam, semmi házimunkát nem végeztem, semmi felelősséget nem vállaltam (korábban már albérleteztem fél évet, félig a szülők pénzéből, félig a saját kevés keresetemből).

Ekkor (tehát 25 évesen) ismerkedtem meg a barátnőmmel és ekkor jöttem rá, hogy a felnőttséghez változni kell. Elkezdtem felelősséget vállalni, beszálltam a családi üzletbe, 2 évvel később barátnőmhöz költöztem, közben vittem a családi üzletet.

Most, 37 évesen van 2 gyerekünk, vagyonunk az elmúlt 7 évben több, mint 30 millióval nőtt, van 4 kiadott lakásunk, és elég sok házimunkát végzek itthon (céges munkát meg szintén elég sokat).

Változás lehetséges. Eddig ez így kényelmes volt a srácnak, de változhat ha valami meghozza a motivációját (pl ha elkezdtek járni és kommunikálod felé, hogy elvárásaid vannak a házimunkával kapcsolatban).