Szerintetek elmondjam a szüleimnek hogy a 16 éves húgom idősebb férfival találkozgat? 19/F

#30, persze, mert ugye az első részben megegyeztünk, hogy a kapcsolat jogszerű, a 3. részben meg egyetértek, hogy valami vétséges kategória, tettleges becsületsértés, vagy könnyű testi sértés, vagy akármi...

Ha mélyebben nézzük, akkor én továbbra is azt nem értem, hogy hogy jön ahhoz valaki, hogy a saját erkölcsi normáit kényszerítse másra, még akkor is, ha ezt "csak jót akarok" alapon teszi. Érted, amíg 13 volt a lányom, simán megtilthattam persze, de amikor már 15 vagy 16, akkor elmondhatom, hogy én nem értek vele egyet, vagy féltem tőle, vagy ezt meg azt a rossz oldalát látom, nade megtiltani???? És pláne a testvéremnek???

Persze ebben valszeg az is benne van, hogy anno gyerekként én is sokszor megkaptam ezt a "majd ha nagy leszel, majd akkor megérted... akkor majd hálás leszel érte..." meg "amíg az én kenyeremet eszed, addig..." és nem, ma sem vagyok hálás ezekért, sőt, és nem, mindazt, amit ezen vesztettem, a mai napig nem bocsájtottam meg pedig hát én már 50 vagyok, anyám meg 80... hiába magyarázza, hogy "én csak jót akartam", ha közben kiszúrt velem, meg megfosztott számomra fontos dolgokból.

Egyébként meg lehet az erkölcsi rongyot rázni, de mi van akkor, ha (egyébként legvalószínűbben) arról szól a történet (most is futott ilyen kérdés pár napja), ha a lány egyszerűen úgy gondolta, hogy a saját első szexuális élményeit inkább egy tapasztalt partnerrel akarja megélni, akitől tanulni is tud, és nem két hősszerelmes szűz bénázásaira vágyik? Érted, ezzel lehet egyet érteni, meg nem egyet érteni, de hogy jön ahhoz akárki, akár testvér akár szülő, hogy a gyerek szándékai ellenére a saját értékrendjét kényszerítse ki annak meglévő jogai ellenében? Nem a másik életének tönkretétele ez, amikor a saját szándékai ellenében kényszerítjük az általunk jónak tartott dologra? (hangsúlyozom, jogszerű esetekről beszélek CSAK)

Egyébként, hogy ne drámaian fejezzem be ezt az elmélkedést, én is írtam meg hasonló tapasztalatot boldogult ifjúságomban... messze nem ilyen korkülönbséggel a lány 17 volt én meg huszonéves... és a beállító nagyika "dobott ki"... na a lány persze utánam jött, és egy óra múlva nálunk éreztük jól magunkat, legalább zavartalanul - de a nagyika protkója másnap meg véletlenül egy kissé meleg helyre került, mit ád az ég... és az ugye a hőtől kissé deformálódik... látod, ez le lett kvittelve pillanatszerűen, és még jogászkodni se kellett hozzá:)))

És ez megmutatja, hogy az ilyen beleszólási kísérletek amellett, hogy szerintem aljasok, még miért komplett hülyeségek is... hol van a lány nagyobb biztonságban banyek? A saját (szülei) lakásában, vagy az aznap felszedett pasinál? Mert az ilyen akcióval csak azt lehet elérni, hogy legközelebb ő fogja forszírozni, hogy a pasihoz menyjenek, nehogy beállítson a tesó... erre gondol az itt válaszolgató t. publikum????

62%-os, megvan az esélye, hogy a bölcs 16 éves lány itt is valamilyen gyerekes reakcióval válaszol, ez már csak annak függvénye, hogy milyen személyiség. Természetesen ha így van, akkor még inkább kétséges, hogy éretten választott partnert magának, nem pedig manipulálta a pasi. Ez van, tinikorban túl kell esni a kamaszhülyeségeken. Sejtettem, hogy te szolidaritásból állsz ki a pasas mellett, a te 17-huszonéves példád viszont még mindig nem 16-39.

Az igaz, hogy annak teszi szét a lábát, akinek akarja, nem büntethető, de ettől még nem jogos. A családja tartja el őt és az esetleg besikerült unokát, 18 éves koráig ők tartoznak érte felelősséggel, a lakásban ezen a jogon él, magyarán nem a tini pattogtatja a szüleit úgy, hogyan neki tetszik, hanem kénytelen összecsiszolódni a közösséggel, amiben él. Addig pedig ha a szülők úgy érzik, a lány rossz úton jár, NEVELIK. Úgy, mint a 8 évest, aki szintén nem büntethető jogilag azért, mert földhöz vágott egy vázát vagy magára rántotta a forró levest, ugyanis varázsütésre nem szűnik meg a szülő felelőssége azért, mert a lánya 16 lett. Ha majd 18 évesen ő úgy ítéli meg, hogy ráerőltették a számára nem tetsző normákat, és ez hátrányára vált, már senki nem tarthatja vissza, hogy saját kezébe vegye az életét és elköltözzön. Addig viszont a szülőnek minden joga megvan hozzá, hogy tudomása legyen, mi folyik a házában, felmérje, milyen veszélyek leselkednek a fiatalra, és megpróbáljon tenni ellene, ha úgy látja jónak. A tiltást meg lehet szegni, de akár egy beszélgetés is elég lehet ahhoz, hogy a tini átgondolja a dolgokat. Szökhet, lázadhat, ha annyit ér számára a saját döntése, ez szintén nem válik hátrányára, megtanul kiállni a számára fontos dolgokért, és tiszta lapokkal játszik, a szülei pedig nem ringatják magukat illúziókban arról, milyen a lányuk valódi arca. Földhöz is verheted magad, attól még ez így van, és nem feltétlen azok az érett 17 évesek, akik válaszul dacból kiszöknek első adandó alkalommal alád vetni magukat a bokorban. Ennél azért a legtöbb lány többre értékeli magát, hiba, ha nem. Mellesleg nincs azzal baj, ha a lánynak kapcsolata van, bemutatja a barátját, és szexuális életet él vele a szülei lakásán. A baj azzal van, hogy felcipel egy idegen kéjencet, akit nem is ismer, csak meg akarja magát d*gatni vele. Ez az értékrend hiába szimpatikus számodra, nem fér bele annál, aki normális nőt akar nevelni a gyerekéből. Ha mégis ilyen életet akar élni, majd akkor megteheti, amikor már nem a szülő felelőssége.

Nem tudom, téged milyen fontos dolgoktól fosztottak meg, ha egy 40-es nő akart rád mászni 16 évesen, megértem, ha anyád kidobta, egyéb sérelmeket viszont nem tudsz ezzel egy lapon említeni. Nem is értem a felfogásodat. Szóval lehet, hogy a szülő téved, és nem az lesz a jó a gyerekének, amit hisz, úgyhogy inkább csináljon, amit akar? Ismerek néhány ordas k*rvát, akinek ilyen szülei voltak. Meg elég sok alkoholistát is. Olyat is, aki drog miatt ült fiatalon, és elszúrta vele az életét. De most biztos jobb nekik, mintha egy normális szülő megpróbálta volna őket jobb irányba terelni addig a pár évig, ameddig teheti. Miért feltételezed, hogy egy 16 éves döntései minden esetben reálisak és jól megalapozottak, és életre szóló törést okoz, ha a dolgok másképp alakulnak, mint tervezte? Lehet van egy-két ilyen terület, pl. pályaválasztás, de hogy a fenti eset nem tartozik közéjük, abban biztos lehetsz. Valószínűleg duzzog pár napot az élet igazságtalanságán, aztán a pasi úgy dönt, keres nyom nélkül megfektethető 16 évest, és a lánynak leesik a tantusz.

igen, elég naiv, aki egy 16-17 éves lány józan ítélőképességére alapoz.

kásőbb biztos megköszöni majd apukának, hogy milyen jófej volt, hogy hagyta, hogy teherbe essen egy vén faxtól.

Igen, egyértelműen szolidarításból, csak épp a LÁNY iránti szolidarításból. Szerintem ugyanis a két leggyalázatosabb tartalmú magyar szó a "REND" meg a "NORMA", a lány részéről meg éppen az lenne a gyerekes viselkedés, ha elfogadja az alávetett státuszt és behódol, és az a felnőtt, érett megnyilvánulás, ha megvalósítja a saját elképzeléseit, saját értékrendjét - a környezete minden tiltakozása ellenére is, akár.

És nem az számít, hogy a gyerekből PhD-s lesz, vagy prosti, hanem az, hogy ő maga jól érzi-e magát a bőrében, azt az életet éli-e, amit szeretne, úgy, ahogy ő azt szeretné...

(hogy értsd, mondok egy példát: az egyik ismerős lány 16 évesen - pont mint a Kérdező húga - besokallt a "mert neked az a dolgod, hogy tanulj, mert majd meg fogod érteni, mert majd hálás leszel érte" zagyvalékból, fogta magát, és lelépett 1 évre külföldre világot látni - tehette, az anyja szerencsére partner volt benne, és ez még azelőtt volt, mielőtt a neokonzervatív moslék eláztatta volna a Földet, tudod, ahogy mi még 5 évesen is vehettünk piát meg cigit is, és az állam a KISZ meg építőtáboraival maga teremtette meg az ereszdelahajam-alkalmat 14+ éveseknek, szóval összehasonlíthatatlanul szabadabbak voltunk, no, minket még elektromos pórázra sem tudtak fogni, meg E-naplón se tudtak ellenőrizgetni:) - na mindegy, ezt csak a fiatalabbaknak írom, mielőtt valaki azzal köt belém, hogy "hazugság, egy 16 éves hogy mehetett volna...." majd szépen kitombolva magát, és túlesve azokon a dolgokon, amin túl szeretett volna esni, szépen befejezte a középiskolát, elment felsőoktatásba, stb... úgy futott be szép karriert, hogy közben nem csak a szívás volt az osztályrésze. Szemben velünk, akiknek maradt a "szerető család féltő-óvó gondoskodása" című szívás.

Írtad, hogy ". Ha majd 18 évesen ő úgy ítéli meg, hogy ráerőltették a számára nem tetsző normákat, és ez hátrányára vált, már senki nem tarthatja vissza, hogy saját kezébe vegye az életét és elköltözzön." - és bocs, de ebből látszik, hogy nem érted az egész problémát, téged soha sem érintett... azzal nyilván tisztában vagy, hogy a család az elsődleges szocializációs színtér, és az ott átélt dolgok döntően meghatározzák az ember életét. Gondolom, ezt nem is vitatod. Akkor már csak abba kellene belegondolnod, hogy mi történik akkor, ha van egy "A" személyiségű-értékrendű ember, akinek van pechére egy "B" személyiségű-értékrendű szülője, testvére, aki a saját normái szerint akarja nevelni... megmondom neked... abból lesznek az örökösen talajtalan-gyökértelen-neurotikus-sehova se tartozó emberek, mert az ösztönszint meg a felettes én örökös konfliktusából egy töredékük lesz képes nagyon szívós munkával és nagyon nagy energiabefektetéssel kitörni, az összes többinek jut az önmagával meghasonlott élet, lesz valami családja, valami munkája, de sehol sem fogja jól érezni magát, oszt lesz alkesz vagy depis, vagy nyugtató függő vagy mindenkit az őrületbe kergető agresszív szenvedő... esetleg majd a gyerekén akarja megvalósítani saját magát - pont ahogy az ő szülei is tették vele - és generációsan továbbörökíti a lelki nyomort. Szóval na ya, 18 évesen már azt csinál, amit akar.... és ezt jól a hajára is kenheti, addigra már jóvátehetetlenül beleégtek a "szülői normák"...Na, ezek mennek.

Úgyhogy a kérdésem arra vonatkozott, hogy hogyan tud elégtételt venni az érintett fiatal mindezért szerinted? Érted, mondjuk úrilánynak nevelt bohém csaj, akit az úrilányok nem fogadnak be mert túl bohém, a bohémek nem fogadnak be mert túl úrilány, összejön egy úrifiúval és szenved tőle, de ha bohémmel jön össze attól is szenved, ha a belé nevelt elvárások szerint él az ösztönei tiltakoznak, ha az ösztönei szerint él, a belé nevelt elvárások visítanak... a pszichológus meg jól él belőle:(((

Gondold át, nem ismersz a környezetedben egy rakat ilyen embert??? Dehogynem...

Az általánosságból az egyedire visszatérve ugye én is megismerkedtem életem folyamán pár lánnyal-nővel, volt aki tetszett anyáméknak - és nekem nem - volt aki tetszett nekem - és nekik nem... szokásos:))). És aztán volt egy az itteni kérdéshez kísértetiesen hasonló esetem is, leszámítva a korkülönbséget, az tényleg kisebb volt valamivel... de ugyanúgy első randi után, otthon nem lévő lányos szülők lakása, stb... meg minden, amin itt az előző válaszadók szörnyülködtek - a dolog persze tényleg megbocsájthatatlan következményekhez vezetett - Ő a párom, évtizedek óta:))) - "jajj, lányom, legyen eszed, eszedbe se jusson azt a szörnyűséget tenni, ami apádéknál működik, nehogy példát vegyél rólunk, ha akarsz se, a világért se..." - a világ leghitelesebb mondata, ugye?

#33, tudod, ez a te gondolkodásodból jön.... ha a lányom hozzám hasonló gondolkodású, akkor ugye nem is mazo, hogy szorosabb kontrollt akarjon, tudja, hogy ez az ő döntése volt, és meghozza a számára meg a párja számára a megfelelő döntést a terhesség sorsáról is - amibe szintén nem szólnék bele a véleményem elmondásán túl. (a 16-17 éves terheseket is szoktam védelmembe venni néha a "zord szülők" ellenében, ha AB-ot akar és a szülő azt nem hagyná, ha fordítva... persze a tanács szintjén szigorúan, hogyan tudna hatni rájuk...)

Viszont számíthatna rám 14 év 1 napos korától tanács, nőgyógyász, fogamzásgátlás-finansz... amiben segítség kell akár az élet ezen területén is. EZ segítség...

Komolyan kérdezem utolsó, kicsit persze kisarkítva:

Akkor te mosolyogva nézed azt is, hogy akármilyen ok miatt OBJEKTÍVEN rossz irányba indul el a gyereked, "mert ő így érzi jól magát"?

Kedves #36, ugye kihangsúlyoztam egy peremfeltételt, hogy csak a jogszerű és törvényes dolgokról beszélek, az extremitások az egy másik történet, akkor nyilván lépek. Ezen a halmazon belül viszont nem venném magamnak a bátorságot, hogy általános érvénnyel kijelentsem, hogy ez a "jó" az meg a "rossz" út, amíg egy másik ember saját dolgairól, saját sorsáról van szó, ugyanis önmagának kell megfelelnie, és nem nekem, és nem a szomszédasszonynak és nem a falu papjának vagy politikusának...

Szóval az ő gondolatait ő gondolja, az ő érzéseit ő érzi, nekem meg nincs a fenekemben a bölcsek köve...

A "szülői felelősség" meg - lássuk be - kb ugyanakkora humbug mint a politikus felelőssége, a gyereknek nincs a kezében semmi eszköz ennek a felelősségnek a számonkéréséhez, se akkor, se később, se 16 se 56 éves korában... max annyit tehet meg, hogy erősen fogadkozik, "én a sajátomat így SOHA" - és próbálja ehhez tartani magát.