Kedves anyukák, kicsi gyerekkel otthon lévők! Mit csináltok egész nap?

Én sem értem. :) Mi figyeltünk arra, hogy egyedül is el legyen. Tényleg nem megoldás, ha két percre sem lehet letenni. Nekem nem okozott gondot a háztartás ellátása, magam rendbetétele a gyerek mellett.

Mondjuk nagy szerepe van a családnak is. Én otthon is ezt láttam, hogy figyelünk a környezetünkre, rendben tartjuk.

Ja és nem voltam otthon 3 évig, 2 év után mentem vissza dolgozni.

Mi kertes házban lakunk, a párom későig dolgozik. Egy biztos, olyan még télen sincs, hogy nekem nincs mit csinálnom.

Egyrészt nem minden gyerek egyhelyben ülős, van akinek tényleg minden mozdulatát figyelni kell, ha pedig alszik, nem győzöm magam utolérni a kinti és benti munkákban.

Pedig nyugodtan beférhet. A mi konyhánk pl. akkora, hogy a két pult között csak egy ember fér át, tehát járókát betenni lehetetlen. És nem is kell lesni, hogy mit csinál a gyerek, de van olyan, aki nem szeret egyedül játszani, igényli a társaságot. Ha kimész, megy utánad. Ha elmész a wc-re, akkor van kb. annyi időd míg letolod a bugyid, és már kopogtat is az ajtón, hogy anya gyere játszani, vagy hogy meg akarja nézni mit csinál anya.

Napközben sosem főztem, ha mégis az alvásidőben volt.

De egyébként van olyan házimunka amit együtt is meg lehet csinálni. Pl. mosni együtt szoktunk mióta önállóan képes közlekedni, segít berakni, ő kapcsolja be a gépet, aztán esetleg nézi pár percig a ruhák táncát a mosógépben. A teregetés már neccesebb, mert ugye buzgalmában a tiszta ruhát végighúzza a padlón, azt lehet újra mosni. Játékokat elrakni lehet közösen (sőt szerintem úgy kell)

De pl. a tiszta ruhákat összehajtani már nem lehet, az enyémmel legalábbis nem lehetett, mert az sokkal érdekesebb volt, hogy a már összehajtott ruhákon ugrálva újra csak egy nagy kupac lesz belőlük. De az összepárosított zoknit azt ő pakolta el a fiókokba.

Reggel felkelek a gyerekek előtt (3 van), szalonképessé teszem a fejem, megcsinálom a kávémat, teámat, a két nagy kakaóját, a kicsi reggelijét, a macskák reggelijét (kinti macskák, melegített kaját kapnak télen). Közben felébrednek a nagyok, mosakodnak, kakaóznak, addig gyorsan bedobok egy mosást, kipakolom a mosogatógépet. Etetem a macskákat, behozom az újságot, addig a nagyok beágyaznak, felöltöznek, majd egyedül mennek az iskolába. Ekkor ébred a kicsi, megetetem, kis dumcsi, majd 1,5 órát egyedül játszik a szobájában, néha kijön ellenőrizni, míg főzök, teregetek, ruhát hajtogatok (közben számítógép megy, fel-felnézek közösségi oldalakra). Ezután boltba megyünk, és máris ebédidő. Kicsi alszik, én is szundítok fél órát, aztán még marad 1,5 órám magamra, olvasok, írok, böngészek a neten. 3-kor eszik a kicsi, utána kimegyünk, hamarosan érkeznek a nagyok. Beszélgetünk, 5-kor uzsonnázik a kicsi, érkeznek a nagyszülők 1 órát játszani, addig vacsit készítünk a nagyokkal, eszünk, torna, fürdés (én is lezuhanyzom). Ezután a nagyok néznek egy mesét, kicsi játszik a kiságyban, én felporszívózom a lakást, rendet rakok a konyhában, felmosok, kikészítem másnapra a bögréket, vitaminokat. Még marad 1órám magamra, addig olvasok, körmöt festek, netezek, chatelek. Jön a kicsi fürdetése, vacsorája, nagyok közben végeznek a mesével, beszélgetünk, viccelődünk. Negyed 9-kor minden gyereknek villanyoltás, és megint marad időm magamra, általában 11-ig olvasok, írok, gépezek, vaterázok, bevásárlólistát írok, tervezgetek. Aztán egyik pillanatról a másikra elkap a kóma, hihetetlen fáradtság tör rám, megyek aludni. :D (Férjem külföldön dolgozik.)

Takarítani úgy szoktam, hogy mindennap leporolok egy-egy helyiséget, mosnom mindennap kell, vasalni csak a szükségest szoktam. A fürdőt szombaton sikálom ki, amíg a a nagyok a szobájukat takarítják.

Nagybevásárlás hetente van egyszer, ilyenkor anyósom vigyáz a kicsire (a nagyok suliban).

Irtó mázlim van, hogy ilyen gyerekeket és anyóst kaptam. :D

Na ez jó részletes lett, bocs.

1 gyereknél volt idöm mindenre. Már 2db 3 év alatti gyereknél nehezebb volt, de akkor is rend volt.

VISZONt ami még mellé jön a gyerekezésnek a fáradság mellé, az a fásultság!!! Na annál rosszabb nincsen.

Mikor már 10x elmondod, hogy ne tépje szét a tesó újságját, aki éppen olvasná, és a kicsi igéri, hogy nem csinálja, de ott akkor is csinálja. Elveszed az újságot és mind a nagy mind a kicsi csak üvölt, mert elvetted az újságot.

De akinek nincsen nagyszülö vagy rokon a közelben, nincsenek nagyon barátok, vagy max néhány anyuka akikekkel 1-2x elmegy sétálni, az befásul otthon. Összerakodik, majd 10 perc múlva bomba támadás, míg elmosogat addig szétpakolnak. Mire össze pakoltatja öket, valami más borul ki. Es még beszélgetni sncsen senkivel sem. Èn is sokszor befásulok, és nem csinálnék semmit sem. Ez a munkahelyen is megvolt, annak idején, de ott tudtam másokkal ebszélni, kolléganönek elmondani, hogy ma kaka nap van és olyan fáradt vagyok.(akik bologattak és megértettek), vagy kikapcsolt míg autóval, busszal haza mentem... Változatosabb volt.

Gyerekek születés után maradt a gyerekekkel a magány 7-18 óráig, geti 1-2x max valami anyuka elével a pelenka megbeszélése... Hát ebbe lelkileg bele lehet fásulni, föleg ezekben a téli idökben. Akkor meg csak üldögél az ember és néz ki a fejéböl.