Kedves anyukák, kicsi gyerekkel otthon lévők! Mit csináltok egész nap?

19 ebben nagyot tévedsz!

Az egyik barátnőm csecsemő és kisgyermekgondozó, tehát mondhatjuk, hogy a kicsi gyerekekkel való bánásmód a végzettsége. Mégis, ugyanúgy megküzdött a pici gyerekkel járó problémákkal!

Próbáld meg, hogy valamire azt mondod egy 1 éves gyereknek, hogy nem. Jobb esetben rád vigyorog.

A sok sziszifuszi szarság viszi el az időt. Mielőtt porszívóznál, összeszeded a játékokat, de mire elrakod a felét, a másik részére kipakol a gyerek. Villámgyorsak és ügyesek, amikor arról van szó, hogy ahhoz nyúljanak, amihez nem szabad. Csak egyszer ne figyelj és rögtön baj lesz belőle. Olyan gyerek még nem született, aki nem rámolta ki a popsitörlőket, nem kukázott, nem pakolta ki a konyhaszekrényt, és hiába mondod, hogy nem szabad, nem érti meg, mert még kicsi.

Szerencsére (sajnos), ez az állapot nem marad így mindig, de azért húzós időszak. Mindig visszasírom a takarításban a "kettes" időszakot, mert amikor hazaértem melóból, egy héten kétszer felporszívóztam, felmostam és három napig úgy maradt. Ma háromszor mosok fel egy nap alatt, különben teljesen széthordanánk a dzsuvát. (Ráadásul mindezt úgy, hogy a fürdő-wc-hálónk ajtajai zárva, oda be se mennek egyedül a gyerekek.)

Már kicsit nagyobb a kisfiam..de amikor itthon voltunk,akkor nálunk két okból szaladt a lakás :)

-2 éves koráig nem aludta végig az éjszakát (2-3 órákat aludtam egyben)...ha pl. ki kellett teregetni,akkor nekem olyan volt,mintha meg kellene másznom egy hegyet...akkora erőfeszítést igényelt...a túlélésre játszottam :(

-a másik,hogy tudtam,hogy 1 gyerekem lesz,és próbáltam kiélvezni az együtt töltött időt... mondjuk ez mai napig így van,imádok vele lenni,játszani ...

Én most 2 gyerekkel vagyok itthon, mert a harmadik fiatalember már óvodás. Kertes házban lakunk, mindig van tennivaló.

Egy darabig én sem értettem, hogy miért panaszkodnak sokan, hogy mennyire nehéz gyerek mellett az otthoni tennivalókat megcsinálni, mert a legnagyobb fiam egy tündéri, nyugis gyerek. Mindenre volt időm, de tényleg mindenre!

Utána megszületett az öccse, aki gyakorlatilag azóta nem maradt még 2 percnél tovább egy helyen, mióta megtanult mászni (voltunk vizsgálatokon, nem beteg, nem hiperaktív, csak eleven). 11 hónaposan már kimászott a járókából, 12 hónaposan tanult meg a konyhapultra és a tűzhelyre felmászni és kb 16 hónapos volt, mikor a nappali könyvespolcát létrának használva felmászott 2,4m-es szekrénysor tetejére... Azóta is imád mászni, most 2 éves és a játszótéren a nagyoknak szánt várakba mászik a kötéllétrákon, láncos lépegetőkön, lecsúszik a rúdon(!) és sajnos a félelem legkisebb jelét sem mutatja. A szekrények már a falhoz vannak rögzítve, mert elég fél perc és bármelyikre felmászik, én meg nem akarok azon rettegni, hogy mikor melyik dől rá. Az eddig a szekrény tetején vagy a polcokon tárolt dísztárgyak vagy eltörtek vagy biztonságba helyeztük őket addig, amíg lenyugszik a mászóbajnok. Na, mellette már nem olyan nyugis az életem. A legnagyobb továbbra is a megtestesült nyugalom, a középső viszont helyette is foglakoztat. Egy perc szabadidőm sincs, csak akkor, ha ő alszik, mint pl most is. Ha éppen nem mászik valamire, akkor pakol. Épp tegnap lepett meg azzal, hogy ő kimossa a ruháikat. Ez abból állt, hogy amíg én elmentem WC-re (kb 5 percre voltam távol) ő kipakolta a fürdőkádba a szekrényük felét és leöntötte habfürdővel... Már itatta a halakat is kakaóval (túlélték), segített festeni (zsírkrétával a frissen meszelt falat, mert túl fehér volt), és télen csinált nekünk havat (széttépte az egyik könyvüket és a galacsinokat szórta ránk a már említett könyvespolcról).

A legkisebb csemete is nyugis gyereknek néz ki, bár ő még túl pici, hogy erről véleményt alkothassak. Abba még bele se mertem gondolni, mi lesz, ha ő is olyan örökmozgó lesz, mint a középső.

Éjszakáznom szerencsére nem kell, mert mindhárom csemete végigalussza az éjszakát. Én ilyenkor hozom be a lemaradásomat.

Utolsó. Nagyon sok szempontból nem lehet összehasonlítani a kettőt, nem csak abból, hogy mennyi időt tölt a gyerekekkel.

1, A napköziben egy teremben vannak egész nap szem előtt, ami direkt úgy van kialakítva, hogy gyerekbiztos legyen, és lényegében alig vannak tiltott dolgok, minden az övék, mindenhez nyúlhatnak. Nincsen nagy tv vagy szék, szekrény, amit magára ránthat, nincsenek olyan fiókok, amiket nem kellene kipakolni, nincsenek törékeny holmik, és még sorolhatnám.

2, Nagyon ritka lehet- én még nem is hallottam olyanról, hogy egy ember vezet teljeskörűen egy családi napközit, ahol neki kellene főzni, mosogatni, kaját csinálni napi 4x, öltöztetni, sétáltatni, etetni a gyerekeket. Ha így van, az elég nagy felelőtlenség szerintem. De gondolom nem így van.

3, Az egykorú gyerekek nagyon szépen el tudnak játszani egymással, sokkal jobban elvannak egymással, mint egyedül.

4, Csordaszellem nagy úr. Rengeteg bölcsis családtól hallom, hogy a bölcsiben csodaaranyos szófogadó a gyerek, szó nélkül elalszik a többiekkel, leül enni a többiekkel, otthon meg megy a ramazuri. Teljesen más a két helyzet, és ez nem azt jelenti, hogy a gondozónő szuper, a szülők meg sz@arok.

5, A gondozónéni a 8 óra után szépen hazamegy és kipiheni magát, ahogy hétvégén és ünnepnapokon is. Mint többen írtuk, a besokalás, befásulás az egyik legrosszabb ebben...hogy nincs vége (egy idő után úgy érezzük) soha. Nincs szabadnap, nincs kikapcsolódás sokaknál, ahol nincs segítség, nincs hétvége, hanem egy örök malom.

Nekem kétévesem van...ma elég rosszul vagyok, iszonyatosan fáj a hasam...az a bizonyos első nap, amikor használhatatlan vagyok. Kicsit a kérdés hatására is úgy döntöttem, ma hagyom, had játszon maga. Most éppen már játszik...de ne tudjátok meg hogy néz ki már most minden, minden úszik, a szobákat beteríti a játéktömeg, a gyerek az előbb félórán át ugrált rajtam, hogy táncoljunk, építsünk, rajzoljuk, végül mondókáztunk egyet meg olvastunk. Most végre leült kirakózni, de nem tudom meddig fog tartani. Holnap meg majd szaladhatok megint magam után...

Utolsó, mint írtam, megértem, hogy teljesen más szitu a kettő, és csak az otthoni teendők elvégzésére írtam a dolgot. viszont lenne pár hozzáfűznivalóm a hozzászólásodhoz. (teljes mértékben tiszteletben tartom a véleményed és nem offenzíven akarok most reagálni, nehogy annak vedd :))

1. vannak olyan családi napközik, amik erre lettek kialakítva, a miénk olyan családi napközi, hogy konkrétan a családi házban van, az alsó szinten lett átalakítva a nappali, fürdő. viszont nem egy négyszögletű termet kell elképzelni, hanem egy régen lakótérként funkcionáló térrészt étkezővel, amerikai konyhával, egybenyíló előszobával, stb. oké, tv nincs, de vannak nyilván bútorok, lerácsozott lépcső, stb, egy helyet nem lehet 100%osan gyerekbiztosra megcsinálni.

2. a jogszabályokkal nem vagyok tisztában, ezért nem akarok hülyeséget írni. de 7 gyerekre nincs folyamatos 2 ember. nálunk pl séta nincs, mert nagy az udvar, de az ebédeltetést simán megcsinálja egyedül.

3. ezzel egyetértek

4. ezzel is nagyjából, bár volt szerencsém rengeteg szülővel találkozni, és nem azt mondom, hogy szarok, de sokszor úgy érzem, hogy a 20 éves fejemmel jobb szülőalapanyag vagyok, mint egyes kétgyerekes anyukák. de ez más téma :)

5. a gondozónéni 8 óra után nem megy haza, mert otthon van :D és akkor kezdődik az egész napközi felporszívózása, wc-k takarítása, másnapi ebéd előkészítése, és akkor még a bevásárlásról, ami kisvárosban 4 után elég nehézkes, meg bankba járásról meg sorolhatnám, még nem is beszéltünk. nyilván nem azt mondom, hogy ez igyanaz, mint amit egy anya nontop csinál a gyerekével, csak azt mondom, hogy ez sem leányálom, mint ahogy azt sok anyuka gondolja nálunk is, és ezért kicsit szélsőségesen állok én is a témához.

mondom, egyetértek veled alapvetően, nem is arra reagáltál alapvetően, amiről a kérdésben válaszoltam, csak meg kellett osztanom ezeket a gondolatokat még :)

A kérdés általános, de a válasz nagyban gyerekfüggő. Az első gyerkőcöm olyan típus volt, hogy tényleg szó szerint nem lehetett 5 percre sem egyedül hagyni. Betettem a kompba kimászott, betettem a hintába kimászott, betettem a járókába, vagy rágta a szélét, vagy üvöltött, vagy próbált kimászni. Nem játszott el egyedül és nem tudtam leültetni még evéshez sem, nemhogy két percre egyedül, hogy játsszon. Nagyon nehezen aludt, nem akart enni, iszonyatosan nehéz volt vele, a háztartásom persze szaladt. Pici gyerekre még nem lehet azt mondani, hogy hiperaktív, de ő nagyon olyan tüneteket produkált.

A második babám maga a megtestesült nyugalom. Ha ő lenne egyedül, szerintem lazán megcsinálnék mindent, de mivel ketten vannak, és egyfolytában betegek, mert a nagy hazahoz mindent az oviból, így most sem mondanám azt, hogy itthon mindig rend és patyolat tisztaság van. Pedig tényleg egész nap le sem teszem a popómat. Ha viszont meggyógyulnak és a nagy megy oviba, akkor szép lassan utolérem magam mindennel. Ez alatt nem csak a házimunkát értem, mert eddig még nem nagyon volt olyan időszaka az életemnek, hogy a gyerkőcök mellett csak a háztartással kellett volna törődnöm.

"a gondozónéni 8 óra után nem megy haza, mert otthon van :D és akkor kezdődik az egész napközi felporszívózása, wc-k takarítása, másnapi ebéd előkészítése, és akkor még a bevásárlásról, ami kisvárosban 4 után elég nehézkes, meg bankba járásról meg sorolhatnám, még nem is beszéltünk. nyilván nem azt mondom, hogy ez igyanaz, mint amit egy anya nontop csinál a gyerekével, csak azt mondom, hogy ez sem leányálom, mint ahogy azt sok anyuka gondolja nálunk is, és ezért kicsit szélsőségesen állok én is a témához."

Hát nem tudom mi ezen olyan nagy dolog, minden dolgozó ember azt csinálja, hogy munka után bankba jár, rendben tartja a házat stb. Ha úgy nézzük, más dolgozó embereknek a munkába menés munkából jövés még plusz 2-3 óra naponta, muterodnak meg ez sincs, mert helyben van a melóhely. És ugyanúgy rengetegen szatyornyi papírok személyében viszik haza a munkát, hogy ott se legyen nyugtuk....

Az anyáknak meg megint csak dettó ugyanazt meg kell csinálni, mint anyádnak, azzal a különbséggel, hogy nem 8:00-tól 17:00-ig vannak ott a gyerekek, hanem 0-24-ben... Ha csak azt a különbséget nézem, hogy anyád lefekszik este és reggelig édesen alszik, mert egy gyerek sincs a nyakán, már az HATALMAS előny..