Akiknek abortuszuk volt, előtte elmondták az apának? Szálljak szembe az anyámmal?

Mindenképpen mondjad el a párodnak. Elöbb utób minden kiderül.

18 évesen már felnőtt vagy, viselkedj is úgy.

nos, én egészen véletlenül és váratlanul kerültem olyan helyzetbe, hogy a párom előtt kérdezte meg az orvos, hogy volt-e korábban abortuszom, terhességem… Kvára nem számítottam ilyen kérdésre… A mákom az volt, hogy a párom bele volt gyógyulva a leleteimbe és fel se pillantott a papírokból, mikor mondtam, hogy nem, de közbe sokatmondóan kimeredt szemekkel bólogattam. A doki vette a lapot. ---- szóval azért ebben ne legyél olyan biztos, hogy soha az életben nem adódik olyan helyzet, amikor egyszerűen nem tudsz menekülni a kérdés elől és a te párod nem lesz ugyan úgy rácuppanva néhány papírkára, mint az enyém volt és nem tudsz majd te is bólogatva nemet mondani…

Mond el neki. Ha ezért elhagy téged, mert 18 évesen van annyi eszed, hogy a jövődet (és majd a később időben születő babád jövőjét) akarod megalapozni, akkor nem is való hozzád. Anyukád szerintem attól tarthat, hogy a párod rábeszél majd téged a babára és ezért kérte, hogy ne mond el neki. Ha szakít veled, akkor szakít. Menjen isten hírével! Pasit még találhatsz ezer másikat, de egy gyerek, az egy életre szól, egy megváltoztathatatlan döntés. A tiéd a nagyobb felelősség, mert egy férfi „szétszórhatja a magvait” a világban mindenfelé és aztán, amikor kedve szottyan, ott hagyhatja, mint kutya a sz…rát, de neked neked nem lesz más választásod akkor, amikor ő esetlegesen megunja az apaszerepet.

Kérdező, amikor az én párom volt annyi idős, mint most te, és olyan helyzetben, mint most te, akkor evidensen hozzám jött először megbeszélni a dolgot, és utána a szüleihez... pedig nem 3 éves volt a kapcsolatunk, hanem fél... na ezért lehet, hogy azóta már közel 20 éve együtt is vagyunk...

Egy olyan társ eleve nem kellene a hátam közepére se, aki először a szüleihez rohan, ha komoly problémája van... azt hiszem, ha ő azt tette volna, amit te teszel most, és 5 év múlva derül ki, akkor is lapátra tenném, az ugyanis nem párkapcsolat, ahol az emberek komoly, nagy jelentőségű dolgokban becsapják egymást. (hogy a hazugságra bíztató anyuci mit kapna, azt hagyjuk...)

Szerintem az első dolog az kellett volna legyen,hogy szólsz a párodnak.Elvégre felnőtt vagy, és vele élsz párkapcsolatban, vele hoztad össze...

Aztán megbeszéled vele,hogy nem tarthatjátok meg, reálisan érvelsz és aztán jönnek a teendők. Erőltetni nem erőltethet semmit.És anyád sem.

Mond el szépen a barátodnak, ne élj hazugságban. Elsősorban azért sem,mert úgyis fény derül rá, akármennyire tervezed hogy nem fog, másodszor biztos vagyok benne,hogy a lelkiismereted nem hagyná nyugodni. Már nem hagyja,hisz feltetted a kérdést.

Mikor én voltam majdnem hasonló helyzetben, még nem derült fény arra,hogy van e 'baj' vagy nincs, a barátom volt az első akihez rohantam és elmondtam,hogy nem jött meg és nagyon félek...Vele mentem tesztet venni és közben szorongatott,hogy bármi lesz mellettem fog állni.

Egy érett férfi ilyen! És a tied is,a korából ítélve az kellene,hogy legyen.

Már csak te kéne érett legyél egy kapcsolatra! És ezt teljesen jó indulatból mondom

Mindenképp mondd el a párodnak. Inkább derüljön ki most, mint később - mert ki fog derülni, ebben ne kételkedj egy percig se. És inkább most szakítsatok, mint akkor hagyjon el, amikor a régóta tervezett és várt közös gyereketek terhessége alatt találja meg a papírok között az információt... És akkor már jogosan hagyna el, nem az abortusz, hanem az évekig tartó titkolózás és hazugság miatt.

Ahol az egyik fél a másikkal egy ilyen horderejű döntést nem akar megbeszélni, az a kapcsolat nem sokat ér.