Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Szülők, ti hogyan élnétek meg...

Szülők, ti hogyan élnétek meg a csalódást a gyermeketekben?

Figyelt kérdés

21 éves vagyok.

A történet dióhéjben:

ez volt a 2. évem egyetemen, de sajnos korán rá kellett jönnöm, hogy saját hibámból kifolyóan, és mivel hogy sajnos egy nem túl erős középiskolába jártam, a karon nem elegendő a tudásom ahhoz, hogy bent maradjak. A jegyeim nagyrésze épphogy átmenő, alapvető hiányosságaim vannak, tehát:

Idén újra jelentkeztem ugyanannak az iskolának ugyanarra a karjára (ELTE - Informatikai képzés), valószínűleg fel is vesznek a pontszámaim alapján. Idén rengeteget gyakoroltam, több, már végzett ismerősömmel rendszeresen jártam tanulni, felkészülni arra, hogy kevésbé menjenek nehezebben a tanulmányaim. Jövő tanévben új célokkal, új mentalitással vágnék bele az évbe. Ez 4 államilag támogatott félévembe került, azonban ha jövő tanévben elkezdeném az iskolát, úgy még időben végeznék.

Az egyetemet a 0-ról kezdeném, sokkal jobban összedolgoznék a csoporttársaimmal, a gólyatábort se hagynám ki csak azért, mert nem volt kedvem anno elmenni. Viszont valószínűleg nagyon zavarná apám (anyámmal már megbeszéltem, ő megértette szerencsére), hogy 2 év gyakorlatilag kuka. Már most gyanakszik, hogy vizsgaidőszakban is folyton otthon vagyok, és mindenféle elméleteket kezdett szőni. Minél hamarabb el akarnám neki a problémámat mondani, de nagyon tartok attól, hogy nehezen értené meg, ugyanis ez mind a gyereknek, mind a szülőnek bukás. A pénz nem olyan nagy gond, kollégiumban vagyok/voltam/leszek remélhetőleg, így a kiadásai a szüleimnek nem volt egetrengető. Továbbá felajánlanám, hogy a jövő évi kollégiumi díjat fedezném az ösztöndíjból, ezzel is segítve. A gond csak az, hogy ismerem apám: Makacs, és nem igazán ért meg másokat. Rengeteg apróság miatt veszekedik az emberekkel, könnyen elveszíti a hidegvérét. Viszont nekem nagyon szükségem van a támogatására, és nagyon jó lenne, ha valahogy meg tudnám értetni vele, hogy attól, hogy nem 22, hanem 24 évesen végzem, még mindig van lehetőségem arra, hogy legyen belőlem valaki, ráadásul egy jó programozó tudtommal aranyat ér.

Szülők, ti mit tennétek, ha az egyetemista gyermeketek ezzel állna elő? Illetve mi a javaslatotok számomra?

2015. jún. 15. 12:10

1 2 ❯

1/15 anonim

válasza:

Én ugyanúgy (ha nem jobban) támogatnálak. Ilyenkor a legtöbben meg sem próbálják az újrakezdést, szóval minden elismerésem a Tiéd, és nagyon sok sikert kívánok a jövődhöz!

2015. jún. 15. 12:14

Hasznos számodra ez a válasz?

2/15 A kérdező kommentje:

Az a gond, hogy apám az egésznek csak a következményét értené meg: A bukásomat. Elismerem a hibámat, tudom mit és hol rontottam el, de sajnos ismerem őt is annyira, hogy tudjam, hogy rögtön a lehordásomon és a beszólásokon agyaljon. Mert ő nem látja, amikor naponta több órát matematika oktató videókat nézek és jegyzetelek, hogy bepótoljam a hiányosságokat, csak azt látja, hogy itthon vagyok, és gépezek. Mindenen azon lennék, hogy sikerülhessen elvégezni, de november óta már görcsben áll a gyomrom, mert tudom, hogy nagyon nehezen lehet vele szót érteni.

2015. jún. 15. 12:19

3/15 anonim

válasza:

Figyelj, ha apád hüye, azzal nem tudsz - és nem is kell - mit kezdeni. Beszólogat? ÉS?! Szrjál rá, az Ő szegénységi bizonyítványa.

Respect, hogy beláttad, mi volt a hiba, javítottad, és kész vagy tiszta lappal indítani.

Én nemhogy nem csalódnék, de büszke lennék rád, amiért nem homokba dugod a fejed, hanem igyekszel.

Nekem a mostohaanyám szólogatott be mindig, de mindenért. Mikor elújságoltam, hogy felvettek védőnő szakirányra, akkor nem örült, hanem "inkább mentél volna át anatómiából". Ennyi volt a reakció... és bármit mondtam lelkendezve, mindenre ilyesmi megalázó válasza volt...

2015. jún. 15. 12:26

Hasznos számodra ez a válasz?

4/15 anonim válasza:

Ennyi idősen már nem arra kell gondolnod, hogy mit fognak szólni a szüleid, hanem, hogy ezzel a jövődet alapozod meg. Szar persze, hogy lehordanak meg csak azt látják, hogy buktál, de gondolj arra, hogy nem a könnyebbik utat választottad, hanem újrakezded nulláról és ha elvégzed, akkor sokkal könnyebb lesz jó melót találnod és a saját gyereked majd örülni fog, hogy apám ilyen jól keres: )

2015. jún. 15. 12:33

Hasznos számodra ez a válasz?

5/15 A kérdező kommentje:

Igen, ezt nagyon jól tudom, viszont sajnos apám mestere annak, hogy a lelki terrort alkalmazza, és minden apróságokért lehordja akármelyik családtagját. Nem túlzok, hanem ismerem, pontosan miatta költöztem anno kollégiumba. Megpróbálok majd vele beszélni, megvárom amíg higgadt, nyugodt kedvében van, de.. szóval azért érted, még mindig a szüleim felé tartozom elszámolással.

2015. jún. 15. 12:36

6/15 anonim

válasza:

Én ugyanebben a helyzetben voltam, még a 2 év is stimmel, csak én eü képzésre jelentkeztem újra, ami 8 féléves, így 25 évesen fogok végezni, mert egyetemi évek után dolgoztam egy évet, tehát lényegében 3 évvel később kezdtem, mint gimis osztálytársaim.

Szüleim nehezen dolgozták fel, rengeteg veszekedés volt miatta, de mióta újra egyetemre járok csitultak a kedélyek, főleg mióta sikeresen végeztem az első évvel.

2015. jún. 15. 12:42

Hasznos számodra ez a válasz?

7/15 anonim

válasza:

En nem is tudtam, hogy lehet ilyet, hogy ugyanoda jelentkezni megegyszer! Ez komoly?

2015. jún. 15. 13:08

Hasznos számodra ez a válasz?

8/15 anonim

válasza:

Sajnos valóban nehéz az egyetem ha az illető nem túl erős középiskolát végez el.

Egyik ismerősöm is tavaly ment Eltére informatikára, ő gimi után elment OKJ-ra inkább hogy legyen alapja mert igaz informatikai szakközépbe járt de az ottani oktatási színvonal kb a béka segge alatt volt ő igaz szín 5 ös volt fel is vették volna de inkább elment még 2 éves OKJ-ra hogy csiszoljon a tudásán és nem bánta meg mert ott millió új dolgot tanult és ott az oktatók mondták is neki hogy jól tette hogy előtte elment oda OKJ-ra nem cska a plusz pont miatt, hanem a plusz tudás miatt mivel ők is tudják hogy nagyon kevés olyan jó középsuli van ahol rendesen tanítják meg a dolgokat hogy ha az ember egyetemre készül ne bukdácsolja végig.

Azt hogy apukád mit fog szólni nem tudom, bár én apám is hasonló jellem, de nálam megértőbb volt amikor abbahagytam az OKJ-s sulit mert egyszerűen nem érdekelt az építőipar é érzékem sem volt hozzá meg alapból nem is ment igaz ő mondta hogy próbáljam meg és ha nem megy akkor váltsak nyugodtan, eleinte eléggé felkapta a vizet inkább el is mentem egy gyárba robotolni hogy legyen valamennyi pénzem és lelépek itthonról, kb fél évet dolgoztam aztán apám tanácsára inkább autószerelőnek és autóvillamossági szakot tanultam meg, amiből 4,5 átlagot értem el, aztán mikor végeztem a sulival a gyakorlati helyemre felvettek fő állásba 1 hónap után addig meg pihentem idehaza meg a saját autómat szerelgettem gyakorlásként.

2015. jún. 15. 13:09

Hasznos számodra ez a válasz?

9/15 anonim

válasza:

Én a helyedben megpróbálnám úgy kezdeni, hogy lássa, hogy értem, hogy ez neki is csalódás, és hogy teljesen egyetértek, szerintem sincs ez jól, de hát ami megtörtént, azon már nem tudok változtatni. Ha látja, hogy ebben egyetértetek, talán ő is könnyebben hallgatja meg a te szempontjaidat. Ha már nem engem szid, hanem figyel arra, amit mondok, akkor elmagyaráznám, hogy mi mindent tettem már meg azért, hogy a következő próbálkozás jobban sikerüljön, és hogy min fogok még változtatni. Esetleg hozzátenném, hogy tudom, hogy milyen fáradt-fásult tud lenni az ember, mikor 2 év munkája kárbavész, de én ezt már elrendeztem magamban és kész vagyok újra teljes erővel nekivágni, hiszen ez a racionális döntés; mi a jobb, ha kárbavész a 2 évem és sose lesz diplomám, vagy ha kárbavész a 2 évem, de 4 év múlva diplomás leszek?

2015. jún. 15. 13:09

Hasznos számodra ez a válasz?

10/15 anonim

válasza:

Ha az én gyerekem lennél, én nem engedném, hogy bohóckodj, elküldenélek a BME-VIK-re, ott embert faragnának belőled.

2015. jún. 15. 13:15

Hasznos számodra ez a válasz?

1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Nagy csalódást okoztam a szüleimnek mit tegyek?

Miért nem tudjuk utálni, pokolba kívánni azt az embert aki megbántott minket? Aki csalódást okozott nekünk?

Bukásra állok matekból, szüleimnek se akarok csalódást okozni. És azt sem, hogy az osztály előtt beégjek. Mi a teendő? L/17

Miért van az, hogy ember nem tudja kitörölni, vagy elfelejteni a szerelmi csalódást az emlékéből? Mikor sikerülne, mindig újra és újra előjön?!

Folyton csalódást okozok a szüleimnek a szerencsétlenkedésemmel, mi legyen?

Nagy csalódást fogok okozni a szüleimnek. Mit tehetnék?

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »

Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!