Szülők, ti hogyan élnétek meg a csalódást a gyermeketekben?

21 éves vagyok.

A történet dióhéjben:

ez volt a 2. évem egyetemen, de sajnos korán rá kellett jönnöm, hogy saját hibámból kifolyóan, és mivel hogy sajnos egy nem túl erős középiskolába jártam, a karon nem elegendő a tudásom ahhoz, hogy bent maradjak. A jegyeim nagyrésze épphogy átmenő, alapvető hiányosságaim vannak, tehát:

Idén újra jelentkeztem ugyanannak az iskolának ugyanarra a karjára (ELTE - Informatikai képzés), valószínűleg fel is vesznek a pontszámaim alapján. Idén rengeteget gyakoroltam, több, már végzett ismerősömmel rendszeresen jártam tanulni, felkészülni arra, hogy kevésbé menjenek nehezebben a tanulmányaim. Jövő tanévben új célokkal, új mentalitással vágnék bele az évbe. Ez 4 államilag támogatott félévembe került, azonban ha jövő tanévben elkezdeném az iskolát, úgy még időben végeznék.

Az egyetemet a 0-ról kezdeném, sokkal jobban összedolgoznék a csoporttársaimmal, a gólyatábort se hagynám ki csak azért, mert nem volt kedvem anno elmenni. Viszont valószínűleg nagyon zavarná apám (anyámmal már megbeszéltem, ő megértette szerencsére), hogy 2 év gyakorlatilag kuka. Már most gyanakszik, hogy vizsgaidőszakban is folyton otthon vagyok, és mindenféle elméleteket kezdett szőni. Minél hamarabb el akarnám neki a problémámat mondani, de nagyon tartok attól, hogy nehezen értené meg, ugyanis ez mind a gyereknek, mind a szülőnek bukás. A pénz nem olyan nagy gond, kollégiumban vagyok/voltam/leszek remélhetőleg, így a kiadásai a szüleimnek nem volt egetrengető. Továbbá felajánlanám, hogy a jövő évi kollégiumi díjat fedezném az ösztöndíjból, ezzel is segítve. A gond csak az, hogy ismerem apám: Makacs, és nem igazán ért meg másokat. Rengeteg apróság miatt veszekedik az emberekkel, könnyen elveszíti a hidegvérét. Viszont nekem nagyon szükségem van a támogatására, és nagyon jó lenne, ha valahogy meg tudnám értetni vele, hogy attól, hogy nem 22, hanem 24 évesen végzem, még mindig van lehetőségem arra, hogy legyen belőlem valaki, ráadásul egy jó programozó tudtommal aranyat ér.

Szülők, ti mit tennétek, ha az egyetemista gyermeketek ezzel állna elő? Illetve mi a javaslatotok számomra?