Miért akarja mindkét szülőm, hogy gyerekem legyen, ha ők is elismerik, hogy az élet kegyetlen és a nagy része szenvedés?

Kedves Kerdezo! En nagyon is egyetertek veled, en is hasonloan latom a dolgokat, es nem akarok gyereket.

A szuleid tuti szeretnek teged, csak esetleg nehez elfogadniuk, hogy nem lesz unokajuk? :-)

Neked nem rossz a felfogasod, csak az atlagtol elteroen eled meg ezt a nehez vilagot, esetleg a nehezsegektol te is ontorvenyu, esetleg kisse onzo lettel, de ez nem baj, es a lenyeg az, hogy szeresd is a donteseidet. Es gondolj csak bele, senki sincs kenyszeritve arra, hogy szuljon.

Amugy az en szuleimet egyaltalan nem zavarja az, hogy en 29 evesen se akarok gyereket, pedig ferjnel vagyok,

es ezt tisztelem es imadom bennuk, hogy megertenek! Sot a ferjem is mellettem all a dontesemben.

Szerintem neked is csak egy hozzad valo tarsat kellene talalnod, aki elfogadja es szereti is a donteseidet.

" Akkor miért akarják, hogy az unokájuk 70-80 éven keresztül kínlódjon, aztán meghaljon és annyi? "

A te eleted lehet hogy ilyen, de azert a tobbsegnek nem. Nekem sem, kifejezetten boldog eletem van.

Én igen alaposan elrontottam az életemet (még jó, hogy optimista vagyok és hiszek a javulásban), de szenvedésnek nem tartom. Csak kicsit durva, hogy még minimálbérem sincs extrém rég... Na ezért kell változtatni, ami egy izgalmas dolog ;)

Rengeteg lehetőség van, főleg egy élelmes embernek (aki én biztos nem vagyok), nem hiszem, hogy törvényszerű lenne a robot... Én nem is tudtam volna olyat dolgozni, amit nem élvezek. A nehézségek, kihívások egy szintig rendben vannak.

A munkán kívül pedig annyi minden van... Rendelkezem egypár hobbival, koponyagyűjtés, motorozás (erre most nem telik), rajzolás, túrázás... Túl sok szépség van az életben, sokáig akarok élni, persze egészségesen és fitten :)

Jó hát gondok is akadnak, ez ilyen, de hogy az élet szenvedés lenne...? Kisüt a nap, felnézek az égre, ahol épp valami átkozottul látványos felhő vonul s megállapítom, érdemes volt megszületni.

Oké, hozzáállás kérdése is a dolog. S bizonyos betegségekkel más lenne a véleményem, de olyanjaim nincsenek.

Ismerek valakit, aki szintén e – és hasonló okokból nem akart gyereket, az ő szülői apja azzal reagálta ezt le, hogy "azt akarja, hogy a lányának is legyen gyereke, ő is tudja meg milyen szenvedés, neki se legyen jó, ő is szenvedjen".

A döbbenet, a csalódottság, az önzőség és a primitívség, vagy talán a megkeseredettségében elfelejtett emberségesnek maradni.

Ne vedd fel úgy sem tudsz ez ellen tenni, ember és ember között mindig lesznek ellentétek, amit semmilyen értelmes érvel nem lehet megbeszélni különböző gondolkodásúak között. Szerintem sokszor ezért is teljesen felesleges vitázni.

Nezd, ezt ne is akard megtudni. Akinek gyereke van az SOSE fogja bevallani, hogy neha azert jobb lenne gyerek nelkul.

A szulei talan azt nem akarjak, hogy kesobb, amikor mar nem lehet, megband a dontesed, amellett, hogy az unokaval mar "feleloseg" nelkul lehetnek, es megmindig kontrolalhatnak teged.

En 38 evesen nem akarok gyereket. Egyszeruen nem latom ertelmet, nem ez tesz boldogga. Ettol nem vagyok rosszabb azoknal a noknel akik anyasagot valasztottak. Ok azt akartak, en mast akarok az elettol. Ennyi.

Ne hagyd, hogy mas diktaljon neked, ez a te eleted.

Es ha teljesen objektivan nezzuk, egy gyerek az parazita. Egyedul eletkeptelen.