Mit csináljak, a szüleim nem tudnak nevelni, és lelkileg meghaltam?

Nagyon sajnálom,hogy ilyen hülye családod van.A Family Guy-ban ez még viccesen van előadva,de itt már tragikus ahelyzet.Én a helyedben raknék egy másik cipőt és amikor anyukádék nem látják,felveszed azt és visszaveszed a rosszat,ha hazamész.

Hosszabb távra megéri belevonni egy lelkiismeretes szociális munkást,ha mást nem,de egy kolegájához elküld,aki jobban ért az ilyen dolgokhoz.Általában olyan emberek mennek oda,akik tényleg empatikusak és szeretnek segíteni az embereken.Legalábbis azok,akik ebben a szakirányban diplomáznak.

Valami normálisabb rokonod van,akinél egy ideig meg tudod húzni magadat?Az is lehet egy megoldás.

"Valami normálisabb rokonod van,akinél egy ideig meg tudod húzni magadat?"

14 éves a kérdező. Nem léphet csak úgy le.

Nőjj fl, és prőbálj a saját lelki problémaid miatt ne masokat hibáztatni..

Legy erősebb...lépj tűl rajtuk..

Ha már felismerted, hogy ők nevelnek rosszul, az már egy kezdő lépésnek jó is..

Biztos, hogy nagyon nehéz helyzetben vagy. De legyél erős és mégis mindennek ellenére:jó. Tanulj, mélyedj el abban, ami érdekel, írj, rajzolj, jár színjátszóba, gyakorolj valamilyen kifejezésformát - ezek segítenek feldolgozni a hatásokat, amelyek érnek, és a világ- és önmegismerésben is segítenek. Ezzel a részedről mindent megteszel és a lelkiismereted tiszta lesz, és nyugodt.

Az, hogy szüleid látván ezt, magukba néznek és meglátják a saját hibájukat, az rájuk van bízva. Te nem káromkodsz, nem veszekszel, nem gúnyolsz/viccelsz máson (ez megalázó) - megláthatják, jobb, amit te teszel.

De a felnőtt embernek magával szemben vannak elsősorban kötelezettségei, lassan beérsz abba a korba, mikor ezt megérted, magunknak kell rájönni, mi a jó, mi a rossz - ha kívülről mondják, mi a jó, a törvényes, azt nem szívből teszi az ember, hanem "kényszerből".

Egy belső, tudatos felismerés kell. Ez megy, mert fogantatáskor embermivoltunk miatt, ajándékba kapjuk- kegyelemből- a világ világosságát a szívünkbe, ennek révén érthetjük meg a világot, önmagunkat.

"A léleknek logosza van, önmagát növelő" -mondta 2500 évvel ezelőtt egy görög bölcs, Hérakleitosz, előbb, hogy "a Logosz testté lett".

József Attila, akit sok nehéz hatás ért gyerekkorába, szegény magára maradt anyja nevelőszülőkhöz kellett hogy adja, ahol még az 'Attila' nevét is kétségbe vonták, "nincs ilyen" és Pistinek kezdték nevezni..

így ír erről, a benső, felismerésen nyugvó öntudatról :

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak -

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!

[link]

az igazi "szülőkről", mely nem csak a testi, hanem a szellemi születésnél van:

Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen.

Kisérje két szülője szemmel:

a szellem és a szerelem!

[link]