Mit csináljak, a szüleim nem tudnak nevelni, és lelkileg meghaltam?

Szépen sorjában... Apám egy idegbeteg undorító vadállat, ha például szerel valamit, és már huszadszorra elcsesz valamit, kb. fél percen keresztül változatosan káromkodik. Folyton cseszeget, és egyszer a sulim előtt elkezdett káromkodni, mindenki csak engem nézett, nagyon leégetett. Csak én vagyok vallásos a családban, és mindenki folyton b...gat, e miatt. Anyám egy undorító senki, mindig felcseszi az egész családot, és rajtam tölti ki dühét. Folyton rinyál, és mindenen megsértődik, miközben rohadt lenézően viselkednek velem. Mondják, hogy feküdjek le, mintha nem mondanák, LE SEM FEKÜDNÉK... Mindenbe beleszólnak, abba is, hogy milyen cipőt vegyek fel. Fogja elő vesz egy utolsó sz..r, semmilyen cipőt, és addig ordibál mint a sakál, ameddig fel nem veszem. E miatt rohadtul kigúnyoltak az osztályban, és ezzel szopattak is. Minden egyes nap kikészít, és úgy kell hazajönnöm, hogy tudom mi fogad. Komolyan mondom sokkal szívesebben lennék suliban. Ha azt mondom, hogy kollégiumban szeretnék lakni, leordibálnak, és azt mondták: "A nagy büdös ló..... fogok én kollégiumba menni, mivel rossz hatással vannak rám." Rohadt képmutatóak. Apám és anyám rühellik egymást, annyira, hogy csomó ideig egy szobában kellett anyámmal aludnom, mivel nem hajlandóak, egy szobában aludni. A bátyám nagyon ritkán megértő, de mindig tövig benyal az anyámnak, és folyton apámmal viccelődnek rajtam. Mindig anyámnak ad igazat és nem nekem! Folyton csak azért vesztek, az ilyen vitákban, mivel neki az igazat. Mindig ő a kis kedvenc. Apám a munka helye miatt, hajnalban kel, így korán lefekszik, és mikor az anyámmal veszekszem, az anyám direkt el kezd felhangon ordibálni, mire apám felkel, leordít, és jól megüt. Nem mutatom be a barátaimnak, a szüleimet, mivel szégyellem őket. Nagyon rossz nekem ez így. 14/F