Ti mit várnátok el a lányotoktól ebben a helyzetben?

23 N vagyok. Egy hónapja diplomáztam le Magyarországon (egészségügyi kar) Az élet úgy hozta, hogy mégsem ott találtam munkát, hanem az én szülőföldemen. Magyar nemzetiségű vagyok, de külföldi állampolgár. Párom és szüleim tanácsára megpróbálkoztam az állásinterjúval és sikerrel is jártam. Kiborultam ahelyett, hogy örültem volna, főleg azért, mert számomra az állami nyelv már nem könnyű, sokat felejtettem, totál mélyviz. Eddig nagyon tetszik, kollégák rendesek, bár tudom még sokat kell tanulnom. Teljesen hullámzó a kedvem/hozzállásom...néha úgy érzem király lesz, jó a pénz is (150 ezer kezdő) néha pedig totál pesszimista vagyok. Mindenki támogat, de nincs önbizalmam. Ti kiakadnátok a szüleim helyében, ha nem jönne össze? Vagy ha feladnám pl. ? Nem szeretném, csak elméleti kérdés. Másik kérdés: apukámmal járok kocsival melóba, pár méterre van a munkahelye a kórháztól. Benzinpénzt nem fogad el tőlem se rezsi pénzt. Nagy családi házban lakunk. Nagyi fizeti a villanyszámlát plusz belead a kosztba (rá is főzünk), apuék fizetnek minden mást. Arra gondoltam, hogy akkor legalább bevásárolok heti 2x nagy tételben és azt talán elfogadják, ha kaját viszek haza. Mig gondoltok, ez igy okés? Ma elég fáradt voltam munka után, még meg kell szoknom. Itthon már csak annyit segitettem, hogy megfőztem egy gyors spagettis vacsit és kész. Anyukám egyébként táppénzem van, tehát minden házimunkát ő végez. Mennyit várnátok el a gyereketekről ezeket tudván ? Házimunka, pénz, bármi terén.