Szabályosan vezettem, mikor egy bmw belém jött hátulról. Szerencséje senkinek nem esett komolyabb baja, el lett intézve a dolog, de amikor felhívtam édesanyámat érdekes beszélgetést folytattunk. Ti mit gondoltok az alábbiakról?

"Azt nem láthatja távolról, hogy le van szakadva valakinek a lába, és kapott valamilyen érzéstelenítőt már, esetleg egy megütődéstől olyan sérülés keletkezett a májon amitől elvérezhet út közben, vagy hasonlók"

de aki telefonál akkor ezzel kezdi, hogy balesetem volt, jelenleg a mentoben fekszem, leszakadt a lábam, ja és amugy elvéreztem :D (ugyebár az utobbi két esetben nem fog nyugodt hangvételben bár legfoképp telefonálni sem az illeto....) a másik, belementek hátulrol..mitol szakadt volna le a mája???? mindenki tudja, hogy attol hogy belemegy egy másik auto az embernek nem lesznek sérulései..max a lokhárito szakad le..nem a tehervonat ment belé...

és ki az a dilis, aki megvárja mig elkezdik faggatni az állapotárol?? ezzel kezdjuk, nem? szia anyu, balesetem volt, eltort a kezem..betort a fejem..stb. nem azt mondjuk, hogy balesetem volt, indulok haza.. (csak, h ne aggodjon..kozbe meg a mento szirénázva visz el..)

azért lehetnétek reálisabbak...vagy életszerubb pldákat irhatnátok. ha semmi baja nincs valakinek, nem fogja mondani, ha meg van, akkor azzal kezdi...

Az sem életszerű, ha baleset ért valakit és ezt telefonon közli a rokonával, hogy az értesített nem az autóban ülőről, a saját rokon állapotáról érdeklődik először.

Legfeljebb egy munka kapcsolatban még elmegy, hogy "le van ejtve hogy van a sofőr, csak a vállalkozás kocsija legyen épségben, mert ma még kell menni vele". Jobb helyeken ott is első az ember állapota.

Persze mindig vannak érzéketlen emberek, akinek többet jelent a vagyon értéke egy ember életnél, egészségénél, ami ilyenkor sérülhet vagy akár nem is sérül minden esetben.

Csak érzéketlenül, emberi értékek tisztelete nélkül lehet így vélekedni. Szerintem, már bocsánat de igaz! Nem véletlenül fordult meg a kérdező fejében is.

Meglepődnék nagyon én is, ha haza szólok, hogy balesetem volt, és nem az után érdeklődnének, hogy történt-e valami bajom. Helyette azt kérdeznék, hogy a járgány mennyire tört meg. Ki nem sz*rja le ilyenkor az autót, első a szeretett ember egészsége, most mindegy, hogy épp a lábát törte vagy csak a száját harapta-e meg közben, de a szerető hozzátartozó akkor nyugszik meg ha nem történt semmi hasonló sem.

Egy világ törne össze bennem és ebből véleményt tudnék alkotni arról aki így állt hozzám. De hogy valakinek a saját édesanyja legyen ilyen.. Még valakinek a nevelőanyáról se tudnám elképzelni. Ha bár voltak nemrég sokkal csúnyább dolgok is a médiában, amit nevelőanya követett el az élettársával kicsi gyerekkel szemben.

Ezek fokozatok. Van aki közömbös a vérmérséklete miatt

Van akit nem is érdekel semmi és van aki az anagiakat tartja fontosabbnak. Sőt van aki még ellen is fordul a rábízott embernek, ha érdeke úgy kívánja.

Mi emberek nagyon különbözőek vagyunk.

Kicsit egyszerűek vagytok. Nekem is a kezembe nyomták a telefont, hogy hívjam fel anyámat mikor 10 órán keresztül tartó tónusos görcsrohammal feküdtem az intenzíven. Meglepő módon NEM voltam jól, csak éppen beszélni képes voltam abban a két percben - az se tartott sokáig.

Szóval nem, nem hinném, hogy ez normális!

"de így, hogy a járgány volt a fő kíváncsisága elgondolkodtatott a dolog."

A kocsi egyben maradt?

..te meg le vagy sz-va fiam (már bocs), ha még beszélni tudsz és mersz ezek után.

Szóval furcsa.

-

Nálunk egészen más a szokás.

Első az ember egészsége, a többi már a sokadik probléma.

Ha valaki nem így látja, akkor meg sem kérdezi, de ez már szomorú, szerintem.

Volt nekem is balesetem bringával és eltörött több helyen a szájpadlásom, de annyira nem is tűnt fel, kicsit érzékeny volt, gondoltam, majd elmúlik.

Még feltekertem úgy a Jánoshegyre. Csak akkor derült ki a normafánál, hogy komolyabb a baj, miután fent ráharaptam egy műzli szeletre és bele nyilalt a fájdalom és vizes vér kezdett csordogálni az orromból. Az után alig mertem haza telefonálni, mert ismerem anyámat, egyből rémeket lát, hogy fiam, mi történt veled jesszusom!..

Végül bementem a Jánoskórházba és ott kellett várakoznom ellátásra, közben akkor telefonáltam haza, hogy nem sietek most, mert történt egy kis baj. Aztán óvatosan elmeséltem, hogy ne legyen nagyon rémisztő a dolog.

Ma meg itt előttünk a kereszteződésben történt egy baleset két autó között. Egy apa és egy gyerek volt az egyik kocsiban. A gyerek fájlalva fogta a fejét és bevitték a mentőbe, ami nem sokára megérkezett. Nemsokára jött az anyja valahonnan, gondolom haza szóltak neki és ő is beült a mentőbe, aztán elment velük a kocsi. Jó, ez gyereknél másképp van, de általában ez a természetes, hogy felnőttnél is legalább megkérdezzük, nem lett semmi bajod, nem sérültél meg, főleg ha egy közeli hozzátartozónkról van szó.

Érdekes.

Talán nem vetted észre, de számodra is az volt az első és legfontosabb közölnivaló felénk, hogy: "szabályosan vezettem", holott, ez a történet szempontjából csak sokadik rangú kérdés lenne.

Akkor most, kinek mi a fontos.....?

;)

Nana, utolsó! Errefelé az a szokás, hogy ha az ember közli, hogy balesetet szenvedett, rögtön mindenki nekiáll, hogy hát tudni kéne vezetni, ő volt a hibás, sőt még jól meg is érdemelte! Szegény másik autós, biztos, hogy megijedt, nem csoda... Stb., stb., stb.

Az, hogy szabályosan közlekedett, az ennek tudatában igenis fontos információ.

Egyébként én is jártam így. Egyszer lezuhantam egy lépcsőről, olyan agyrázkódást kaptam, aminek a következményeit még ma, csaknem másfél évtizeddel később is viselem. Mellékesen a szemüvegem is összetört. Anyám reakciója: nem baj, majd hívjam fel xy-t (a látszerészünket), aki majd csinál új szemüveget.

(Gyerekkoromban meg egyszer úgy elestem, hogy utána alig bírtam felállni, éles fájdalmat éreztem a derekamban, de "á, nincs is neked semmi bajod, csak hisztizel". Orvos nem látott természetesen. A gond csak az, hogy ez a fájdalom sem múlt el teljesen 20 év alatt, sőt, mostanában egyre gyakrabban érzem megint bizonyos mozdulatokra.)