Nem megoldás, de belefáradtam már ebbe, furdal a lelkiismeret de tehetetlen vagyok már?
válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza:Nem értem, miért ne lehetne APÁT meggyőzni, akár orvossal együttműködve, mi történik a kislánnyal, és milyen veszélyei vannak ennek. MINDKETTEN felelősök vagytok érte, és ha apát isteníti, akkor vele kell összefognod, és KETTEN meggyőznötök a lányt, hogy baj van, és orvosra van szüksége.
Számomra ez a kézenfekvő megoldás, ahogy már írtam is, nem értem, miért kéne ezt bonyolítani vagy egymásra tolni a felelősséget (ami, hangsúlyozom még egyszer, KÖZÖS), miközben a gyerek tönkreteszi magát.
Apjához a munkája miatt nem tud költözni, az iskola messze lenne az apja lakóhelyéhez is. A volt férjemnek van már új családja(felesége, 1 kisfiú) szóval nem is lenne jó megoldás.
Hiába közös a felelősség, én nem hárítom az apjára, de ha egyszer nem vesz róla tudomást akkor nem tudok mit tenni.
Iskolába nem szólok be, a végén még ezért is én leszek a hibás, hogy órán elviszi a pszichológus(barátai, tanárjai előtt), még jobban megutálna.
Engem azért nem szeret, mert kicsit keményebben fogom, az apja meg lazábban. Nem engedem, hogy kimaradjon éjszaka, cigi, pia szóba sem jöhet, mindig is tiltottam, a mélyebben kivágott felsők, mini ruhákat sem engedem, hogy felvegye, mert féltem.
Most a nyáron diákmunkám volt(igaz, én nem mondtam neki, magától ment) természetesen arra költi a pénzét amire akarja, csak mondtam neki, hogy gondoljon később a jövőre és a tanulmányaira(ez is baj volt neki, hogy már megint megszabom, hogy mit csináljon a pénzzel amit ő keresett meg). Szóval kiforgatja a szavam, én nem mondtam neki, hogy nem költheti el, csak mondtam, hogy gondolkodjon, nem kell feltétlenül új telefon, mert a "régi" már 2 hónapos és "ciki". Szóval ilyen apróságok miatt van mindig nézeteltérésünk, nem tudok vele egy értelmes szót sem váltani anélkül, hogy ne a rossz szándékot lássa bennem.
Ha megkérdezem, hogy hol voltál, akkor " hol lettem volna suliba" és ha rákérdezek, hogy ilyen sokáig, akkor egyből az a válasza rá" ha meg nem lettem volna suliban, az lenne bajod". Szóval hozzá se tudok úgy szólni, hogy ne kössön bele akármibe.
válasza:A pszichológus nem viszi el óráról!
Te tényleg kötözködsz vele és észre se veszed. Ne szabd meg, hogy mit vesz fel, mert nem azon múlik a biztonsága. Minden tiltás csak az árkot ássa köztetek. Engedd, hogy azt vegyen a saját keresetéből, amit ő akar. Az a feladatod, hogy hagyd önálló személyiségként felnőni. Véleményt mondhatsz, de egy témában csak egyszer, nem nyaggatva.
válasza:Hát, ez elég rosszul hangzik, amit csinálsz vele. A sok tiltás azt eredményezte, hogy a betegségében végre Ő irányít, hiszen nem tudod kényszeríteni, hogy egyen.
Csak szólok, hogy ez egy halálos betegség. Nekem most nincs rá időm, de mindenképp olvass(!!) róla, amennyit bírsz, azoktól, akik már meggyógyultak, beszélj egy JÓ pszichológussal, esetleg a barátnőivel .(?)
Sok sikert.
válasza:Nem értem, miért lenne kötözködés az, hogy ne járjon köldökig kivágott felsőben, tanulja meg beosztani a pénzét, mert ez FONTOS készség, vagy megkérdezik tőle, hol járt egész délután. Apuka könnyen van, vasárnapi szülőként NEM neveli, laza jófejnek tűnik, miközben gyakorlatilag SZ.RIK RÁ, mi van a gyerekkel - ugyanis ezt jelenti az, hogy mindent megengedünk, mindent elnézünk, és nem vesszük tudomásul, hogy a csont-bőr, magát hánytató lánnyal baj van.
Kérdező, nem tudok jobbat tanácsolni, nem odaköltöztetni kell a lányt, apának kéne írni emailt vagy levelet azon kívül, hogy beszélsz vele. Ugyanis ha neadjisten komoly baj lesz a kislánnyal, még azt is meg fogod kapni, hogy te nem figyeltél oda rá. Próbálj meg a suliban esetleg osztályfőnökkel, igazgatóval beszélni, nevelési tanácsadóba is elmehetsz, ott is tudnak tanácsot adni, mit lépj.
Remélem, sikerül megoldanod a dolgot, ne add fel!
válasza:Kedves Kérdező!
Ez nr egyszerű helyzet, de ne add fel!Bár amiket írsz abból kitunik, hogy amúgy sem tudnád, hiszen mindent megteszel a lanyodert, jó anya vagy.
Viszont a lányod, ahogy leirtad, ezt az aggodalmat/törődést tehernek, tulzonak érzi.
Próbálkozz másképp. A kamaszok amúgy se beszédének, nem kell szamonkerni hol járt, mit csinált. Inkább kérdezd meg milyen napja volt.
Vagy ultesd le, és próbálj meg beszélgetni vele, hogy mi a helyzet a suliban stb. és mit tehetnének KÖZÖSEN azért, hogy tudjatok normálisan beszélgetni, hallgasd meg. Lehet, hogy előtte pár napig hagynod kellene, hogy ő jöjjön oda hozzád és ne kérdezgesd. Valahogy billentsd ki magatokat ebből a helyzetből.
Más : értem a nevelési elveid, hiszen aggódsz. De nem vagy mindig mellette, így hidd el, megtalalja a módját, hogy felvegye a miniszoknya és a kivagott felsőt. Időnként még iszik is. Na és?!??? Mindenki kiprobalja/kiprobalja kamaszkorban a cigit, piát, kivagott ruhát. Aztán rajovunk hogy ez nem buli, de legalább kieltuk ezt is (ésszel). Nekem tudták a szüleim a bulikat, el is engedtek és jó volt, hogy nem kellett hazudnom. És nem is akartam ész nélkül halálra inni, cigizni magam, csak mert nem látják az ősök és megtehetem.
Ja es 16 évesen senki sem akar a saját keresetebol a jövőjére spórolni, ha otthon van koszt /kvartely /ruha. Úgy van vele, végre saját pénz, hurrá, verjük el! !!! És nem akar arról hallani, hogy félre kellene tenni, mert az az ő pénze, senki se szóljon bele. Érted?
Az élet úgyis megtanitja majd hogy ennél felelossegteljesebbnek kell lenni, majd megertti magától. Emlékezz vissza Te mit gondoltál ennyi idősen. Fiatalság bolondsag.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!