Óriási butaságot csináltam, hogy mondjam el otthon?

Iszonyatosan szégyellem ezt az egészet, de nem tudom, már kihez forduljak...

Szóval, a sztori a következő, a keresztanyum Indiában él, és már nyáron meg volt vele beszélve, hogy november közepe fele kimegyek hozzá, egy barátnőmmel egy hétre. Ez meg is történt, egy hete jöttünk haza, viszont... Az utazás előtt kb 2-2,5 héttel neten megismerkedtem egy félig indiai-félig török pasival. Idősebb nálam (25 éves), modellkedik, tök véletlenül találtam rá, Instagramon belájkoltam egy képét, ő pedig, mivel az fb adatlapom ki van írva, ott rámírt, és elkezdtünk beszélgetni. Elég jóba lettünk, a vége fele már flörtöltünk, meg elég pikáns üziket váltottunk, és ugye én mondtam neki hogy megyek Indiába. Ő teljesen megörült, és mondta hogy mindenképpen találkozzunk. (ugyanabban a városban lakik, ahol a keresztanyum). Én belementem, gondoltam nem lehet baj, ott pedig egyik este elmentem a barátnőmmel arra a helyre, ahol megbeszéltük a talit. Ott is volt, pár haverjával. Baromi jól elvoltunk, konkrétan izzot közöttünk a levegő, és (innentől jön az a rész, hogy nagyon buta voltam, ns kövezzetek meg, könyörgöm) megkérdezte, hogy nem akarok-e kicsit kettesbe lenni? Én úgy éreztem, már hulla szerelmes vagyok, ittam minden szavát és fejvesztve mentem utána. Az a hely, ahol "kettesben akart lenni", egyébként a lakása volt, de még itt sem kapcsoltam, sőt, akkor sem, mikorodaérve kb azonnal elkezdett vetkőzni, meg vetkőztetni. Nem érdekelt, vagyis nem vettem a jeleket, ott állt előttem az álompasi, a kreol bőrével, a gyönyörű mosolyával, a 10/10-es testével...csak ott esett le a dolog, amikor a vártnál erőszakosabban nyúlt hozzám. Tudom, hogy ezek nagy szavak, de tényleg az a szitu volt, hogy esélyem se volt, holott nem úgy indultam neki az egésznek, hogy még ma lefekszem vele. Pedig pont ez történt, (vagyis inkább, lefektetett, talán egy "picivel" jobban akarta mint én) ráadásul bármiféle odafigyelés, gyengédség, a legrosszabb viszont hogy védekezés nélkül. Az egyetlen, rohadt szerencsém az volt, hogy nem lakott messze a helytől, ahol találkoztunk, oda visszataláltam, és még ott találtam a barátnőmet...

A keresztanyumnak elmondtam mindent, még ott, a hét folyamán elvitt a saját orvosához, amikor hazajöttem, itthon is elmentem, szerencsére megúsztam bármi baj nélkül... De azóta nem bírok élni.

Nem alszom, mióta hazajöttünk, ahogy becsukom a szemem, azt a helyzetet látom magam előtt, már anyu is észrevette hogy valami nem ok, tudom hogy tudnia KELL erről, de nem tudom hogy mondjam el neki, borzalmasan kétségbe vagyok esve..

Lehet kimoderálnak emiatt de tényleg nem tudom már, hova forduljak..

17L