Holnap lesz az első igazi találkozásom a vérszerinti anyukámmal! Hogyan kell majd viselkednem?

Nagyon fèlek ettől a talàlkozàstòl, ès egy kicsit bànom is hogy belementem. De màr nem akarom lemondani, hülyèn jönne ki a dolog! Szòval ilyenkor mit kell majd mondanom? Fèlek, hogy nem leszek neki elèg jò, vagy nem lesz ràm elèg büszke...Semmi olyan dolog nincs az èletemben amiben mondjuk kimagaslòbb lennèk a többiektől, kivève az, hogy mindenen paràzok :D Bàr ettől èrezheti ùgy, hogy meg sem èrte engem a vilàgra hoznia...amit èn is ìgy gondolok!

Egyèbkènt 17 èves vagyok, a vèrszerinti apukàmmal èlek! Anyu elèg fiatal volt 17 èves mikor terhes lett velem, megszült ès azòta sosem talàlkoztam vele. De most kapcsolatot akar tőlem, vagy ahogy ő fogalmazott csak legalàbb egy napot eltölteni velem, ès aztàn èn döntsem el! De nem akarom megbàntani szòval mit kellene most csinàlnom? Ti mit csinàlnàtok? Volt valaki mèg ilyen helyzetben?