21. században van ilyen? A szülők a felnőtt gyereküknek megtiltják, hogy az legyen a barátja akit ő választ.

Pedig esetedben két lehetőség van:

1. maradsz, és rettenetes életed lesz, önálló akarat nélkül. Ha szerencséd van, korán elhaláloznak, ha nincs, talán 50 évesen elkezdheted a saját életedet élni, megkeseredve, magányosan, amíg fel nem kötöd magad.

2. lépsz, és a saját életed éled, te magad alakítod. Lehet, hogy lesznek zökkenők, az élet nem habostorta (hogy Virág elvtársat idézzem), de túl tudsz rajtuk jutni, mert mindez a TE döntéseidből fakad. Kicsit beárnyékolja majd, hogy a szüleid többé nem léteznek számodra, viszont lesz párod, akit te választasz, idővel talán családod, ha akarsz, és mindez bőven kompenzálja a szülők hiányát.

Te választasz, melyiket akarod.

"Nem gondolom egyébként annak magam, de azzal szemben amit művelnek velem, attól még szeretem őket, és nem akarom elveszíteni őket" - kérdező, már bocsi, de mit szeretsz két ilyen zsarnokon? Vagy stockholm-szindrómád van?

[link]

Kedves kérdező! Volt egy ismerősöm, akit hasonlóan nevelhettek, mint téged. A kezdeteket nem láttam, mert nagyapám korú volt, de a végét igen. Az egész életét az anyja irányítása alatt élte le. Nemhogy felesége, de barátai sem voltak, mert teljesen kisajátította a mama. Aztán a mama megöregedett és meghalt. Egész életében irányították, és az írányító nélkül meglett emberként nem volt képes semmit sem kezdeni az életével. Amikor én megismertem, egyedül élt az anyja házában, szó szerint tornyokban álló szemét között, jólfejlett mizantrópiával. Pár éve meghalt, napok után találták meg, mert a szomszéd kihívta a tűzoltókat valami gyanús füstoszlop miatt.

Ezzel valami olyasmit akarok mondani, hogy sehogyan sem tudod megúszni, hogy a saját lábadra állj. Minél tovább hagyod, hogy kisgyerekként irányítsanak, annál nehezebb lesz. A párkapcsolatba beleszólás csak egy tünete annak, hogy ők élik a te életedet. Az önállóságot, a felelősséget a saját életedért gyakorolni kell. Már így is vagy 10 év késésben vagy. Ha tovább húzod, végleg beleragadhatsz a tehetetlenségbe. És a szüleid egyszer mindenképpen magadra fognak hagyni, mert nem élnek örökké. A kérdés, hogy te még képes leszel-e addigra alkalmazkodni az önállósághoz. 27 évesen még van esélyed. 50 évesen már nem sok...

Csak egy kis összegzés:

A képlet tökéletesen egyszerű. Mint már előttem leírták, nem olyan bonyolult a helyzet, mint ahogy most érzed.

Tökéletesen kiviláglik 2 út:

1. Elköltözöl és ezzel kockára teszed a (beteg) kapcsolatot a szüleiddel, viszont esélyt kapsz a boldog életre.

2. A szüleiddel maradsz még évekig és közben ezt a kérdést még kiírod 5x, húzod az időt amíg meg nem öregedsz. Nyomorult és kiábrándító életet fogsz leélni. Ebbe beletartozik az a jövő is, hogy találnak neked egy férjet. De attól még az uralmuk alatt leszel és haláluk után az általuk választott férjed uralma alatt.

Sajnos ez ennyire egyszerű. Te biztos, hogy órási érzelmi hullámvasúton ülsz emiatt, de választanod kell. Méghozzá sürgősen.

Ez nem tanács, ez tény, csak kivilágítottuk előtted az életed külső szemlélőként (ami mint tudjuk olykor sokkal tisztább képet ad).

Nagyon kíváncsi lennék, hogy eljutsz-e valaha a döntésig és a szüleid felmentésén túl tudsz-e lépni, hogy önmagad ura lehess, ne pedig egy érzelmi roncs.

Én mindenesetre szorítok.