Egy szülő eltilthatja bárkitől is a lassan 18 éves gyerekét?

Törvényekkel kár vagdalózni. Egy egyszerű szabály érvényesül mindig az életben a szülő/gyermek kapcsolatokat tekintve. Mindig az dirigál aki a másikat eltartja. Vannak normálisa, kiegyensúlyozottan működő kapcsolatok is persze, de akkor sem változtat a tényen, hogy az utolsó szót mindig a szülő mondja ki. Ami lehet a beleeggyezés, belenyugvás, vagy tiltás.

"szülők álma"

Nem is értelek. Egy normális fiú simán lehet a szülők álma. Gondolom tud normálisan, a helyzethez illően beszélni, megadva a kellő tiszteletet. Beszélgetéskor vázolni a jövőbeli terveit, nem sértően érvelni. Elmondani magáról, hogy nem egy akasztófára való ember, akiből nem lesz sok minden. Ha meg egy kakastaréjos punk gyerekről van szó, akkor arra a pár órára vágja már magát rendbe, ha a barátnőjéről van szó.

Ha a fentiek nem valósulnak meg, és tényleg a rossz irányba fog vinni, én sem engedném, és nem érdekelne egy itteni oldal anonym hozzászólói.

A hugomat is szigorúan(belátóan) fogták otthon. Amikor először mutatta be a pasiját, egy punk gyereket (a haja miatt alig fért be az ajtón. :D) azonnal kialakult róla a vélemény. Ebben szerepet játszott a külső is, amit nem felejtetett a stílusa, gondolkozása.

Apa is volt nálunk fiatal, tudja hogy mennek ezek a dolgok, én is benne vagyok, tudom. Azonnal ellett tiltva tőle. S nekem lett megparancsolva, hogy állítsam le a gyereket a hugomról.

Így 2 év múlva, már a hugom is belátja, hogy jól tettük. Van egy tényleg normális pasija! Aki a "szülők álma", és a fiú tesóké is.

Hidd el a szüleid nem rosszat akarnak neked.

Ha pedig ennyire biztos vagy benne, és ennyire kell a szerelme... akkor hajrá, költözz oda hozzá.

Az, hogy nagykorú leszel, nem egyenlő azzal, hogy azt csinálsz, amit akarsz.

Ha jogi oldalról nézed: a szüleid eldönthetik, kit engednek be az otthonukba, te se vihetsz haza azt, akit akarsz.

A tartási kötelezettség annyi, hogy lakhatsz ott, kapsz enni. Pont.

Nem kötelesek támogatni a továbbtanulásod, a vásárlásaid, nem kell biztosítaniuk netet, fodrászt, szórakozást, még egy buszbérletet se. Nem kell rád főzni, mosni, stb.

Jobban jársz, ha nem a jogaidra hivatkozol, mert hamar szóba kerülnek a kötelezettségek.

A titokban találkozás, szülők átverése, stb. pontosan az a rossz befolyás, amire nem tudtál nemet mondani, ês amitől a szüleid féltek. Lebukás esetén oltári balhé lesz és "na ugye, előre megmondtam". Innentől a pasizásról leszokhatsz, mert sose fognak bízni benned.

Sürgősen önts tiszta vizet a pohárba! A hazudozásból nem fogsz jól kijönni.

#12 "Azonnal ellett tiltva tőle. S nekem lett megparancsolva, hogy állítsam le a gyereket a hugomról." - ősi szicíliai család vagytok, vagy mi?

Hát nem tudom, azért az ember párjának neki kell megfelelnie, nem a szülőnek, nem a testvérnek, nem a rokonságnak vagy az utcabéli vénasszonyoknak... és hát ja, az valószínű, hogy a szülők "csak jót akarnak", az viszont már kevésbé, hogy ezzel jót is tesznek... itt vagyok példának én, világ életemben teljesen más az életfelfogásom mint a szüleimnek, ergo aki nekik megfelelt, azoktól én kaptam kiütéses hideglelést, aki nekem megfelelt, attól meg ők kaptak... szóval nekem pont azon kellett elgondolkodnom, aki nekik bejön...

Egyébként meg nem azért, de ha apám ilyen szinten beleszólt volna a testvérem életébe, ő lett volna leállítva...

Az ember párjának valóban nem a szülőknek kell megfelelni, de ugyanakkor a szülő felelős a még kiskorú gyerekéért. És ha úgy látja hogy hibásan dönt, rossz irányba tart a gyereke, akkor igenis meg kell próbálnia tenni ellne.

Amúgy ezt írta a kérdező: " Úgy gondolja a barátom rossz irányba fog engem vinni, és nem bízik bennem hogy nem hagynám magam befolyásolni"

"Titokban találkozgatunk de nem szeretem már a nem-egyenes utat." vagyis máris rossz irányba befolyásolta a pasija. Nem azzal van a gond hogy nem hallgat az apjára, hanem hogy nyilván hazudozik a családjának.

Ha úgy gondolja: elég érett a saját döntései meghozásához, álljon is ki nyíltan értük, még akkor is ha nehéz. Ez is a felnőtt élet része. Felvállalni a döntéseinket.

#18, én nem látok semmi gondot abban, hogy a Kérdező megpróbálja kibekkelni azt a 2 hónapot, amikor már sokkal jobb pozícióban védheti a saját igazát. Ha a szülő nem akarja, hogy a gyereke hazudni kényszerüljön, akkor tán legyen szíves nem tiltogatni, és nem a saját értékrendjét rákényszeríteni próbálni.... v.ö. "ha tiltással nevelsz, hazudni tanítasz"

Egy normálisnak mondható szülő ilyenkor elmondja a saját véleményét, meglátásait a gyerekének, de eszébe se jut, hogy a saját értékrendjét a gyerekére próbálja erőltetni.