Mit csináljak, ha a szüleim eddig is igénytelenek voltak, de most már tarthatatlan a helyzet?

Tapasztalatból mondom, ennyi idősen már sehogy se tudsz hatni rájuk. Csak kibírni tudod és mielőbb elköltözni.

Nem akarlak elkeseríteni, de nem fog változni a helyzet. Tűrj, tanulj, építsd tudatosan a kis életed, és amint lehet költözz el. Ugysnígy nőttem fel, csak még alkoholista is volt mindkettő. Mindig szégyenkeznem kellett miattuk, kiközösített, csúfolt kisgyerek voltam. Az egész életemre rányomta a bélyegét, kisebbségi komplexusos, társfüggő és labilis személyiség lettem, mert nem volt senki aki segítsen, támogasson. Te ne juss erre a sorsra. Zárd ki magadból ezt az egészet. Nem tudsz odavinni barátnőket. Hát nem viszel. Találkozz velük máshol. Apukád büdös. Az ő szégyene, ne vedd magadra. Koszos-rumlis a lakás: majd a sajátod nem lesz ilyen. Amit tudsz magad körül csináld meg és ennyi. Engedd el ezt a dolgot és kezdj el tudatosan dolgozni a jövődön. Én sajnos most, 35 évesen, közel 20 év lemaradással kezdtem ebbe bele, és verem a fejem a falba, hogy anno gyerekként miért nem volt annyi eszem hogy a saját kezembe vegyem az életemet. Okulj a példámból. Kitartást és sok erőt kívánok neked.

Egy közös nagy takarítást beütemezhettek közösen. Beszélni lehet velük és kiderül hogy benne lenne-e a család. Xm

Anyósomnál hasonlóan tarthatatlan a helyzet. A férjem hamar lelépett, de a két kisebb testvére sajnos már ebben a rumliban nőtt fel, könnyen lehet, hogy ugyanolyan igénytelenek lesznek, mint az anyjuk.

Lepontoztak hogy ajanlom takarits pedig mas megoldas nincs.

koltozz el alberletbe