A bátyám nem hagyja békén a kutyámat. Hogyan értessem meg vele, ha a szüleink sincsenek rá hatással?

Tegnap unokatestvéremtől megkaptam a karácsonyi ajándékomat, mert nem lesznek otthon a hétvégén és kaptam tőle egy kiskutyát, amit már régóta szerettem volna.

A bátyám pedig egyfolytában vagy a fülét húzogatja, vagy pedig mondta, hogy este amikor jött ki a szobájából, akkor ott feküdt az ajtója előtt és majdnem átesett rajta és belerúgott egyet. Meg a kutya mindenhova követ mindenkit és bátyám ilyenkor is belerúg hogy mennyire elege van belőle, minek nekem ilyen hülyeség.

Már említettem, hogy anyáék sincsenek rá semmi hatással, teljesen mindegy, hogy mit próbálnak.. Bevittem a szobámba a kutyát és 2 percre kimentem, de amikor visszamentem, nem volt ott. Szerintem kijött utánam vagy nem tudom.. erre bátyám mondta, hogyha még egyszer elkezdi őt követni, akkor komolyabban fogja bántani.. Bátyám barátnője is átjött hozzánk ma és mondta, hogy szerinte aranyos és elkezdte simogatni, mire bátyám elvette tőle a kutyát és rálépett a lábára, hogy ne simogassa már, mert szerinte ronda és el fogja tőle kapni.

Amúgy spánielt kaptam.. egyik kedvenc fajtám, nem ronda egyáltalán és nagyon okos..

Megkérte a barátnője, hogy bejöhet-e a kutya velük a szobába és én mondtam, hogy nem, mert a bátyám közelébe nem engedem, erre bátyám kiröhögött és azt mondta, hogy olyan béna vagyok, mint a nyomi kutyám..

(Én 14, ő 17)