Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Van kiút ebből a helyzetből?...

Van kiút ebből a helyzetből? (Nagyon hosszú. )

Figyelt kérdés

Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e az érzéseimet és a problémámat. Még mindig nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, de most már mindegy...


A szüleimmel élek, de már 6 éve a párom is velünk lakik. Ezzel semmi gond nem lenne, mert az anyukámmal nagyon jól kijövünk és nagyon nagy szerencsénk van vele. A gond az apukámmal van, akit nehezemre esik annak tekinteni, mivel sosem volt hozzám egy jó szava sem. Még ez sem lenne akkora gond, mert túl lehet élni.


Sajnos, 20 évvel ezelőtt súlyosan megbetegedett és az elmúlt évek alatt többszörös agyi infarktusa volt, ami azt eredményezte, hogy mára az agyának egy része elhalt. Beszélni már nem tud, járni csak nagyon nagyon lassan. Nagyon sokszor nem tudja, hogy milyen év, milyen hónap és milyen nap van. Szerintem egyre kevésbé van képben, de azért úgy tűnik, hogy minket még megismer, mert erre utaló jelet még nem láttunk. Az orvosok azt mondták még az elején, hogy nem gyógyítható. Lehet, hogy már csak 1 éve van hátra, lehet, hogy még akár 10 is. Nem tudják. Ez volt ugye 20 éve...


Annyiból áll minden napja, hogy alszik kb. délután 4-5-ig, csinál kb. óránként magának egy kapucsínót (mostanában nekünk kell) és a szobájában (ami az enyém volt kb. 6 éves koromig) nézi a tv-t. Egész éjjel fent van. Reggel fekszik le, alszik délutánig és kezdődik előről. Még a betegsége elején leszázalékolták, így jár neki a nyugdíj, hiszen dolgozni nem tud. Sajnos, semmit nem ad bele a számlákba, ugyanis minden hónapban, amikor megérkezik a nyugdíja elmegy a sarki boltba és vesz kb. 8-10 üveg piát meg pár karton cigarettát (eddig így volt, de most már inkább minket küld a boltba). Természetesen minden hónap közepéig minden nap részeg. Anyukám azt mondta, hogy már a betegsége előtt sem vetette meg az alkoholt, de megígérte anyukámnak a terhessége alatt, hogy ha megszületek, nem fog többé inni. Így is volt kb. 2 évig, amíg le nem betegedett.


Eszméletlen sok melóval jár takarítani utána, mert amerre jár, koszt hagy. Wc-re az elmúlt években már nem nagyon szokott kiérni, úgyhogy el lehet képzelni, hogy mit kell utána takarítani, de nem hajlandó felnőtt pelenkát hordani. Amíg suliba jártam, próbáltam annyit segíteni anyukámnak amennyit csak tudtam, azonban ő már nem bírja fizikailag ezt a terhet, így nem sokat dolgozhattam, mert nekem kellett átvennem ezt a szerepet. Fogalmam sincs, hogy mit csináljunk, mert ezt már egyikünk sem bírja elviselni. Sajnos, nagyon kihasználja, hogy beteg és teljesen elhagyta magát. Elképesztően igénytelenné vált és rengeteget idegeskedünk miatta. Magától max pár havonta menne el fürdeni, ezért állandóan rá kell erőltetni, de még így is minden nap húgy és alkohol szaga van, mert amióta nem ér ki wc-re, már nem is próbálkozik. Simán a hugyos nadrágjában mászkál. (Egyszer anyukám rajtakapta, ahogy a szobája közepén állt letolt nadrággal és a szőnyegre célozva pisilt, mintha az lett volna a világ legtermészetesebb dolga) Nem érdekli, hogy milyen undorítóan él, mi pedig nem győzünk takarítani utána. Minden időmet elveszi és most már a páromat is ugráltatja. Szegénykém, napi 10 órákat dolgozik és nagyon rossz erre hazajönnie.


Nyilván, az ellen nem tud tenni, hogy beteg és tőlünk megkapja a kellő megértést, de az már sok amit ő művel. A legrosszabb az alkoholizmusa, mert olyankor amikor részeg, kitalál mindenféle baromságot (pl. régebben felmászott a tetőre, amíg nem voltunk otthon és arra értünk haza, hogy leesett és megrepedt a gerince meg a sarka darabokra tört. Persze, rohantunk a kórházba. Volt olyan is, hogy szimplán elesett a konyhában és kiugrott a válla. Megint kórház. Állandóan plusz munkát talál ki nekünk, pl. ássuk fel a kertet, mert ő ültetni akar, persze sosem szokott, de nem nyugszik amíg nem az lesz, amit ő kitatalált (ja és azonnal), különben veszekszik velünk, amiből csak a csúnya szavakat értjük (valamiért azokat mindig érteni)).


Anyukámmal nem tudok erről beszélni, mert akárhányszor szóba hozom, mindig kikerüli a témát vagy csak annyit mond, hogy nem tudunk mit tenni. A párom támogat, (hiszen az ő apja is alkoholista), de már neki is nagyon elege van és állandóan agyalunk, hogy mit tehetnénk, hogy mindenkinek jobb legyen. Sajnálom az apámat, hogy idáig süllyedt, de egyszerűen képtelenek vagyunk segíteni rajta, mert ő nem akarja. Annyiszor, de annyiszor ültem le és magyaráztam el neki hogy ez így nem jó, de mintha meg sem hallotta volna. Minden ment ugyanúgy tovább. Szó sincs arról, hogy nem lenne képes változtatni bizonyos dolgokon, de nagyon kihasználja a helyzetét. Nem is azzal van a gondom, hogy takarítani kell utána, bár nyilván már rohadtul elegünk van belőle, hanem az a gond, hogy alkoholista és elhagyja magát és veszekszik és elviselhetetlen természete van.


Pénzünk nincs arra, hogy egy ápolót fogadjunk mellé, ráadásul szerintem egy hét múlva elmenekülne az összes. Arra sincs, hogy beadjuk egy otthonba, aminek amúgy sem örülne. Meg hát, végülis az ő házában élünk, nem is tehetnénk meg vele. A legjobb az lenne, ha el tudnánk költözni és csak látogatnánk egy héten többször, így legalább egy normálisabb környezetben élnénk. Viszont, nem lenne szép dolog itt hagyni, bár látogatnánk, de akkor is itt hagynánk.


Anyukámnak még van fél éve a nyugdíjig, így ő és a párom a pénzkeresők, de nagyon nehezen élünk meg. Én is elvállalok néha egy-egy munkát, de rengeteg időt elvesz az állandó takarítás és körülugrálás. A párommal már 7 éve vagyunk együtt és mindketten nagyon szeretnénk gyermeket vállalni és családot alapítani, de így nem lehet. Nem kerülhet ebbe a környezetbe a gyermekünk. Ráadásul, az egyetlen külön szobát, elfoglalja apám. Hiába agyalok mindennap ezen. Hiába keresem a megoldást, nem találom. Létezik egyálátalán?? Bármilyen ötletet nagyon szívesen meghallgatok, mert így annyira kilátástalan minden.


Jelenleg 62 éves az apám. Még simán élhet 20 évet is, vagy ki tudja. Nyilván, nem akarom hogy meghaljon, de itt most arra értettem, hogy mire családot alapíthatnék és normális körülmények között élnénk, addigra lehet hogy már 40 éves leszek. Ez a bajom. Hogy nem tudom meddig tart még. Gyerekkorom nem volt, hiszen nagyon hamar fel kellett nőnöm a feladathoz. Tinédzser sosem voltam, sosem jártam el itthonról, sosem buliztam, barátaim is alig voltak. Hiába voltam jó tanuló, mégsem vettek fel egyetemre, de úgysem lett volna rá időm. Most pedig már mindegy. Szeretnék eljárni dolgozni és egy tiszta, normális házba hazaérkezni munka után. Jelenleg utálok itthon lenni. Szóval, fiatalkorom nem nagyon volt, de a teljes életemet is elveszítem, ha ez így folytatódik...


Mostanában állandóan sírok, ha nem lát senki. Tudom, nagyon gáz, de tényleg nagyon megvisel ez az egész és anyukámat is rengetegszer láttam sírni. Emlékszem, még 10 éves korom előtt, apám meg akarta ütni anyámat és akkor láttam először sírni anyámat. Persze, nem ütötte meg, mert anyám sokkal erősebb volt nála (akkor már régen beteg volt apám), de nagyon rosszul esett neki. Egyszer rám is emelte a kezét, de sírva elszaladtam a fürdőszobába. (A nagynéném (apám nővére) meglátogatott minket és nézni szerette volna az egyik kedvenc sorozatát a tv-ben, este. Apám nem engedte és én megkértem, hogy úgyis ritkán van itt, hagy nézze végig és utána nézhet mást. Erre ő felemelte az öklét és azt mondta, hogy ne szóljak bele, különben behúz egyet. Természetesen, ekkor is részeg volt.) Azt hiszem, érthető, hogy miért haragszom rá...


Elnézést kérek, hogy ilyen hosszúra sikeredett, de csak úgy ömlött belőlem a szó. Egy picikét jobban érzem magam, hogy leírtam, bár ettől még nem oldódik meg a gondunk.


2017. jan. 16. 18:30
1 2 3 4 5
 11/49 anonim ***** válasza:
82%

Mi nagyapámmal játszottuk ezt kb 4 évig.

A ház amiben lakunk azt anno ő építette, az ő nevén van, de az otthonnak semmi köze hozzá. Levonják a nyugdíját, időnként küldenek egy csekket, mert kevés a nyugdíj és igazából ennyi.


5. éve van ott. Jövőre meg 10 éve lesz, hogy lerobbant.


Anya próbált ápolásit kérni rá, de elhajtották :/ (nem tudom egyébként akkor miért van ilyen segély).


Az otthon meg gyorsítva lett elintézve, 1 év alatt talán, már nem emlékszem.


Valamit muszáj csinálnotok, mert ez nem élet.

2017. jan. 16. 19:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/49 anonim ***** válasza:

5/10 vagyok. Ezt olvasd el!

[link]

2017. jan. 16. 19:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/49 A kérdező kommentje:

Ahogy néztem az otthonok honlapját, nagyjából 150 ezer forint környékén kéne havonta fizetni. Az ő nyugdíja kb. 60-70 ezer forint. Mondjuk, ennyit különböztet nem tudunk kifizetni, de ha kevesebbet kéne, akkor természetesen fizetnénk pluszban, hogy befogadják. Viszont, nekem anya mondta, hogy kell a belépéshez egy ház ára, különben elhajtanak. Amúgy vállalnák úgy is a gondozását, hogy mindennap besikeredik neki ez-az? Mert a legtöbb otthonba idős betegeket várnak, akik mondjuk cukrosak vagy nehezen mozognak, de azért nem ilyen durva állapotúakat. Lehet, hogy nem is vállalnák. Bár, megéri körbekérdezni. Nem lenne szemétség tőlem, ha otthonba adnám? :(


Köszönöm, elolvasom a cikket.

2017. jan. 16. 19:39
 14/49 anonim ***** válasza:
51%
Ebben a helyzetben azt tanácsolnám hogy édesapádat szoktassátok rá a pelenkára akkor talán kicsit jobb lesz a helyzet nem kell annyit takarítani utána.Minek vesztek neki piát meg cigarettát?Alkoholelvonóra kellene vinni 62 évesen még nincs késő leszoktatni róla.Muszáj lenne pedig ápolót fogadni mellé ha idősek otthonába nem tudjátok beadni mert nincs miből fizetni könnyebb lenne úgy az életetek.Alapjába véve az lenne a legjobb megoldás ha albérletbe költöznétek a pároddal.Sajnálom hogy ilyen helyzetbe vagytok.Ha normális körülmények között akartok élni akkor most el kell költöznötök.
2017. jan. 16. 19:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/49 anonim ***** válasza:
86%
Szociális alapon nem vesznek el semmit tőletek. FECS-ben érdeklődjetek, ne alapozzatok mende-mondákra.
2017. jan. 16. 19:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/49 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat. A pelenkára szoktatás évek óta folyamatban van. Várom a pillanatot, amikor végre sikerül rászoktatni, addig nem tudunk mást tenni, mint próbálkozni.


Azért vesszük neki, mert másképp veszekszik velünk és ha végképp nem vesszük meg neki, akkor elindul ő maga. Abból pedig az elmúlt 1-2 évben mindig kórház lett a vége, mert mindig elesik, rosszul lesz, stb. Nem hagyhatjuk, hogy ő vásároljon, viszont ha hirtelen megvonnánk tőle az alkoholt, abba belehalna. Ha ez a gyámság dolog összejönne, akkor mi rendelkeznénk a nyugdíjával és akkor megpróbálhatnánk fokozatosan leszoktatni, ahogy korábban javasolták. Ha nem inna, akkor talán befogadnák egy otthonba, bár nem tudom, hogyan fogjuk kifizetni. Elvonóra nem tudjuk őt vinni, mert nincs autónk. Utazni nem nagyon tud, max rövid távolságra és csakis segítséggel. Ha itt a közelben lenne, akkor talán. Keresgélek, hátha találok a közelben erre lehetőséget. Igen, tudom, hogy ez nem élet és muszáj tennünk valamit. Ezért is agyalok mindennap ezen. Próbálok megoldást találni.


Köszönöm, utánaolvasok a FECS-nek.

2017. jan. 16. 19:52
 17/49 anonim ***** válasza:
38%

2-3 vagyok: Ha kórházban sikerült, akkor ti is adjátok rá a pelenkát, erőltessétek rá. Fürdés után ráadni, passz. Wc kulcsot eltenni. A gyámság jó ötlet, legalább a pénzről ti rendelkeznétek, viszont az alkohol szintet le kellene csökkenteni azzal a módszerrel, amit már írtam.

Ha annyira szeret(ne) kertészkedni, ahogy benneteket ugráltat, akkor ezt a vonalat kell tovább vinni, kertészkedjen ő maga, ez lenne az alkohol "helyettesítője", elfoglaltsága. Közben télire vághatna fát, stb. Bár ez szerintem nagyon veszélyes az ő kezében egy ilyen emberében.. Neki semmilyen eszköz nem való a kezébe, amivel árthat.

Igényeljetek szociális alapon ápolót is. Ha jön jön, ha nem nem. Legalább megpróbáltátok. Megértem azt is, ha nem tudnak biztosítani, mert másoknak is kell pl. mozgáskorlátozottak mellé, de az is megérteném, ha az ápoló egy-két alkalom után nem jönne :) Nem embernek való ez. Senkinek.

Nem tudom mennyire szerencsés, de egy kicsit néha be kéne nyugtatózni.. csak módjával.

Szelíd, csendes alkeszt nevelni belőle aki senkinek se árt. De akkor még ennyire se tudná visszatartani a dolgait, pelenka kell rá.


Vagy mivel úgy is csak gyakorlatilag egy szobát használ, bezárni a szobába, és egy mobil wc-t berakni neki + pelenka. Ételt beadni neki és csá. Eltévézgetne magába, közben a kulcs nálatok lenne.

Tudom embertelenül hangzik, sőt nem is helyes, de nem tudom mit tennék, hogy másoknak legyen élete mellette. És ne a bűzét kelljen szagolgatni. Ő szerintem remekül el lenne magában, ha van tv, kávé és egy csökkentett mennyiségű pia.

Heti pár alkalommal fürdés, ennyire jöhetne ki. Ha ezt csinálnátok, talán "felfogná" ép ésszel, hogy normális körülmények között, családban hogyan kéne viselkedni. Talán utána "jobban" alkalmazkodna. Kb. 1-2 hónap ez, vagy alkalmazkodna jobban, és megtanulná, hogy szankciója van annak amit csinál, vagy megfelelne neki az a helyzet, hogy kulcsra van zárva a szobájában és az van, amit már írtam.

Más ötletem már nagyon nincs.

De persze a legjobb lenne "elpasszolni".

2017. jan. 16. 19:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/49 anonim ***** válasza:
88%
"Ahogy a második válaszoló írta, otthonba úgy szoktak kerülni az idősek, hogy a saját házukat és a havi nyugdíjukat az otthonnak adják" Ezt nem jól tudod,mert az önkormányzati otthonokban a nyugdíj 60-80%-át kell befizetni, de van egy felső határ is, ami az én nagypapámnak havi 117 000 Ft volt tavaly (mert neki jóval magasabb a nyugdíja ennél). Beugró nem kell! Csak várólista van. Menjetek el a családsegítő központba és a háziorvoshoz!
2017. jan. 16. 20:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/49 anonim ***** válasza:

2-3-17 vagyok. Ha tudsz japánul, az egy kincs! Mivel itt kevés a japán tolmács, ha felfejlesztenéd egy picit magadat, akkor néha vállalhatnál japán tolmácsolást is, vagy otthon fordíthatnál szövegeket. Ha még az angol is megy, akkor ez főnyeremény. Menj ki külföldre, neked is jót tenne egy kis "levegőváltozás", kicsit körül néznél a világban a munka mellett (ha akad rá utána kis időd), világot láthatnál. Nem kell messzire menned, akár lehet az Ausztria is.. Alpokban munka, szezonoálisan kb. 6 hónap és jól fizetnek. Felszolgálás, pultozás, konyhai munka, szobalánykodás. Kaja, szoba fizetve. Ha ketten mennétek ki a pároddal, akkor még egy szobába is raknának. Ketten többet is tudtok összegyűjteni. 6 hónap alatt annyi ziher, hogy összegyűlne, hogy itthon tudjatok venni egy kisebb parasztházat. Ahol tudtok lakni, élni.

Az apád kezéből pedig ki kell venni a rokkantsági pénzt, mert csak elissza. Azt a közösbe kell beforgatni.

2017. jan. 16. 20:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/49 A kérdező kommentje:

Mindenképp próbálkozunk még a pelenkával, mert ez az egyetlen megoldás a "wc" ügyre. A wc kulcsot hiába tesszük el, mert úgysem ér ki az esetek többségében, szóval a nadrágjába sikeredik, ami őt nem zavarja. :(


A kertészkedést régebben ő csinálta, de azért erőlteti ránk, mert ő ezt szereti de már nem képes elvégezni. Nincs olyan állapotban, hogy dolgozzon. A baltát sem bírná meglendíteni, pláne nem elvágni egy fát vele. Ilyen eszközöket nem adhatunk a kezébe. A gyomlálást, ásást sem bírja már. Ezért mondtam, hogy sajnos a tv-n kívül nincs olyan "hobbi" ami jó lenne neki, mert menni is alig bír.


Hogyan lehet szociális alapon ápolót igényelni? Nem kell fizetni érte? biztosan azt mondanák, hogy csináljuk meg mi magunk, bár nem tudom.


Nyugtatót nem adhatunk neki és nem is szeretnék, mert alapjában véve, ha nem részeg, akkor nyugodt. Alkohol mellé amúgy sem szabad gyógyszert szedni.


Bezárni nem szeretném, mert hiába nem tett értem keresztbe egy fűszálat sem, akkor is az apám és vigyázni szeretnék rá, nem kutyamódra bánni vele, bár nem tagadom, hogy eszembe jutott ez a verzió is, de nem tudnám megtenni vele.


Tényleg az otthon lenne a megoldás, de ahhoz le kell szoknia az alkoholról. Plusz olyan otthont kéne találni, ahova elég a nyugdíja.


Kicsi korom óta vágyom a külföldi életre, de anyukám nem bírná gondozni egyedül a távollétünkben.

2017. jan. 16. 20:09
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!