Mi jogon vágja a fejemhez, hogy a semmire vállaltam gyereket, miközben a létminimumon felül ő szart se biztosított?
Anyámtól hangzott el ez nem egyszer.
(Nincs saját lakás, albérletben élünk.)
Neki volt, elszúrta. Most amije van, inkább hagyjuk.
Nekem tönkrevágta az életem teljesen, aminek ő kitett gyerekkoromban, és ezen sajnos még most sem tudok túllépni...
Kaja volt az asztalon (általában a legolcsóbbak), meg ócska kínai cuccok, amiknek örülni kellett.
(Cigire meg alkoholra mondjuk azért jutott.)
Sok jóra nem tudok visszaemlékezni, de sokáig nem is feszegettem a témát, úgy voltam, ami volt, elmúlt.
Ellenben mindig ezzel találom magam szembe. Felelőtlen vagyok, semmire, nullára szültem, albérletbe. És a minősítés folyton, hogyan nevelem a gyerekeket, nem vagyok anyának való, ezt ne így csináljam, azt ne úgy.
De az anyagi helyzetünket, hogy miután sem ő, sem az apám nem segített hozzá semmilyen életkezdéshez (sőt, és ezt most nem részletezem), mi jogon minősíti, nem tudom megèrteni.
(Ha most az jön, hogy örüljek, hogy élhetek, mert neki köszönhetem, akkor közlöm, hogyha választhattam volna, inkább nem kérem...)
Bocs, hogy ilyen hosszú és részletes, így nem is biztos, hogy elolvassátok.
De ha meg hiányos, akkor az a baj.
válasza:Ha tudnád, hánynál megfordultam. Mikor az általam leírtak történtek gyerekként (az élettárs pl), anyám mást se tudott, csak cipelt az orvosokhoz, ahelyett, hogy...
Na meg felnőttként is jártam nem egynél. Gyógyszereket is szedtem.
Amúgy az az érdekes, nem volt ez a gyűlölet bennem, elengedtem ezt az egészet, és próbáltam előre tekinteni.
Ez igazából azóta van, hogy megszületett a 2. gyerek. Teljes mértékben elkezdett úgy viselkedni, mintha a saját akkori hibáit akarná kijavítani a MI életünkön. Szerinte:
Nekünk csak a kicsi létezik, mert az a páromnak a vérszerinti gyereke, a nagyot elnyomjuk, $zarul bánunk vele, nem foglalkozunk vele, ütjük-verjük, különbséget teszünk a gyerekek között, stb.
Ezt biztosíthatom, hogy nem így van, ellenben rá minden egyes pont igaz volt anno (erre a legjobb példa, hogy beáldozott engem a kapcsolatáért, miközben őt ugyanúgy bántalmazta a "kedvese"... a párom sose bántott se engem, se a gyereket, és nálunk nem alkoholista senki. Mióta együtt vagyunk, egyszer költöztünk. Ide, ahol most vagyunk.)
Amíg nem kezdte el rám húzni a saját múltbeli hibáit (persze nem ismerve magára), én ezzel nem is foglalkoztam, és nem is okoltam a dolgokért.
válasza: válasza:Jó de az a gyerek, nem te vagy.
Elviszed a gyereket hozzá vagy ha ő megy hozzátok, akkor otthagyod őket kettesben és lám, nem kell vele kommunikálni.
válasza: válasza: válasza:anyád hü1esége téged nem mentesit
albérletben vagy pénz nélkül és kéregetsz
a párod oldja meg a bajokat nem te ha szétmentek ugyanott leszel ahol anyád
a szomorú hogy a te gyerekeid ugyan igy fognak élni mert majd mindig jön valaki aki megoldja helyeted
Nem kéregetek, ha elolvastad, amit írtam, egyébként 3 napra rá megérkezett az elmaradt utalás (ami a fix állandóm jelenleg és aminek a csúszása nem rajtam múlt. De örülök, hogy pl neked olyan jól megy, hogy tudod teljesen nélkülözni 1 hónapig a fizetésed. Felnézek rád.)
Amúgy ha már egy család vagyunk, nincs enyém-tiéd, nem egyedül vállaltam a gyereket sem, azért ezzel kapcsolatban kicsit el vagy tájolva (nem velem... a gondolatmeneteddel, hozzáállásoddal.)
Anyámat nem egyszer segítettem ki, az elmúlt években a fenti eseten kívűl semmit nem kértem tőle (max mikor anno túlóráztam, hogy vigyázzon a nagyobbik gyerekre, ami nehezére esett, most meg kapkodna utána...)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!