Elmondtam a családnak hogy meleg vagyok de nagyon rosszul fogadták, mit csináljak?

Ha eddig ugy vetted észre, hogy elfogadóak, akkor valószínűleg csak idő kérdése és megnyugszanak. Az én szüleim sem homofóbok, de biztosan sokkolná oket, ha bejelenteném, hogy meleg vagyok. Ennek ellenére elfogadnák és ugyanúgy szeretnének, hiszen mindig azt mondják, hogy az a legfontosabb nekik, hogy boldog legyek és normális párom legyen, aki jól bánik velem.

Ha mégsem lennének elfogadóak, akkor tényleg azt kell tenned, amit egyik válaszoló is irt; továbbtanulni és értelmes közegbe menni dolgozni. Az én munkahelyemen is mindenki nyitott, aki homofób, azt egyenesen kinézik.

Miért kellene bármit "bevallani".Ugyanolyan értékes ember

lehetsz így is mint sokan mások.A nemi életed nem tartozik senki másra,csak rád,és a párodra.Ezt szigorúan

mondom,mert sokakban ellenérzést szül a nyilvános nyali

fali,még a heteróktól is.Én ezt normálisnak tartom.

A homofób duma,meg nagyon idejétmúlt,nem a homókkal van

a baj,hanem sokszor a megnyilvánulásukkal.

Most őszintén nektek mi közötök van ahoz, hogy kibe szerelmes? A ti életeteket nem fogja rosszabbá tenni. Nem azt mondom, hogy kötelező elfogadnotok, de ha nem tetszik akkor ne itt gyűlölködjetek, kérlek, mert biztos nem esik jól neki, hogy se mások, se a szülei nem fogadják el.

Igen amúgy idővel a szüleid is megbékélnek majd. :)

Várj egy kicsit, amíg lenyugszanak a kedélyek. Idővel el fogják fogadni, kénytelenek lesznek.

Amúgy nem tudom, miért lenne boldogtalan, ha azzal él, akit szeret..? Csak mert azonos neműek? Nyilván sokkal jobb lenne, ha heteroszexuális kapcsolatban élne, ahol nem boldog, de legalább heteró...?

Megdöbbentő milyen szintű sötétség uralkodik itt a fejekben...

Azoknak, akik szerint ez választás kérdése, mindig csak annyit mondok: Ha a homok választottak, akkor ti, heterók is ugyanezt tettétek. Tehát bármikor lehetnétek ti is homok, csak el kell döntenetek. Ugye, így már nem veszi be a gyomrotok a dolgot?:) Ugyanez igaz a homokra is. Ennyit a választásról...

2 gyerekem van. Igaz, még kicsik. Anya vagyok.

De annyi hülyeség és rossz dolog történt velem, hogy én ezt nem találnám annyira szörnyűnek.

Szerintem egy szülő dolga amúgyis az, hogy a gyereke mellett álljon, támogassa, feltétel nélkül szeresse.

Az, hogy felnőttként milyen döntéseket hoz, az egy másik dolog, ezt nem felülbírálni kell, hanem elfogadni vagy megpróbálni elfogadni.

Nem tudom, hogy néhány szülő, hogy tudja egy ilyen bejelentés után kitaszítani vagy megtagadni rosszabb esetben a gyerekét. A feltétel nélküli szeretet ilyenkor hol marad? Miért lesz hirtelen más ember a gyerekből, aki nem méltó a szülői szeretetre?

Nekem ezért az a véleményem, ha gyerekem úgy érzi, hogy a saját neméhez vonzódik, esetlegesen talált is már valakit, aki tényleg tiszteli, becsüli, akkor én miért rúgjak beléjük? Miért forduljak el tőle? Kit érdekel, hogy ki mit mond... mindenkinek meg van a maga keresztje, csak erről sokszor, tudod elfeledkeznek az emberek és egyszerűbb a másik "zsákjában" turkálni és mocskolódni- bántani.

Szerintem adj a szüleidnek egy kis időt.... mert nem mindenki így gondolkodik, ahogy én.... talán megenyhülnek idővel és minden visszaáll a régibe.

Figyelj, Svájcban tudod mennyi a homoszexuális? Sok, és tudod, hányan nézik le őket?

Kb. senki.

Miért? Mert értelmes, tanult, gondolkodó! emberek, nem összevissza hülyeségeket beszélő egyének, akiknek semmi! önálló gondolatuk sincs.

Persze itt nincs is Pride meg hasonló baromságok, éli mindenki az életét nyugiban.