Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit tudnék tenni, de végső tehetetlenségemben úgy döntöttem, hogy leírom ide, hogy milyen helyzetben vagyok. Tudnátok tanácsot adni?
Az a helyzet, hogy a szüleim már régóta vitáztak, egészen kiskorom óta, és apám többször meg is verte anyámat
Ez teljesen beleivódott az emkékeimbe
Kb.1 éve megint megy a vita, de már egyre durvábban és teljesen tanácstalan vagyok. A szüleim hetente vesznek össze, édesanyám mindig sír, idegileg kivan és szerintem 1x idegösszeroppanást is kapott
Ahogyan írtam, újfent elkezdődött a veszekedés, a mai nap is megtörtént, de ma már fény derült bizonyos dolgokra
Elbeszélgettem édesanyámmal, és kiderült, hogy apám megint veri. Mindig én voltam az, aki lehiggasztotta őket
Ez szerintem teljesen embertelen és nem lehet már így élni. Traumaként kiskorom óta bennem maradnak ezek a dolgok. Teljesen kilátástalan a helyzetem, ugyanis van egy 16 éves testvérem (én 19 éves vagyok), aki nem sokat tud ezekből a dolgokból. Anya már teljesen ki van készülve, folyamatosan csak tűr és tűr, magábafolytja a dolgokat és azért küzd, hogy tesóm ne érezzen ebből semmit. Mint említettem, a mai nekem betett nagyon. Már érzelmileg teljesen elfáradtam, anyám azt mondta, hogy tűri amíg csak tudja, csak nekünk legyen jobb életünk. Nekem igazából voltak nagy terveim, idén érettségiztem nagyon jó eredményekkel, van egy nyelvvizsgám,1 szakmám, illetve az érettségim. Az volt a tervem, hogy orvos legyek. Rengeteget tanultam,6 tantárgyból kellett érettségiznem és voltak olyan éjszakáim, hogy inkább nem aludtam mert tanultam. Tudtam, hogy küzdenem kell a céljaim érdekében. Anya tudta, hogy mi a célom ezért tűrte a veréseket ( ezeket én ma tudtam meg). De nekem elegem van! Megfogalmazódott bennem, hogy ha én nem teszek semmit, akkor ez így fog menni még éveken keresztül és ez előbb vagy utóbb anyukám vesztét fogja jelenteni. Eldöntöttem, hogy feladom az álmaimat és inkább elkezdek dolgozni, csak azért, hogy ha már nekem nincs normális életem, akkor a testvéremnek legyen az. Felvettem ma a veszekedést hangfelvételre. Kihúztam anyukámból azokat a dolgokat amiket titkolt előlünk. Rajta van a felvételen az, hogy apám veri és hogy inkább tűri csak nekünk legyen majd jobb életünk. Itt most a jobb élet alatt nem az anyagi helyzetet értem, hiszen azzal nincs baj, hanem azt, hogy nem kell majd veszekedésben élnünk. Szóval a hangfelvételekkel a kezemben arra gondoltam, hogy felveszem a kapcsolatot a helyi gyámhatósággal, és rákérdezek, hogy mit tudnék tenni. Ha 1 hónapon belül találnék munkát, és bebizonyítanám, hogy ez nem megfelelő körülmény egy 16 éves számára, akkor talán lehetnék én a gyámja. Inkább feladom az álmaim és elmegyek dolgozni, csak hogy eltartsam magam és a testvérem. Ez az elhatározásom, mert ha én nem vetek ennek véget, akkor senki nem fog. Ezt már nem lehet tovább húzni! Nem akarom látni ahogy édesanyám szenved. Már felfordul a gyomrom és folyton azon járnak a gondolataim, hogy mikor jön az újabb veszekedés. Mennyi esély lehet arra, hogy érettségivel, szakmával illetve nyelvvizsgával a kezemben el tudom tartani magam és a testvérem? Ha kijelölnének engem a testvérem gyámjaként, akkor talán anyám is rájönne, hogy véget lehet ennek vetni. Tudom, hogy most akkoe fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy miért nem hagyja el szimplán apámat. Azért, mert ő értünk küzd! Abban a hitben van, hogy még bírja pár évig. Illetve szerintem ennek már pszichológiai háttere is van. Egyszerűen nem érez magában annyi erőt, hogy végetvessen ennek. Ezért akarok én! Sajnálom, ha összefüggéstelen lett az írásom, de még zaklatott vagyok a történtek miatt és csak jár az agyam, hogy mit tegyek. Van rá esély, hogy találok munkát és engem jelölnek ki gyámnak? Egyszerűen ki akarok törni ebből a közegből és tesómat is vinni akarom. Köszönöm ha elolvastátok! Szerintetek mi tévő legyek? Ha lenne elég erőm hozzá, akkor végig tudnám csinálni és jó megoldás lenne?
válasza:#17-ként kérdezem, hogy mi a baj?
Az, hogy nem írtam egy kilométert?
Vagy, hogy leöregeztem az apját?
Tényleg belerúgtam a szenvedőbe?
Nehogy ám...
El sem olvastad szerintem csak írogatsz itt számokat.
Azt mondtam ne bonyolítsa gyámhatósággal, meg azt ami addig egy koponyaüregben sem fordult meg, hogy vigye el az anyját is abból a rettenetből.
Én alkesz, ordibáló apa mellett nőttem uh tudom mit írok.
válasza:Megértelek, hogy kétségbe vagy esve és hogy keresnéd a megoldást (bár talán nem a legjobb ezen az oldalon). El sem hinnéd, hogy mennyien járnak hasonló cipőben. Miközben itt élünk ebben a csilivili világban, fedél van a fejünk felett, kaja az asztalon és körülölel a wifi, kívülről minden felvilágosultnak, modernnek és békésnek tűnik, a felszín alatt rengetegen kisebb-nagyobb mértékben neurotikusak (itt is jól megnyilvánult néhány hozzászóló, aki empatikusan lehülyézi a kérdezőt egy olyan szituban, amit szerencsés esetben hírből se ismer) és elképesztően sok áldozat él köztünk. Legyen szó gyerekkori szexuális abúzus áldozatairól, akár családon belüli erőszak vagy bántalmazó kapcsolatok áldozatairól. Sajnos ha ezek feldolgozatlanul maradnak, a tapasztalat szerint mintha vonzanák a további bajokat. Bántalmazott gyerekből könnyen lesz bántalmazott felnőtt és mivel gyerekként magára volt hagyva ezzel, felnőttként sem tud kilépni ilyen kapcsolatokból.
Mindeközben ha egy gyerek valamitől nagyon tud szenvedni, az a szülő szenvedése. Úgyhogy sajnos az a legrosszabb érv, hogy csak a gyerek miatt tűr a szülő, hiszen a legrosszabbat teszi vele a gyerekének. Egy ismert pszichológiai jelenség az, hogy a gyerekek annyira rá tudnak fókuszálni az édesanya szenvedésére, hogy az egész életük arra a programra áll rá, hogy megmentsék a szenvedő szülőt. Az anyagi bizonytalanság, az alapszükségletek kielégítésének hiánya, semmi sem annyira mély hatású és pusztító a gyerekre nézve, mint a szülők harca. Emiatt nagyon jó, hogy egyáltalán megjelent Benned a változtatás igénye, mert szinte mindenből van kiút, csak kicsit más szemmel kell ránézni.
Érdemes szembenézned azzal, hogy édesanyádat nem tudod megmenteni. Neki van egy olyan programja, ami miatt nem tud kilépni ebből a kapcsolatból, öntudatlanul hárítja a felelősséget át, hogy miattatok csinálja. Lehet gyerekkori kiszolgáltatottság a háttérben, lehet hogy már a Stockholm-szindróma is kialakult nála, ez egy olyan életpálya, amire Te nem tudsz hatással lenni. Te nem tudod megmenteni a gyerekkorát, a teljesen Tőled független kapcsolatokban összeszedett frusztrációit nem oszlathatod el. A gyerekek nem tudják megmenteni a szüleiket, bármilyen okosak, ügyesek, aranyosak. Az egyik legtisztességtelenebb szülői magatartás, ha a szülő a gyerekétől várná életének megoldását vagy pszichológiai segélynyújtást.
Úgy látom eközben pedig a Te fejedben is az jár, hogy hogyan válhatnál áldozatává a szituációnak azzal, hogy lemondasz a terveidről és megmented az egyébként életkorából fakadóan már önálló életre képes testvéredet. Ezt a megmentéssel áldozattá válni dolgot legjobb elkerülni szerintem, mert észre se veszed, de már benne vagy Te is egy olyan hamis játszmában, hogy másokért élsz, miközben a másoknak meg az lenne a legjobb, ha önmagadért élnél.
A bántalmazásra nincs mentség. Nem tudom, hogy édesanyád mennyire lenne kész felismerni a saját felelősségét ebben, el tudom képzelni, hogy a gond annyira komoly, hogy ragaszkodna a kapcsolathoz és akár még a felvételedet is megpróbálhatja megsemmisíteni, nehogy kézbe vedd az ügyet. De először legyél optimista és őszinte, próbáld megbeszélni vele ezt. Ajánlom, hogy előtte nézz utána a bántalmazó kapcsolatok sajátosságainak a NaNE honlapján és érdemes lenne felvenned a kapcsolatot is Velük, mert segítenek. Professzionálisak és nagyon tapasztaltak (és ez sajnos a probléma irdatlanul gyakori előfordulásának is köszönhető...). Ha felvértezed magad ilyen ismeretekkel, biztosabb érvekkel léphetsz édesanyád elé és kiutakat is fel tudsz vázolni majd számotokra.
Egyébként nekem meg az a tapasztalatom, hogy ha az ember akár a bizonytalanba elindulva is, de lép magáért, akkor hirtelen olyan lehetőségek támadnak, amiket korábban számba se vehetett volna. Úgyhogy csak biztatni tudlak arra, hogy lépj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!