Milyen gyakran várnátok el a felnőtt gyereketektől a látogatást ilyen esetben?

Te írtad, hogy felnőtt vagy. Akkor egyedül is el tudod dönteni, hányszor akarsz hazajárni.

Havi egy amúgy bőven elég.

Felnőttél, külön életed van, és nem a seggedet mereszted, hogy fennakadjanak a látogatások gyakoriságán.

Igazából mi a kérdés? Nem mész és kész.

Teljesen hülyeség elvárni hogy hetente hazajárj és otthon töltsd a hétvégéket. Normális szülőnek fel kell fognia, hogy a gyerek is felnő és a saját lábára áll, saját élete lesz.

Én például egyetem alatt volt hogy pár havonta mentem csak haza. Most mióta dolgozom, konkrétan 2-3 alkalommal voltam talán otthon 1,5 év alatt. Idén még konkrétan egyszer sem. 1-2 nagyobb programra a család ugrott fel.

Mondjuk hozzá kell tenni, hogy otthon soha nem tudtam se tanulni, se pihenni. Apám konkrétan munkaerőként tekintett rám és szerintem ha otthon vagyok akkor az a dolgom hogy "segítsek" azaz helyette csináljak meg mindent. Ha hazamentem akkor folyton vagy fát kellett pakolni vagy a kertet kapálni. És persze mellé jött a szent beszéd hogy "bezzeg milyen jó lesz a pofádat tömni a jó kis házi paprikával, paradicsommal" meg hogy "bezzeg milyen jó lesz ha nem fog fázni a p...csád télen". Hozzá teszem, ezt úgy mondta hogy ő döglött otthon munkanélküliként egész nap, míg én havi 1-2-szer "élveztem" a javakat amiért engem dolgoztatott.

Meg úgy alapból ment a "málenkij robot" már korán reggel azzal jöttek,hogy "van kedved egy kicsit segíteni". Mintha lett volna választásom, aztán el is ment a nap melóval. De tanulásnál is simán odajöttek, hogy "kell egy kis pihenés, szellőztesd ki a fejed, jót tesz a mozgás, gyere kapálni..."

Úgyhogy én ezeket untam meg és azóta úgy vagyok, hogy inkább döglök az albérletben egyedül. Egyrészt így nem szól be egyikük sem hogy milyen lusta vagyok, másrészt 5 nap tanulás/munka után hagy pihenjen már úgy az ember ahogy szeretne.

Irreális elvárásai vannak a szüleidnek. Kérdezd meg anyukádat, hogy ők hogyan töltik az idejüket, illetve hogyan töltötték, amikor fiatalok voltak? Minden hétvégén csapot-papot hátrahagyva mentek a szülőkhöz? Pontosabban szétválva, mert hát a párodnak is vannak szülei.

Én szerencsére közelebb vagyok a szüleimhez, de mi havonta egyszer megyünk, max kétszer ha szülinapok, névnapok miatt úgy jön ki. Hiába szeretnék többször, nekem is van életem, sokszor hétvégébe nyúló munka (és ha el kell utazni miatta, akkor még kényelmetlenebb), háztartás, bevásárlás, bármi, mert hétköznap gyakorlatilag semmire nincs idő, az elmegy rohanással, és munkával (szeretjük, jól keresünk mindketten), esténként edzéssel. Nincs többre időm.

Nálunk ez idővel ment, nem egyik pillanatról a másikra próbáltam leszakadni. Először minden hétvégén otthon voltam, utána kéthetente, később már csak havi egyszer, vagy ahogy épp kijött.

Így anyámnak is könnyebb volt, nem érezte azt, hogy "magára hagytam".