Miért nem fogják fel a szüleim, hogy ezzel engem szívatnak meg hosszú távon?

Tesómat eszméletlenül elkényeztették. Nem élt külön tőlük, csak rövid ideig, de akkor is ők pénzelték. Nem dolgozik most sem, maximum pár hétig húzza a munkahelyeken, kevesli még a százötvenezres fizetést is, pedig nincsen csak érettségije és semmi szakmája nincsen.

Persze hogy kevesli, mivel még az otthoni ruhái is drágák, neki ötvenezres cipő természetes, persze szülőktől. Félmilliós laptop, azt is tönkre vágta. Simán elvesz mindent, amiről úgy gondolja neki kell, amikor kamasz lett kulcsra kellett zárni a szobámat, mert lopkodta a dolgaimat és eladta (én vagyok a kisebb).

engem lenéz.

Nem érzi az értékét semminek, mivel megkap mindent, őt sajnálni kell, hiszen nem talál munkát (bár már apám iszonyú ideges rá), sajnos anyám a hunyó. Anyám neki csak egy pénzadó lábtörlő, cseléd. Soha nem köszönti fel, nem köszön meg neki semmit. Különleges dolgokat eszik csak meg, minap kivágta a kukába a lazacot, mert az szar szerinte.

Egyik alkoholista ismerősöm is ilyen volt, most meghalt az apja, aki eddig eltartotta, ment a testvéreihez koldulni, akiket addig leszart. Ettől félek én is.

Testvérem is idősebb már. Én egyszer már megmondtam szüleimnek, hogy nem fogom eltartani. Ment a csodálkozás, hát ügyes ő, majd örököl és abból eléldegél. A fizetését is rendre pár óra alatt elverte.

Azért jött fel ez a dolog, mert az ünnepek alatt értetlenkedtek a szüleim, miért nincsen jobb viszony közöttünk, amikor mondtam az okát, ti. csak akkor keres, ha kell neki valami, akkor megsértődtek.

Valakinek hasonló rokon? Fáj, de tényleg ez lesz a megoldás, elhidegülni még jobban? Köszönöm, kicsit meg vagyok borulva.