Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Rabszolga örökké? Nincs kiút?...

Rabszolga örökké? Nincs kiút? Örök bűntudat? Miért érzek így? Mi lehet a megoldás? 40 felettiek, idősebbek, tapasztaltabbak válaszát várom.

Figyelt kérdés

Elsősorban 40 feletti, elvált vagy "társas magányban" élő szülőkhöz, nagyszülőkhöz szólna a kérdésem. Talán van aki már volt/van hasonló szituációban, és a saját példáján keresztül talán tud segíteni nekem is megugrani ezt a szintet.

A történetem röviden: 46 éves elvált nő vagyok, de volt férjemmel jelenleg is egy háztartásban élünk. Nagyon fiatalon kerültünk össze (16 éves voltam),rossz családi körülmények közül jöttem, és kapaszkodtam belé,mint mentőövbe.Gyerek voltam még, tapasztalatlan, és semmi mást nem akartam, csak hogy legyen egy családom, ahol végre otthonra lelhetek. Együtt maradtunk ,3 gyerekünk született, az első születésénél még nem voltam 18. Szép reményekkel indultam neki, hogy majd mi együtt vállvetve mindent megoldunk, stb. Persze ebből nem lett semmi.A kapcsolatunk már az elején nem volt túl fényes, de akkor még rózsaszín szemüveg volt rajtam, így nem láttam át jól a helyzetemet. 16 évesen belecsöppentem a háziasszonyok világába, úgy, hogy nem tudtam se főzni, sem semmi mást. 19 éves voltam, amikor már építkeztünk, nulla anyagi segítséggel, kölcsönökbe vertük magunkat.Igyekeztem folyton megfelelni mindenkinek, főleg a férjemnek,de pont nem érdekelte. Egy idő után már arra korlátozódott a beszélgetésünk, hogy este hazajött kocsma után:mi a kaja?muszáj volt mindig főznöm, és mindig húst, mert ha nem,akkor azt kockáztattam, hogy megsértődik, és napokig nem szól hozzám, vagy nem eszik, esetleg nem hajlandó kosztpénzt adni,amire nagy szükségem volt, hiszen ott volt a három gyerek, fizetni kellett a kölcsönt,a rezsit, stb. Egyre inkább éreztem a társas magányt, a kiszolgáltatottságot, a reménytelenséget. A gyereknevelés és a háztartás minden terhe rám nehezedett, egyre nehezebb lett minden. Amíg kicsik voltak a gyerekek, nem tudtam volna újrakezdeni, mivel nem volt szülőm, rokonom, akihez mehettem volna, semmi segítségem. Emellett összekötött a kölcsön, amit felvettünk a saját otthon létrehozásához, amit fizetni kellett, és nem akartam azt sem, hogy a gyerekeim csonka családban nőjenek fel, ahogy én is. Azt hittem, ezzel teszek jót nekik, de közben azt látták maguk előtt, hogy az anyu mindig szomorú, rosszkedvű és depressziós. A depresszióm egyre rosszabb lett az idő elteltével, bár próbáltam néhányszor segítséget kérni, de nem igazán voltak ezek sikeresek. Valahogy eltelt az idő, a gyerekek felnőttek, később elváltunk papíron, de mivel nem tudtunk szétköltözni az anyagiak miatt, így egy házban maradtunk. Azt gondoltam, hogy majd ha felnőnek teljesen a gyerekek, és lejár végre az adósság, akkor majd elköltözöm,lemondok a saját fele házrész tulajdonomról, és végre elkezdem élni a saját életemet. Ebben az évben a legkisebb lányom is elköltözött itthonról, egy vidéki egyetemen kezdett tanulni. Viszont: a középső lányomnak időközben tönkrement a kapcsolata, és hazaköltözött a pár hónapos gyerekkel. Nincs ezzel semmi baj, de nem tudom mit tegyek. Meddig vagyok "felelős" a saját gyerekemért és unokámért? Olyan sokat vártam arra, hogy végre szabad legyek, és én is élhessem kicsit az életemet, hogy elköltözhessek, és kicsit legyen időm önmagamra is, hiszen gyakorlatilag gyerekként (16 évesen) csöppentem bele a felelősségbe, a napi háztartási robotba, és sosem tehettem azt, amit szerettem volna. Először mert elhittem, hogy én vagyok a rossz, és nem tehetem meg, aztán már ott voltak a gyerekek, és nekik rendeltem alá mindent. Hosszú évtizedekig a háztartás volt az életem, fiatalon kezdtem, és nem volt más az életemben csak ez. Mosás, főzés,takarítás, gyereknevelés, ennyi. A volt férjemtől is szerettem volna egy idő után már elköltözni, hiszen hiába váltunk el papíron, ha az életem nem változik meg. Örülök az unokámnak,és természetesen szeretnék segíteni amiben tudok, de nem feltétlenül úgy szeretném tovább folytatni, ahogy eddig, engedelmes rabszolgaként, aki elmegy robotol, siet haza, boltba megy, cipekedik, rohan, fut, főz, mos, takarít, senki nem becsüli meg, de akkor is csinálja. Gyűlölök már így élni, és mégis bűntudatom van miatta, önzőnek érzem magam, mert változtatni szeretnék, és végre kicsit úgy élni, hogy én döntök a saját sorsomról, életemről, és nem csak a békákat kell lenyelnem, és fizetni, fizetni a számlákat vég nélkül, robotolni a munkahelyen, hogy legyen pénz fizetni, robotolni a háztartásban, hogy mindenkinek jó legyen. Boltba menni, cipekedni, főzni, mosni, takarítani vég nélkül. Sosem voltak normális ruháim, csak mások levetett ruháit hordtam, mindig minden pénzt a háztartásba fordítottam, mert a volt férjem sosem adta haza a fizetését, hanem csak egy töredéket belőle, amiből nehezen tudtam gazdálkodni. Ha már vettem valamit magamnak, akkor már "költekezek", és akkor még kevesebbet adott. Volt idő, hogy naponta adott kiszámolt pénzt, és minden reggel el kellett kérnem, eléggé megalázó volt.

Keserűnek, és boldogtalannak érzem magam, a hosszú évek eléggé megtörtek. Ezeket csak azért írom le, hogy érzékeltessem a háttérben lévő dolgokat is. Tanácstalannak és bizonytalannak érzem magam. Nem tudom, hogyan tovább? Talán már csak pár évem van hátra, és nem tudom, hogy azt is így akarom - e leélni? Viszont ha nem, akkor mit kezdjek a bűntudattal, ami arra irányul, hogy még mindig úgy érzem, felelős vagyok minden családtagomért, és el kell tartanom és kiszolgálnom mindenkit?



2017. dec. 31. 22:52
1 2 3 4
 21/38 anonim ***** válasza:
7%
Ha a nagyszüleid meghaltak, akkor megörököltétek az ingatlanjaikat, nem igaz? Akkor hogyhogy lakásgondod van?
2018. jan. 1. 10:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/38 anonim ***** válasza:
96%
Ilyen családi háttérel nem csodálkozom h ilyen házasságba menekultél. Ordogi kor ez. :( Csoborbol vodörbe.
2018. jan. 1. 10:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/38 anonim ***** válasza:
29%

Igen a 40+-os korosztályra teljesen jellemző ez amit leírtál. Az ti szüleitek máshogy éltek akkor nem volt jellemző,hogy üljünk le beszéljük meg a problémákat,kb semmit nem tudtak a gyereknevelésről. Ugye akkor még a verés is teljesen elfogadott volt, a lányokat minél hamarabb ki kellett házasítani,és akkoriban a nőnek úgy tartották nincs más dolga csak a gyereknevlés és féjre kiszolgálása. Tudom,mert kb mintha anyukámat írtad volna le,csak neki jó gyerekkora volt így nem is értem miért menekült egy olyan férfihoz,mint az apám. A mai napig anyukám a felnőtt gyerekeit a saját férjét 100%-osan kiszolgálja plusz a munkahelyén is egyedül csinál meg mindent. Nagyon le van terhelve és én emiatt sajánlom is őt,de szerintem ha nem lenne neki ez akkor nem is tudna magával mit kezdeni.Sosem panaszkodik maximum annyit szól,hogy nagyon fáradt és sok dolga van. Mi a gyerekei meg teljesen mások vagyunk,sokkal lustábbak és tele lelkisérelmekkel mert ugye láttunk egy rossz házasságot még mi is kaptunk verést és nem kommunikáltak velünk a szüleink normálisan.

Nem tudom,hogy te hogy érted ezt az élni az életem dolgot? Akár most is éleheted az életed,nem kell mindent neked megcsinálni,szólhatnál a lányodnak,hogy most ő mosogasson el vagy főzzön meg,szerintem nem lenne ellenére. Mert azt veszem észre anyukámon is ,hogy soha nem kér segítséget,ha mondaná,hogy gyere és csináld meg te akkor megtennénk szívesen. Talán őszintén el kellene mondanod a gyerekeidnek,hogy nagyon el vagy fáradva,szeretnél egy hétre wellnesezni menni gondolkodni,biztosan megértenék. Megbeszélheted az otthon lévő lányoddal,hogy osztozzatok fele-fele arányban a teendőkben. Stb,szóval a lényeg a kommunikáció a segítség kérése, nem kell elhagyni mindenkit csapot-papot,hanem tanulj meg szünetet tartani ,szánj magadra pár órát,akár a tv előtt vagy gép előtt lustálkodással,sportolással bármivel de törődj magaddal mindennap egy kicsit.

2018. jan. 1. 11:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/38 anonim ***** válasza:
82%
Mindenki követ el hibákat, te is hibáztál, de most már ideje, hogy magadért is élj, különben úgy fogsz meghalni, hogy rengeteg mindent megbánsz. Még nem késő.
2018. jan. 1. 11:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/38 anonim ***** válasza:
74%
22, a nagyszülei haltak meg, nem a szülei. A nagydzülők után a szülők örökölnek, nem az unoka. Mi nem világos ezen?
2018. jan. 1. 11:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/38 anonim ***** válasza:
0%

26: A család a gazdaság alapegsége hivatalosna is, nem az egyén.

Ha az anyukájának van 3 ingatlana, neki meg egy se, akkor biztos elnézi, hogy a lánya kínlódik, nélkülöz, 400 órát dolgozik. Nálunk legalábbis nincsen családon belül enyém-tiéd. 3 ingatlan elég ahhoz,hogy 2 embernek eléglegyen lakni és megélni, ne kelljen állást vállalni.

Mi nem világos ezen?

2018. jan. 1. 12:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/38 anonim ***** válasza:
0%
26: És nem csak nálunk van így, teljesen általános, hogy a gyerekek a meghalt nagyszülők lakásaiban laknak. Csak olvasd a gyakorit, a szülők kezüket-lábukat törik, hogy biztosítsanak a gyereküknek lakást, én értem, hogy nem tartozol közéjük, de nem ez a normális, hidd el.
2018. jan. 1. 12:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/38 anonim ***** válasza:
95%

52 éves vagyok, és sose voltam a család rabszolgája. Pont azért, mert nálunk az apám volt az, aki csak leült az asztalhoz, és tálalni kellett neki, holott anyám ugyanúgy dolgozott - más kérdés, hogy apám legalább hazaadta a fizetését, együtt terveltek ki mindent stb, "csak" ilyen dolgokban ragadt bele a múlt századba. Én gyerekfejjel eldöntöttem, hogy velem ezt senki nem fogja csinálni, úgyhogy a férjem és a gyerekeim kivették a részüket a háztartási teendőkből, az meg eleve elképzelhetetlen volt, hogy a férjem külön kezeli a saját fizetését, és kegynek tekinti, ha odalök belőle valamit a közös kiadásokra.

Túl fiatal és kiszolgáltatott voltál, kérdező, amikor férjhez mentél, és az az ember ezt maximálisan ki is használta, visszaélt vele. Se neki, se a gyerekeidnek nem tartozol már semmivel, nem vagy köteles gondoskodni se lakhatásukról, se egyéb szükségleteikről. Adjátok el a házat, vagy kérd a bíróságon a közös tulajdon megszüntetését, ha nem megy bele, van munkahelyed, a részedből és esetleg egy kisebb hitelből tudsz magadnak venni egy kis lakást. Megkockáztatom, a helyedben olyan messzire költöznék ettől a lehúzó közegtől, hogy a mindennapi nyakadra járás ne legyen megoldható, és csak akkora kecót vennék, ami neked egyedül kényelmes, de más tartós ottlakásra már nem fér el. A 30 éves gyereked oldja meg a saját problémáit önállóan, max néha-néha gyerekfelügyelettel besegíthetsz, amikor neked is megfelel. Gondolom, dolgozott szülés előtt, jogosult mindenre, fordulhat a tesóihoz is segítségért, a volt férjednek meg pláne nem tartozol semmivel. 46 évesen bőven van még időd, hogy felépítsd a saját életedet.

2018. jan. 1. 12:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/38 anonim ***** válasza:
68%

Én csak azt szeretném, ha valaki felvilágosítana, hogy miért válnak el emberek, ha utána nem lépnek tovább, hanem minden marad a régiben?

A házassággal megszerzett jogokat ezzel elvesztik, a "kötelességek" meg maradnak ugyanúgy, ahogy a fenti ábra is mutatja.

Így mi értelme a válás cirkusznak?


A válás az számomra azt jelenti, hogy elválunk!

Külön megyünk és mindenki éli az új életét.


Ne mondja senki, hogy hiteles házat nem lehet eladni! El lehet! ... és lehet menni 3 milliós vályogházba, vagy albérletbe.

Sajnállak Kérdező, de nem értlek meg!

Még most is lehetne változtatni, ha akarnál.

Én tősgyökeres budapesti nőként, 48 évesen kezdtem teljesen új életet falun.

Nem volt könnyű, de ma már azt mondom, életem legjobb döntése volt. Ingáztam Pestre dolgozni,(nem kellett belehalni, 40 perces út) nyugalmam volt, saját önálló otthonom, kertem, kutyám, macskám és lett egy újabb, nagyon jó házasságom.

2018. jan. 1. 12:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/38 kovpet ***** válasza:
83%

"Nem tudom, hogyan tovább"


Vagyonmegosztás. Különköltözés. Új élet felépítése.

Nagyon nehéz lesz, de más nem csinálja meg helyetted és ha te sem, akkor minden marad így, mert ez rajtad kívül láthatóan mindenkinek megfelel így.


Nem szoktam mesefiguráktól idézni, de ez most nagyon ide illik:

"Aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé!" Dr Bubó

2018. jan. 1. 13:31
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!