Miért nem hisz a saját gyerekében?

Magából indul ki. Én is ismerek olyat, aki soha nem hitte volna, hogy őt felveszik főiskolára. Három gyerekkel volt otthon háztartásbeli, már a legnagyobb gyereke is fősulis, ő nem gondolta, hogy negyvenen túl bejuthat bárhova, hiába volt tiszta kitűnő az érettségi bizonyítványa. Én biztos voltam benne, hogy sikerülni fog neki, ő nem hitt magában. Kb. 4 helyre adta be a jelentkezését, még olyan helyekre is, ami egyáltalán nem érdekelte, hátha valahova mégis felveszik, aztán nekem lett igazam, mert mindenhova felvették volna. Persze az önbizalomhiányát visz magával, abban se hitt, hogy sikerülnek az első féléves vizsgái. Most, hogy túl van rajtuk, talán lesz egy kis önbizalma.

Amíg az ember nem vág bele, elérhetetlen, teljesíthetetlen misztikus valami a főiskola, egyetem, aztán kiderül, hogy nem is az. Persze nem mindegy, hova megy az ember. Én a mérlegképes könyvelő tanfolyamon véreztem el, soha nem sikerült befejeznem. Utólag persze azt gondolom, ha nem 1 év alatt kellett volna a nulláról kezdenem, hanem lettek volna számviteli ügyintézői és egyéb középfokú gazdaságtani alapjaim, sikerülhetett volna, de így másra nem volt jó, csak hogy a maradék önbizalmamat is tönkre vágja 19 éves koromban.