A szüleim gyerekként kezelnek, akárhányszor hazamegyek látogatóba, pedig önálló kasszán vagyok. Hogy tudnék ezen változtatni?

Apád lehet demens kezdődően pl. Akkor az szívás, és ne keress logikát a cselekedeteiben.

De nekem inkább úgy tűnik, hogy dedósként kezelnek egy analfabétaként... ismerős helyzet, nálunk addig ez ment, míg ki nem fakadtam, hogy képzeljék, ha el tudok látni egy háztartást meg egy férjet, akkor olyan hülye mégsem lehetek, továbbá, ha nem fejezik be, megszüntetem a látogatásokat mert NEM vagyok erre kíváncsi.

Én vagyok a 4es. Így, hogy azt írod, hogy mások előtt rendesen viselkedik, csak a családban ilyen furán, így akkor nem hiszem, hogy demencia.

Egyszerűen csak az öregkor.

Változtatni nem hiszem, hogy lehet, max ignorálod a tiltásokat, meg az utána következő morgást is.

Nekem édesanyám 48 éves, fiatalos ("lopkodja" a ruháimat, és jól is áll rajta :D), abszolút képben van fejben is, de ő is csinál ilyeneket, bár nem ennyire erősen.

Múltkor felhívott, hogy ma volt apád születésnapja, kislányom. 14 éve elváltak, és éppen apámtól jöttem el. Mondom, anyuka, nem vagyok ám öt éves! :D Erre azt mondta, hogy tudja, de neki akkor is a gyereke maradok.

Egyébként annyi idős vagyok, mint te, külön élek a vőlegényemmel, de ha hazamegyünk hétvégére néha, akkor mindig küld fel ételhordóban kaját, mintha nem tudnánk főzni. :-) Nagyszüleim (80+) MINDENT rám akarnak tukmálni, hogy ki veszi meg, ha nem viszem el, mert így olcsóbb, csak ezt a kis szalonnát vigyem már el, itt egy üveg ásványvíz is... Meg nem kell apádnak ajándék, én már megvettem! - mondta Papám. Olyat vett, amit nem annyira szeret apám, ezért - meg amúgy is - vettem én is ajándékot. Mikor meglátta a kezemben a csomagot, kifakadt, hogy ő már megvette, mondta, hogy ne költsek, rám szakadt tán az OTP, hogy meg tudtam venni? (Pár drágább sör volt, amit kedvel fater, meg parfüm). Plusz, mintha nem lenne keresetem...

De ez a belebeszélés, ha épp én mondok valamit, az nálunk is megvan, én ilyenkor vagy teljesen csendben maradok, és ez egy idő után feltűnik nekik, vagy pedig erélyesebb szólok, hogy még nem fejeztem be, elnézést. Anyumnak van az a mániája, hogy ha elkezdek valamit, és kb sejti, hogy mit is akarok mondani, akkor ő befejezi. Ez pár alkalom után kikészít, olyankor nagyon is szólok, hogy akkor nem fogok beszélgetni, ha nem hagyja befejezni. Ez általában hat.

Szerintem ameddig nem lesz egy nálad fiatalabb (esetleg gyereked), addig ez lesz, mert te vagy a "legkisebb, legfiatalabb". Nálunk is, valószínűleg. Amit tudsz csinálni az az, amit én is: adott helyzetben szólsz. :-)

Akik most lepontozták az első hozzászólót, azok már felpontoznák szüleik elvesztése után... :)

Csupán ennyit tudok ehhez hozzáfűzni.

(És kívánom így legyen, mert akkor tudják milyen szerető családban élni...)