Ti mit szólnátok, ha a fiatok lány szeretne lenni?

Én elfogadnám, sőt(!) minden támogatnám!

Mivel a gyerekem, az lenne a legfontosabb, hogy neki mi a jó!

Teljesen megtudnám érteni az ő nézeteit.

Először biztos elbeszélgetnék vele, hogy biztosan komolyan gondolja, és nem fogja-e megbánni, mióta van tisztában vele és a többi..

Mindenben segítenék neki, együtt vészelnénk át ezt a húzosabb időszakot, és egész végig támogatnám.

Biztos, hogy segítenék neki megkeresni a legjobb orvost, elkísérném a kezelésekre, és mindenben a segítségére lennék! :)

Én szerintem meglepődnék és tanácsolnám neki, hogy ezzel várjon még, vagy keressen annyit amennyit tud, mert anyagilag én nem fogom támogatni, ebben a témában. Egy idő után lehet megbarátkoznék a ténnyel, de nem viselném könnyen. Ilyen helyzetbe nem kívánok senkit. Bocs ha ezzel megbántottalak.

19L

Elvinném első körben a témában jártas pszichológushoz, ill. pszichiáterhez, akik segítenek neki tisztázni magában, hogy valójában mi a helyzet, pontos diagnózist állítanak fel. A nemváltoztatás egy bizonyos ponton gyakorlatilag visszafordíthatatlan, vagy legalábbis nem könnyű, rengeteg fájdalommal jár, a hormonterápia pedig kifejezetten egészségkárosító, veszélyes dolog. Csak akkor szabad belevágni, ha valóban nincs más út, és tényleg ez a megoldás.

Egyébként nem örülnék. Nem azért, mert elfogadhatatlannak tartom a transzszexualitást, hanem azért, mert a gyerekem erősen nehezített pályán lenne kénytelen leélni az életét. Még a "normális" embereknek sem mindig könnyű megtalálni a boldogságot, hát még annak, aki egy viszonylag kicsi, és kevéssé elfogadott réteghez tartozik.

Nem erőszakolsz nőket, nem lopsz, ölsz stb, úgyhogy semmi rosszat nem tettél, csak szeretnél önmagad lenni. Én melletted állnék.

Plusz írtad, hogy anyud arra gyanakszik, hogy meleg vagy, szóval ha melegnek elfogadna, transzneműnek is el fog. Ha lenne baja a melegekkel hidd el, jelezte már volna, ígyhát az igazságot is jól fogja fogadni.

Arra készülj fel, hogy lesznek akik be fognak szólni, ez ellen nem tudsz mit tenni.

Én támogatnám, én is transznemű vagyok, csak szolidabb fajta, androgün, ami sokkal könnyebb, szinte semmit nem jelent, miután túléltem a nemi identitászavaros korszakomat (az kissé durva volt néha. mit sem tudtam arról, hogy nem 2 nem van, de sehogysem tudtam megpróbálni beleszuszakolni magam a dobozokba, egyikbe se sikerült a 2 közül). Sokat olvastam transzneműekről, akik nálam kevésbé szerencsések, empatikus is vagyok és eleve soha nem volt érzékem a nemek pusztán biológia alapján történő szétválasztásához... Plusz az ember normális esetben jót akar a gyermekének. Úgyhogy totálisan mellette állnék, az pedig nekem teljesen mindegy, hogy fiú, lány, semleges vagy egyéb. Ő akkor is ő, nyilván legyen önmaga, érezze jól magát a saját bőrében.

A műtétek s egyéb nehézségek miatt kicsit sajnálnám, de ez van, legalább lehet mit tenni s a feminin alkat eleve sokat fog segíteni.

Úgy tűnik, a végén azt akarod kérdezni, hogy valóban jól cselekszel-e szerintünk is, emellett érvelsz. Ez nekem nem kérdés, nyilván roppant rossz, ha nem lehetsz önmagad, lelkileg, de praktikus szempontból is. S mivel ma már vannak lehetőségek, jó, ha kihasználod őket, illetve felvállalod magad.