Ti mit szólnátok, ha a fiatok lány szeretne lenni?

35 éves, két gyerekes anyuka vagyok, harmónikus család vagyunk. 2 lányunk még csak 7,5 és 3 évesek. Azt már tudom, hogy vannak dolgok, amiket elfogadnék és vannak, amiket nem. Kicsit furcsán is hangozhat valakinek, hogy ha ezt elfogadnám, akkor azt a másikat nem. De nem vagyunk egyformák, ki ezt fogadja el, ki azt.

Annyit biztosan tudok, hogy hamarabb fogadnám el, hogy a lányom fiú akarjon lenni, minthogy drogozzon, vagy hogy a fülébe olyan fülbevalót tegyen, ami egy óriási lyukat csinál a fülcimpáján...hát azt bizti nem engedném, amíg itthon él, akárhány éves is legyen. De ha kiderülne, hogy leszbikus vagy fiú akar lenni, abba belenyugodnék. Kicsit sajnálnám, hogy így alakult. Nem úgy, ahogy gondolod. Engedd meg, hogy elmagyarázzam. Nem akarok megsérteni senkit. Az mindenkinek világos, hogy alapjáraton úgy lettünk teremtve, hogy ellentétek vonzzák egymást. Mármint 1 fiú, 1 lány. Ez vitathatatlan. Na most én úgy gondolom, hogy az a tény, hogy előfordul, hogy ez nem így alakul, szerintem annak tudható be, hogy genetikailag valami hiba csúszott be. Valamiért "rosszul" vannak programozva azok az embertársaink, akik a hasonló nemhez vonzódnak vagy az ellenkező neműségre vágynak. Jelenleg ez még nincs kimutatva, de nem tudom elképzelni más okát, minthogy valamelyik génünk egy icipicit más. Ennél fogva nem lehet ellene mit csinálni. Nem betegség, amit meg lehet gyógyítani.

Remélem nem sértődsz meg ezen, mert a legkevésbé sem sértésnek szántam. Szóval azért sajnálnám, hogy így alakult, mert nem tehet róla senki, ha olyannak születik, hogy a másik testbe vágyik. Szörnyű lehet tépelődni éveken keresztül...mert legelőször is magadat kellett, hogy elfogadd és ha jól sejtem, most vagy abban a stádiumban, amikor próbálod elfogadtatni magadat a külvilággal, elsősorban a szeretteiddel.

Ha a lányom körülbelül ilyen idősen idejönne hozzám és előállna azzal, hogy ő fiú akar lenni, hát először nyelnék egy nagyot, aztán hagynám, hogy végigmondja az egészet és kitárja a szívét. Aztán azt mondanám neki, hogy lassan, óvatosan vágjunk bele ebbe az egészbe, próbáljuk ki, hogy hogy működik. Azért is, hogy ő megszokja, aztán a közvetlen környezete, majd a távolabbi környezete megszokja. De nem azért kell megszoktatni a környezetével, hogy ő fiú akar lenni, mert nekik jó legyen, hanem azért, mert ha hirtelen zúdul rá mindenkire, akkor biztosan csak elutasítást kap vissza a lányom. Az egyébként mindenkinek világos a gyerek kiskorától kezdve, hogy ő más.

Ha lassan, fokozatosan mélyülsz el benne, akkor menetközben egyre magabiztosabb lehetsz a dolgodban, hogy ezt te tényleg akarod.

18 éves vagy. A hormonok tombolnak benned. Ha nem akarsz elhamarkodott, visszavonhatatlan döntést hozni, szerintem, lassan, fokozatosan alakulj át.

Néztem egy pár hónapja egy dokumentum filmet. Egy srác volt benne. 16-18 éves volt. Eldöntötte, hogy ő lány akar lenni, mert kicsi kora óta lappangott benne. Az anyukája teljes mértékben mellette állt. Kiharcolták, hogy kaphasson hormonokat, mindannak ellenére, hogy a pszichológus nem tudta egyértelműen kimondani a transzneműséget. A fiú elkezdte a hormonkezelést. Lányos ruhák, és a melle is elkezdett nőni, a hangja is változott és a testi karakteres jegyei is lányosodtak.

Egy év múlva a gyerek rájött, hogy ő mégse akarja ezt....visszavonhatatlan "hibák" keletkeztek a testében. Most épp a műtétre várnak, hogy leoperálhassák a mellét.

Nem azt mondom, hogy veled is ez van. De megtörténhet. Legtöbb országban nem lehet gyerekeknek ilyenfajta hormonkezelést adni...pontosan ez okból. Mert a tinik még keresik az identitásukat, és ezzel semmi baj nincs.

Tudom, hogy írtó nehéz, biztosan az. És azt mondod, évekóta erre vársz, te nem tévedsz. De várj, míg a tinédzser koron túljutsz egy pár évvel. Akkor tisztább kép lesz majd előtted.

Hatalmas dolog ez, és írtó nehéz visszacsinálni, ha mégis tévedsz.

Elkezdhetsz lányosabban élni, de semmiképp ne vágj bele hormonkezelésbe még pár évig.

Egy vagy akár több szakember, pszichológus véleménye alapjáraton is kell hozzá, ha el akarod kezdeni, de javallom is. Legalább egy évig kell nőként élned, mielőtt megcsinálnak bármiféle beavatkozást.

Sok sikert és remélem megtalálod az utad akár nőként, akár férfiként.

Ha valóban transznemű lenne a gyerekem, tudom, hogy mellette állnék.

De azt is tudom, hogy a fiatalok útkeresése nagyon sok mellékvágányon keresztül vezethet az igazi boldogsághoz. Azt gondolom, hogy a valódi transzneműségen kívül még sok oka lehet annak, ha valaki nem érzi jól magát a bőrében, és nem tud megbékélni a nemével, kezdve az azonos nemű szülő elutasításától a szexuális élet terén gyűjtött rossz tapasztalatokig, meg még ezer más dologig.

Tehát én is azt javasolnám, hogy első körben hosszas és alapos önismereti terápiába kezdjen szakember segítségével. és akármi is lesz az eredmény, ott leszek mellette, de az az eredmény legyen igaz, amiért érdemes állni az ellenszelet, ne egy tévedés, hóbort.

Én egy olyan lányt ismerek, aki fiú lett. Mindig más volt, mint a többi lány. Mostanában nem tudom, hogy hol tart az ügye, vagyis volt-e valami műtét, vagy hormonkezelés, de a hivatalos iratain már az új neve és neme szerepel.

Nagyon sok görcs és szorongás volt benne lányként, viszont azóta, hogy tisztába jött magával és a környezetének is elmondta, kiegyensúlyozott lett.

Sok kapcsolata megszakadt, sokan megvetik, de ezekért a kapcsolatokért nem kár.

Ha az én gyerekem lennél, egyet akarnék csak, hogy légy boldog. És az légy, aki vagy. Ha rózsaszín tüllszoknyát akarsz hordani, hordj azt. Amíg nem ártasz másoknak, addig senkinek nincs joga ítélkezni. De nagyon jól gondold át az ezzel kapcsolatos döntéseidet! Mert van az a pont ahonnan már nem lehet visszafordulni.

18 évesen még nagyon fiatal vagy. Ráérsz meghozni az életre szóló döntéseket. (A fent említett ismerősöm elmúlt 30 éves, mire véglegessé vált a döntése)

Ez a lányt lánynak, a fiút fiúnak kell nevelni dolog hülyeség. Én világ életemben fiús lány voltam, amit anyum nem tudott elfogadni és annál jobban akart lánynak nevelni. Közben meg csak arról volt szó, hogy az autókat, dínókat, fiús dolgokat találtam szimpatikusnak. Anyum meg mindig azzal a szöveggel tiltott el ezektől, hogy "egy lánynak ilyet nem szabad szeretni". És ovis koromban pont az ilyen "nevelés" miatt jutott eszembe, hogy jobban szeretnék fiú lenni, mert akkor én is játszhatnék autóval a kötelező babázás helyett, meg nem kéne minden hülye fodros, pink ruhában szoronganom, hanem lehetne egy egyszerű pólóm. Ha nem kényszeríti rám a tipikus lányos dolgokat akkor soha az életbe nem jutott volna eszembe, hogy szeretnék fiú lenni.

Sem leszbikus, sem transznemű nem lettem. Teljesen normális, felnőtt nő vagyok, de ez nem a nevelésnek köszönhető. Azzal csak annyit értek el, hogy eltaszítottak maguktól, mert ennyire nem bírtak velem toleránsak lenni. Mert "egy lány viselkedjen úgy, mint egy egy lány". Le van szarva, hogy az autókat szereti, akkor is mindig babát kap, mert lány. Kit érdekel, hogy nem szereti a rózsaszínt, akkor sem hordhat neki tetsző ruhát, mert lány. Ha azokat a dolgokat, amiket én szeretek, csak egy fiú csinálhat akkor szívesebben lennék fiú.

Ha transznemű gyerekem lenne igyekeznék támogatni őt, hogy boldog legyen.

Aközött nincs összefüggés,hogy milyen neműnek érzed magad,és kihez vonzódsz.

Attól,hogy lány akarsz lenni,még lehetsz egyben leszbikus is.

"Nem fogja tudni megélni a szexualitását nőként, csak külső megjelenésében lesz nő."

Ezt nem értem, akkor szerinted attól nő valaki, hogy van orgazmusa?