Voltatok már úgy, hogy megbántátok a gyerekvállalást?

Kérdező, írod, h 8-10 évesek a gyerekek, és h nekik ez "valamennyire törés volt".

Nem valamennyire volt törés. Darabokra hullott a családjuk.

Elvált szülők felnőtt gyermeke vagyok, ezért válaszolok, nincs sajátom. Egész életemre kihatott, inkább tudat alatt, (nem voltak durva dolgok nálunk).

A gyerekeid nem biztos, hogy feldolgozták. Azt írod, hogy elfogadták, hogy jobb nektek külön, ez nem úgy megy, hogy megnyomnak egy gombot és el van fogadva. Az apjuk vagy, vazze! Ezt fel kell dolgozni, beszélgess velük erről, kérdezd meg, mit éreznek. Nem csak arról van szó, hogy te majd megőrültél nélkülük, gondolni kell arra, hogy ők mit éreznek. Hasonló korú voltam, mikor elváltak a szüleim, állítólag (azt mondják, megkérdeztem), én is "elfogadtam", és nem beszéltem róla. Soha nem kérdezték meg, mit érzek. Totál kihatott a férfiakkal való kapcsolatomra az, hogy elhagyott az apám.

Ezt fel kell dolgozni és ebben tudsz nekik segíteni.

Olyat pedig ne csinálj, hogy nem hívod őket egy darabig, ilyen idős gyerekek azt fogják hinni, hogy totál elfelejtetted őket. És ne játszd a sértődöttet a gyerekeiddel szemben. Oké, hogy nem jöttetek ki az exszeddel. De az, hogy "tojnak a fejedre" jelentheti azt is, hogy igazából megviselte őket, de nem mutatják.

"12-es:

Köszönöm az elemzést vagy inkább a provokációt. ;) Erre szintre nem süllyedek le, inkább nem reagálok."

Pedig jól tennéd, ha komolyan elgondolkodnál rajta. Meg a 22-esen, a 23-ason meg a 24-esen. Jobban jársz ezekkel, mint azzal, ha csak csupa olyan hozzászólás jön, ami segít a homokba dugni a fejedet.

Ó most sok ilyen ember képződik... CSOK, gyed-extra, ilyen babakötvény, olyan támogatás, amolyan kedvezmény, stb, stb.... a pénzért, és hogy nem kell dolgozniuk annyit, de az állam kinyalja a s.ggüket is, most már komplett párok ugranak fejet a gyerekgyártásba. Most már nem csak az van , hogy Mancikának ketyeg az órája, és befűz egy palimadarat amíg lebabázik...

Hát szóval ne aggódj, voltak és vannak ilyen emberek, de ezután még többen és többen lesznek. Silányul a társadalom rendesen!

Én haragudtam az apámra, a kamaszkor pedig amúgy is az az időszak, amikor a fiatalok azt se tudják merre vannak arccal. Erre apám úgy reagált ahogy te, nem hívott és majd én keresem ha akarom. Tudod mit ért el vele? Hogy 28 évesen se jut eszembe egyszer sem és csak egy éves sikerült neki megbocsátanom.

Nem a gyerekeid dolga rohanni utánad, hanem a tiéd. Elhiszem, hogy az exeddel lehetetlen volt együtt maradni, de ezt akkor is ti tosztátok el (igen, együtt) és nem ők. Nektek kell teperni. Vagyis neked, ha te vagy aki kiszállt a család mindennapi életéből. Ne is várd, hogy alanyi alapon ugyanúgy szeressenek vagy megértsenek.

" de kezdem azt hinni, hogy már ők is csak csalódást fognak okozni"

A gyerekeid is pont ezt érzik, és mivel te vagy a felnőtt,te vagy az "apjuk" neked kell őket keresned, neked kell tenned azért hogy jobb legyen a kapcsolatotok.

Én bizonyos szinten egyetértek veled, kérdező. Egy családnak arról kéne szólnia, hogy kölcsönösen szeretitek egymást és törődtök egymással, nem arról, hogy kinyalod a gyerekeid seggét, akik cserébe szarnak rád. Holott te nem őket hagytad el, hanem csak az anyjukkal nem volt már jó a kapcsolatotok. És ezt mondom úgy, hogy szüleim 16 éves koromban elváltak, akkor nagy törés volt és eleinte tényleg apumnak kellett tepernie, de mikor mindenkinek sikerül feldolgozni a dolgot, akkor igenis kölcsönösen kéne egymás iránt érdeklődni. Legalábbis ha nekem ilyen ellenségesek és hálátlanok lesznek a gyerekeim, mehetnek az utcára.

Persze jelen esetben, amíg csak 8-10 évesek, más a helyzet, ők még nem értik ezt. Most neked kell teperni, de azért ne hagyd, hogy lábtörlőnek vagy pénzcsapnak nézzenek.

Hát, szerintem meg mássz ki ebből a gusztustalan önsajnálatból, mert ez nem fog előre vinni, csak hátráltat, meg elüldözöl vele mibdenkit.

Ha ilyen rinya-matyi vagy a mindennapokban is, akkor nem csodálkozom, hogy most egyedül vagy -de persze szerinted biztosan csak az asszony a hibás a válásotokért.

Nyugodtan írhatod nekem is, hogy nem süllyedsz erre a szintre, mint a 12esnek, aki pedig ritka értelmes hozzászólást adott, inkább gondolkodnál el rajta.

Bár az is sok mindent elárul rólad, hogy kapásból provokáciònak minősítetted....

Igenis igaza van, több ilyen normális gondolkodású ember kéne: nagy tévedésekben vagy, ha azt képzeled, hogy a gyerekeknek az a dolga, hogy ne okozzanak csalódást a szüleiknek.

Tudod mindenki magából indul ki: egoistának érzed őket, meg azon tanakodsz, hogy csak kihasználnak -egészen biztos vagy abban, hogy nem magadról beszélsz? Ezt a legjobb szándékkal kérdezem.

Nekem úgy tűnik, hogy te egy végtelenül pesszimista valaki lehetsz, aki most a válás miatt extrán meg van borulva, kapaszkodna, ráfonódna a gyerekeire. Kvázi tőlük várnád, hogy simogassák a sérült lelkedet, a 8 és a 10 éves gyerektől, holott szülőként pont, hogy neked kellene segíteni rajtuk, hogy minél kisebb töréssel vészeljék át ezt a helyzetet.

Lehet, hogy azért nem kérnek már belőled, mert az együtt töltött idő során teljesen lehúzod őket érzelmileg, meg ha nem is tudnák megfogalmazni, de érezhetik, hogy neheztelsz rájuk (lehet zsarolod is őket érzelmileg), meg szegény apa így, meg szegény apa úgy ésatöbbi.

És ha ők ettől menekülnének, akkor kezded belátni, hogy ők IS csak csalódást fog.ak okozni.

Nehogymár 2 kiskorú gyerekkel akard megfizettetni a vámot amiatt, hogy ti, felnőtt emberek nem tudtátok az életeteket megoldani! Nehogymár még nekik kelljen téged ápolgatni, aztán mikor ebből nem kérnek, akkor önzők meg csalódást okoznak, meg kihasználnak.

Szerintem gondolkodj el azon, hogy te is hibás vagy ennek a szituációnak a kialakulásában, ne süllyedj teljesen bele az önsajnálat mocsarába.