Szerintetek normális ha egy egészséges, felnőtt,30 éves nő -akinek munkája is van- még a szüleivel él?

19 éves korom ota külön élek,nem tartottam sose egészségesnek se szülővel se anyossal valo együttélést. Saját élettér kell,a kufirc a legkisebb probléma az ilyen káros egészségtelen együtt éléseknél,ahol mentális problémás lesz az ember,és eezek teszik fel itt a kérdések 90 % ahol leirják h de rossz igy élni egymás agyára mennek stb. És igen inkább fizetek többet,v veszek sajátot épitek,mint h minden percemben másokhoz alkalmazkodjak és ne legyen saját életterem magánszférám stb.m.

Akár a drágalátos sógornőm. Lassan harminc és van egy 1 éves kisfia. Természetesen szülökkel él a "vőlegényével". ( aki majd 40 éves) Férjemmel mi voltunk az abnormálisak, hogy felnőtt és független életere vágyunk. (Minden értelemben. El is fordította a családot tőlünk egy időre. Mert az én célom a családi béke megrontása volt. (...) Megtudta, hogy gyermeket tervezünk, belevágtak ők is, nehogy már nekünk előbb legyen "unokánk" és a nagyszülei támogassák. Sajnos anyósom elhunyt, és a sogornőm most apósom szipolyozza. Esze ágában sincs elköltözni, mert az örökségére vár. Miért? Mert nem akar semmiért sem megdolgozni. Apósom mindenét odaadja neki idejét, figyelmét, pénzét. Szépen elüldöz mindenkit, mert egy gerinctelen számító kétszínű girhes dög ... Amúgy majdnem egy idősek vagyunk. Szóval nem normális. Van, aki könnyebb utat választja...

Sajnos igen. Ha nem lesznek a szülei, majd akkor rákényszerül. Addig meg él, mint Marci hevesen. (Csak hát nem mindenki éli meg ezt a koppanást olyan pozitívan. Lásd az özvegyeket, akiket a párjuk mindig is csak kiszolgált és a kis ujjukat sem kellett semmiért sem mozdítaniuk.) De én sokban a szülői mentalitást is okolom. Miért nem nyitják fel a kislányuk szemét, hogy hosszútávon ez nem jó? Talán, mert a szülőnek is jó így? Megoszló költségek miatt? A segítség miatt? A szülő addig fog gondoskodni gyermekéről (a normálisabbik fele), amíg bír. (itt a főzés mosásra értem.) Ha már egészségileg nem győzi, akkor kellene ezt, ha már ott lakik és lakott is, meghálálni, hogy akkor ő a soron következő. Eddig is minden természetes volt, és nem alakult ki ez a hozzáállás a szülők felé, akkor már itt felejtős. Ekkor jön az, hogy "én nem azért vagyok itt, hogy gondoskodjak rólad" (sajnos voltam már ilyennek szemtanúja). Ergo kórház, otthon vagy amit akarnak. Őt hagyják békén élni, mint ahogy eddig is. Természetesen, ez nem összekeverendő azzal, aki valóban anyagi megfontolásból marad egy ideig otthon. DE! Annál van látszat. Már csak a dolgokhoz való hozzáállásában látszik, és amint van lehetőség meg is lépi a dolgokat. Sokan nem mernek elindulni, mert nem kaptak a szülők részéről oly mértékű támogatást, hogy igen csináld, képes vagy rá. (Csak a tipikus majomszeretet.) Én véleményem az, hogy nem jó harminc év felett a szülőkkel élni. Még ha egyedülálló is. Felugrik a férfi egy kávéra.. ja, ő itt az anyám és az apám. Ki tolerálná ezt? Melyik férfi nem mondaná azt meg, hogy a nő életképtelen? Mert azok az ilyenek. Várják a hasznot, mert saját erőből nem tudnák maguknak megteremteni (és küzdeni se akar érte, de ami könnyen jön, könnyen megy - nem fog tudni semmit sem megbecsülni, milyen nevelést tükröz ez a gondolkodás?). Célok, tervek, ambíció? Jajj, tervek azok vannak! Csak hát pénz nincs hozzá, azt majd a szülőkről legombolják. Vannak, akik családdal élnek valamelyik fél szülőinél. Persze, jól jön a nagyszülők segítsége és gondoskodása. De nem jó mindent megszokni és természetesnek venni. A szerencse hamar forgandó! És elmondhatja, hogy fingja sincs az életről, a kitartásról... És az eltérő igényekről ne is beszéljünk a szülő és a gyerek részéről. Kislányom, miért jöttél haza ilyen későn?! (Igen, 30 éves "kislány") Vagy hétvégén átjönnek a haverok, és itt nekem te ne zajongj! Kertben dolgozunk egész nap és utána pihenni szeretnénk.. szóval van amikor már erősen indokolt a szeparálódás. Miért? Igen, lehet alkalmazkodni, de előbb utóbb az egyik fél felveszi vagy enged a másik fél életstílusának. (papucs gyerek - elnyomott szülők)

Maga a tény, hogy együtt él a szüleivel, sztem nem gáz. Na, ami a kommentben le van írva, az már igen. Van párja is, otthon tunyul, nem segít be semmit... mamahotel deluxe. Ez igenis gáz ilyen idős korban. Az nem lenne gáz, ha ugyanúgy kivenné a részét mindenből, fizetne a közösbe, plusz ha komoly párja lenne (értem ez alatt, másfél évnél tartósabb, nem barátság extrákkal alapon működő dolog), akkor igenis elköltözne, ha másba nem, albérletbe.