Miért uralkodik ebben a kategóriában az a felfogás, hogy ha a dolgozó, felnőtt gyerek a szülőknél lakik, akkor annak ne kelljen hozzájárulnia a rezsihez, ételhez, egyéb közös költésekhez?

Saját példa: amikor (jópár évvel ezelőtt) végeztem az egyetemen, akkor az akkori nem túl vaskos nettó 90e fizumból 30e Ft-ot kérés nélkül, saját javaslatomra havonta odaadtam a szüleimnek, mert 24 éves koromig támogattak mindenben, ez számomra természetesnek tűnt, hogy amint saját keresetem van, akkor beszállok saját ellátásomba, ahogyan erőmből telik.

A szüleim örültek neki és elfogadták ezt.

Természetes volt számomra az is, hogyha elkértem apámtól néha az autóját hosszabb útra, nyaralásra a barátnőmmel, akkor teletankolva viszem neki vissza, akkor is, ha fél tankkal kaptam meg - mivel ő tett nekem szívességet, hogy kölcsönadta az autót, és nem kellett több tízezer forintot kifizetnem egy autókölcsönzőnek.

Szerintem egyébként olyan családban van emiatt vita vagy rossz érzés, ahol amúgy nincsenek rendben a családi kapcsolatok, nincsen jóba a gyerek a szüleivel. Én - hatalmas szerencsémre - mindig azt éreztem, hogy a szüleim engem maximálisan támogatnak a célkitűzéseimben, és ezt igyekszem nekik viszonozni.

Szerintem ez attol fugg mi a gyerek celja.

Unokatesom nem akar kulonkoltozni ezert o minden fizetnivaloba beszall.

En nekem celom volt hogy kulonkoltozzek es ha anyamek elkerik a fizetesem x reszet akkor nem tudtam volna soha kulonkoltozni.

Tudtam felretenni, volt megtakaritott penzem es mikor megismertem a felesegem addigra mar volt annyi penzem hogy elkoltozzek hozza.

1 eve egyutt lakunk es szuleimtol teljesen fuggetlen vagyok anyagilag.

A felesegem szuleinel is laktunk nehany honapot ameddig nem lett munkank. Ha ok is kertek volna penzt rezsire, stb akkor meg most se tudtunk volna egy alberletbe koltozni, autot venni, stb

En azt mondom hogy ha a gyereknek van celja de a szulo nem tudja penzzel tamogatni akkor legalabb annyival tamogassa hogy a keresetet ne vegye el.