Ha itt egy kérdés arról szól, hogy valakinek a felnőtt korú gyereke kb. tönkreteszi magát vagy a környezetét, akkor miért az az elfogadott válasz, hogy "elmúlt 18, azt csinál, amit akar"?

Ha egy gyerek elmúlik 18, akkor már nem lesz az ember gyereke?

Ha a törvény úgy rendelkezne, mint pl. az USA-ban, hogy 21 éves kortól felnőtt valaki, akkor pl. egy régi kérdésben szereplő, bűnöző pasival összejövő 19 éves lányt még meg lehetne benne akadályozni, de ott ahol 18 éves kortól felnőtt valaki, ez már nem szabad a szülőnek, hagynia kell ezt? Na ennél a ténynél válik világossá ennek a felfogásnak a logikátlansága számomra. Nincs semmi értelme.

A másik, amiért ez logikátlan, hogy egy felelősségteljes szülő, aki a születésétől kezdve neveli, gondozza, szereti a gyerekét, az iránta táplált érzései nem változnak meg egy bizonyos életkor után. Ez hülyeség.

Van itt olyan, aki úgy gondolja, hogy egy szülőnek a gyereke akkor is a gyereke marad, ha átlépi a nagykorúság jogi határvonalát, és törődik vele ezután is és a helyes útra tereli, vagy amint elfújja a születésnapi gyertyáját, utána már mehet bármi, ami akármennyire rossz, önpusztító, káros? Van ennek értelme?