Ti mondjátok a családtagjaitoknak, hogy "szeretlek"?

A kisfiamnak nagyon sokat mondom, 4 éves. A páromnak is.

A szüleimnek néha, de mondom.

Tesóval sose, nem vagyunk jóban....

Persze, mikor hazautazom anyukámat, mamámat meglátogatni, mde szerintem telefonban is sokat mondjuk búcsúzásnál. Testvéremmel élek, neki csak akkor mondom, ha rosszkedvű (azért napi szinten nem is bírnám, sok a súrlódás és Kicsi a lakás 😂).

De szoktam jó barátnőkkel is mondani, pláne ha eljutunk oda, hogy találkozzunk (nem egy városban élünk, jól szétszéledtünk az országban) meg persze telón is, pláne ha olyasmiről beszéltünk, ami miatt érzed, hogy bizony sokat jelent, ha úgy búcsúztok el.

Meg persze a háziállatomnak mondom, de szerintem ő tojik rá 🤫😋.

Nem hinném, hogy sokat mondom, de ha érzem, kimutatom. De csak azért, hogy mást megnyugtassak egy fiatal párkapcsolatban, sosem mondtam vagy mondanám

Anyám kiskoromban mondta párszor, apám legjobb emlékeim szerint egyszer sem, nővéremtől csak akkor hallottam, ha rá akart venni valamire.

Párommal néha szoktuk mondani egymásnak, de messze nem napi szinten.

Azt hiszem az érzelmek szóbeli kifejezése eléggé személy függő.

Amúgy furcsa mód többször mondom ironikusan az "Én is szeretlek." mondatocskát, mint amikor komolyan gondolom.

Szoktuk mondani, de nem napi szinten. Pl ha rossz kedvem van anyum mindig megolelget es mondja, hogy mennyire szeret engem, ilyenkor jol esik. En is viszonzom.

Van aki nem szokta mondani ezeket, mert nem olyan szemelyisegek, de hidd el, hogy szeret teged.:) nem egy szoval kell bizonyitani a szeretet, hanem tettekkel

Gimis padtársam mondta nekem minden nap és meg is ölelt. Ennek hatására kezdtem mondani, kb 17 évesen. Anyukám nem mondta kiskorunkban, mert neki se mondták soha, de mikor mondani kezdtem, ő is azonnal belejött. Sajnos már meghalt 4 éve, mikor 25 lettem, de addig is minden nap mondtuk, írt smst is, stb.

A testvéreimnek anya halála óta mondom, de nem olyan sokszor, de azért pár hetente biztos.

A párommal minden nap mondjuk egymásnak.