Igazából miért baj az, ha valakinek a szülei a "feneke alá teszik" a lakást, kocsit stb?

Irigylem őket. Sargulok.

Az ilyenek úgy szoktak kerekedni, hogy észre sem veszik. Pl pénzügyi tanácsokat adnak, amiket azok, akik nem kaptak fenekük alá csak ütést, mint én, azok nem képesek követni azokat.

Jó nekik. 25 év előnnyel indulnak.

Had utáljam már a saját hekyzetemet és legyek rájuk irigy!

Nekem kő kemény 25 év túlórákról nyaralás mentes időszakról, spórolásról, kevés kajáról szól.

Nekik meg: nézd hol nyaraltam, nézd milyen autóm van, most született a 3. gyerek, mert asszonynak nem kell dolgoznia és státusz.

Nézd, ma olyan kaját hoztam, amihez az alapanyagot külföldről kellett rendelni...

Na ilyenekkel vagyok körülvéve munkában.

És méghogy nem kerekedik....

Hagyjuk már! Mindenki kerekedik azzal, amije van, hiszen örül neki. Én a 2 diplomámmal és a penge algoritmikus gondolodásommal. Ő meg azzal, hogy apu adott neki 150nm kettes házat és két autót.

Mindenki arra büszke, amije van. Még akkor is, ha az nem az ő érdeme, hanem a családjáé.

Nekem hulladék a családom. Anyám mániás depressziós és ingyen dolgozik. Apám szadista, agresszív, bantalmazó és önző, de jó üzleti érzéke van és milliói, amiből nem ad senkinek a családban, de éves szinten adományra költ 2 millát. Nővérem drog csempész, öcsém wow huszár 24/7 és anyám tartja el. Én meg depressziós és munka mániás vagyok, mert csak az eredményeim miatt van kedvem élni. (persze kevés fizuval, mert nem jó a sales tudományom és a szorongás miatt nem kommunikálok jól).

Szóval, akinek olyan jó a családi helyzete, hogy kap egy kérót, az valószínű ezt a mintát tovább tudja adni. És mivel ő ezzel 30-60 millát spórolt, ennyivel többet tud majd ő is adni a gyerekének.

Legyen erre büszke, hogy az ő családjában fontos a gyerek támogatása és ne üljön a babérjain, hanem tegyen azért, hogy méltó legyen ehhez a családhoz! És örüljön, hogy irigylem és ne akarjon velem cserélni, hiába akarok én vele.

Én nem piszkálok ezzel senkit, de ha nem kérkedik kicsit se, honnan is tudnám, hogy ez a helyzet ugye.

Azzal viszont egyetértek, hogy indirekt is leszólják az embert, gondolom akaratlanul is. Pl az élj, legyél fiatal, utazz, kalandozz, vedd meg azt a kissé drága ruhát, egyszer élsz biztatásokkal. Sajnos nekem keserves évek spórolása, hogy egyszer meglegyen az önrész. Nem futja mellette 10 napos tengerparti üdülésekre pl, mert az jó egy évvel visszaveti a tervet. Vagy amikor leszólják a csóri kis otthoni kajám, hát rendelhetnék velük a hipiszupi vegán-bio-trendi étteremből, szállítással 3-4k meg is van... Miért nem megyek hazaba céges buliból taxival? Mert nem a belvárosban bérlek placcot és a havi bérlet kijön az árán?

Nyilván ezekre nem reagál az ember, mert a másik úgyse fogja megérteni milyen keservesen lemondani ezekről a piti hülyeségekről egy távoli cél miatt, sose volt rá szüksége. De azért bántja az embert.

Szerencsére nem ismerek olyanokat akik lenéznének bárkit is amiért nem segitettek a szülők vagy mert hol es hogy lakik. Nálunk a kaját a legtöbben otthonrol hozzák es arra irigykednek aki házi kosztot eszik :-)

Neha meglepődöm hogy masoknak mennyibol kell kijonni havonta miutan kifizetik az alberletet. Ehhez kepest tenyleg jol elunk pedig egyedul nevelek ket kamaszt es mostanaig gyt se kaptam.

En se szoktam irigykedni "gazdagekra" , egyikkel se cserelnek.

Magyarorszagon az a mentalitas sokszor hogy ha neked nem ji masnak se legyen az.

Nem itt, hanem a valo eletben latom, hogy vegyes a kep, de jobbara nem feltetlenul tesz jot az a regen es ma is ismert egyik tipikus szuloi mentalitas, hogy o a draga kicsikemnek mindent meg akarok adni az eletben.

Tobb olyat ismerek, aki amit kapott/kap nem tudja ugy ertekelni, mintha jobban kuzdenie kellett volna. Nem feltetlenul kerkedik (sot inkabb nem), hanem az egesz elethez olyan a hozzaallasa hogy:

- ez igy teljesen normalis ez hozzatartozott ahhoz, hogy engem kerdezes nelkul megszultek

- tamogassanak csak anyagilag nekik mindenuk megvan mar

- nekem jar es jar jo fizetes, munkahelyi telefon, auto es nehogy mar beszoljanak a munkamra

- ja hogy anyueknak is kellene anyagi segitseg, miert?

Vagyis elkepzelni se tudjak, hogy ezekert mennyire meg kell dolgozni vagy epenseggel milyen az amikor nehezebb az elet es ehhez kepest nekii meg kell becsulniuk, hogy ok szerencsesek.

Manapsag raadasul ez tendencia, hogy a kozepsikolasok mar szinte kovetelik es el se tudjka kepzelni, hogy ne igy legyen, hogy majd apu es anyu fizeti neki az alberletet vagy lakast vesz es a hitelt fizeti es ad majd autot, mert hat ez jaaar neeeekiiii. (Hidd el, mert a csaladomban is rengeteg ilyen van...es olyankor boldog vagyok, hogy engem nem igy neveltek :-D).

Én is kaptam lakást és a testvérem is.

Ne tudd meg hány rosszindulatú irigy megjegyzést kaptunk, úgy ,hogy soha nem kérkedtünk vele! Több ismerősöm azt hiszi albérlet, soha nem hangsúlyoztam,hogy a sajátom! De ha valahogy kiderül, rákérdeznek, akkor egyből jön a rosszindulat.

De kérdem én, mit kéne akkor csinálni? Ha megtehették a szüleim,hogy segítsenek, akkor nem kellett volna elfogadni? Mondtam volna, hogy inkább vegyetek a szomszédnak vagy a postásnak házat, ne nekem? Vagy tényleg nem értem.

Hatalmas segítség a mai világban, ha saját házból tudsz elindulni az életben, szerintem ezzel mindenki tisztában van "aki alá raktak egyet".

Én igazából igyekszem meghálálni a szüleimnek és a leendő gyerekemet is lakással "a feneke" alatt akarom elindítani az életben.

A mai áraknál tényleg csak úgy van esély valakinek fiatalon lakáshoz jutni, ha a szülő összespórol rá az évtizedek során..

De nyilván ha a szülő is albérletben van és nincs sajátja,akkor ez lehetetlen..Ez így egy nagyon rossz rendszer, őszintén sajnálom,hogy ennyire magasak az árak és nem tud egy tisztességesen dolgozó ember lakáshoz jutni.. De ha utálják azt, akinek már van, az nem visz előrébb, én úgy gondolom...