Igazából miért baj az, ha valakinek a szülei a "feneke alá teszik" a lakást, kocsit stb?

24

Értem. Heti 5 napot dolgozol csak.

Értem. Nem vagy képes 25 éve semmilyen hétvégi képzésre, hogy többet keress, sem nem kerestél másik munkát.

Ja, te tehetsz róla.

31: szellemeket kergetsz.

Szeptember óta hétvégénként is dolgozom. És bizony az elmúlt fél évben 3 komoly továbbképzésen is voltam. Leszállhatsz a nem létező magas lovadról. Köszi. Uncsi a szellem kergetésed. Privátban is, Itt is.

#32: Nevezheted kötésnek is, de aki megteheti, hogy saját ingatlanban él, fel tud nevelni 2-3 gyereket és még nyaralásra is tud költeni, az nem szegény.

Ezzel mennyire értesz egyet?

#29

"valaki írta kommentben (nem itt), hogy mennyire tiszteli az egyik színészt, talán Jackie Chan volt az, mert hogy ő kijelentette, hogy nem fog pénzt hagyni a gyerekére, hanem az keresse meg maga. "

Ne keverd ezt az átlagember helyzetével.

A nagyon híres, nagyon gazdag emberek gyerekei egy teljesen más világban mozognak így velük teljesen másképpen tudnak jó szülők lenni. Ha egy gyerek abban a tudatban él és nő fel ABBAN a közegben, hogy most is milliárdos és akkor is az lesz ha soha nem tesz egy szalmaszálat sem keresztbe a saját élete, jövője érdekében, akkor bizony a körülötte élőkkel együtt csakis lumpenkedésből és mások lenézéséből, csicskáztatásából fog állni a fiatal kora. Azonban ha az a közeg is és maga a gyerek is tudja előre, hogy nem lesz milliárdos csak attól, hogy annyira gazdagok a szüleik, akkor másképpen is bánnak velük. Kevésbé fognak olyanok rájuk ragadni akik csak a pénzüket akarják és maguk a gyerekek is hajlamosabbak lesznek tanulni, képezni magukat és megpróbálni élni a saját életüket.

Ettől még a szüleik ott vannak mellettük, megadnak nekik mindent hiszen a legjobb iskolákban tanulhatnak és lesz saját lakásuk is. Amit mondjuk én meg szeretnék adni a gyerekemnek, annak többszörösét ők is meg fogják nekik adni, lakást, esélyt a boldogulásra, jó képzést, csak nem tesznek mellé még hatalmas vagyont is, hogy ne is legyen szükségük kipróbálni mit tudnak kezdeni a maguk életével.

Érdekes gondolatokat ébreszt a kérdés és előre elnézést, hogyha olyasmit ismétlek, amit más is beírt, de nem szoktam olyan helyeken végigolvasni a válaszokat, ahol heves indulatok, ellenségesség, gyűlölködés, kioktatás és egyéb gyarló emberi negatívozások vannak.

Ahogy beleolvastam, itt azért van, de nem kommentálom.

Eleve azzal indítok, hogy nem vagyunk egymás ellenségei, csak beszélgetünk, ötletelünk, állást foglalunk.

Nálam alapvetés, hogy nincsenek általános érvényű íratlan szabályai az életnek, ami mindenkire minden körülmények között, kortól, nemtől, nemzetségtől és bármi egyébtől függetlenül mindenkire igazak legyenek.

Baj, rossz stb nem létezik, ezeket csak a tudatunk gyártja le, minden ahhoz képest tud "jó" vagy "rossz" lenni, amilyen szemszögből vizsgálva határozzuk meg a célokat.

Baj maximum az, ami szenvedést okoz.

Szóval bajnak egyáltalán nem baj az, hogyha egy család a lehetőségekhez mérten segíti az ifjakat.

Baj akkor lehet belőle, ha ezt erő felett teszik, mert mondjuk egy autó miatt bekocáztatni egy hitelbuktát, az veszélyes játék, de az sem végződik szükségszerűen bukással, csak jobban benne van a pakliban.

Sokan azzal jönnek, hogy akit "elkényeztetnek" az "életképtelen" lesz, "nem tanulja meg a...". Mit nem tanul meg? Megint csak relativizálhatóak a dolgok.

Pl van az az élethelyzet, ahol az anyagi szükség miatt a gyereknek egy szakma letétele után el kell mennie vagy célszerű dolgoznia, mert nem tudnak semmit "alá tenni", így ha élni akar, csak az önerejére támaszkodhat. Megint más családban meg joggal vallják, hogy ad1, ha belefér, miért ne, ad2 pl sokkal jobban jár egy ifjú, hogy letesz plusz szakmákat, diplomázik, (mert nem szorul rá, hogy melózzon, hála a szülőknek) és a végén sokkal életképesebb lesz, mert akár magas beosztásban el tud helyezkedni, akár saját vállalkozást indítani.

De ezek a mosogatások, mosások, takarítások, stb, ilyen háztartási témák könnyen elsajátíthatók, ha élethelyzetváltozás áll be, akkor lehet hozzá alkalmazkodni.

Példák: 15 évig nős voltam, szétmentünk. 15 év alatt mosva főzve takarítva volt, jóformán azt nem tudtam, hogy hogy kell a mosógépet elindítani. Aztán magam maradtam. Teljesen önellátó vagyok, nem esz meg a kosz és tiszta a ruhám, pedig immáron 5 éve élek egyedül.

Másik példa: a fiatalkorom. Rendszrváltás után cég, jósor, házat, sportkocsit, cégtulajdonrészt és jól fizető állást a családi cégben, ezeket mind a "scheggem alá tették".

Élveztem az életet és inkább céges, üzleti dolgokra koncentráltam. Semmit nem vesztettem azzal, hogy nem egy albérletben kezdtem nyomorogni egy szar fizetés kétharmadáért és nyáladzani, hogy más ül a Porschéban az utcán menve.

Bocsi, semmi cinizmus vagy lekezelési szándékom nincs, de ez tény, hogy jobban éreztem magam.

Aztán akik erre azt mondanák, hogy mennyire tanultam meg a saját lábamon állni. Jó hír. Miután a válságban minden összeomlott, kénytelen voltam és sikerült. Megálltam a magam lábán. Ma ugyan nem élek fényesen, de fenn tudom magamat úgy tartani, hogy mégcsak munkahelyeznem sem kell.

De hozzáteszem, hogyha a szüleim rokkantnyugdíjasok lettek volna egy másfeles panelban, nem lett volna "pofám" őket "pumpolni", akkor nyilván a munkahely+albérlet kombó játszott volna, és azt kellett volna méltósággal élnem. Sőt még a szüleimet is segíteni.

Tehát azzal értek egyet, hogy mindenkinek az egyéni élethelyzetére kell optimalizálni és az ilyen "pedagógiai célzatú" sztereotíp "nehézséggenerálással" pedig nem tudok azonosulni.