Mennyire szánalmas, ha valaki 25 évesen még mindig a szüleire mutogat?

A szociális fóbia hihetlen rossz olyan szorongás kap ell ha sok ember van körülötted h lefagy s olyan energiákat vesz ki belőled mint amikor egy aksit rövidrezársz és ez nem javul csak merűlsz.

A végén az ágyból sincs erőd kiszálni és a végén már olyan érzéseidlesznek hogy ha választhat hogy egy zsúfolt munkahelys aközt hogy agyon lőlj valakit inkább agyon lőnél valakit mint hogy sok emberközt légy olyan mintha folyamatosan kínoznának elmondhatatlan iszonyú kínszenvedés és a végén úgy gondolkodsz mint egyes spekulánsok mert mások érzelmeit senem érzed se nem érdekell..

1. Nem kell mindenkinek szaporodni (sőt nem is ajánlott...)

2. Lószrt nem tudsz az életről. Ami nem is lenne baj ha nem vauznál bele olyan dologba amiről lövésed sincs, és sértenél meg másokat.

#5 "bármilye"

Khm.

Természetesen bármije.

Amiről te beszélsz azt nevezik áldozathibáztatásnak.

Ajánlom olvass pszichológiát!

Nem,nem szánalmas,és pontosan jó példa azoknak,akik gyerekeket bántalmaznak.

Örök sérelmeket okozva a gyereknek.

Amúgy eléggé képzavarban vagy,ha azt hiszed,hogy az az átlag,amit leírtál 25 évesen...

A szociális fóbia egy védekezési mechanizmus az erőszak ellen.

Megtanulta,hogy ne bízzon az emberekben,mivel a saját apja is verte.

inkább az a csoda, hogy 18 évesen volt ereje elmenni otthonról, hogy eltartsa magát.

engem szóban bántalmaztak egész gyerek- és fiatal felnőttkoromban, és nagyon sokmindenben el vagyok maradva a kortársaimtól. Nekem pl. nem volt erőm elmenni, nulla forinttal a zsebemben 18 évesen. Normális életem nem tudom, még lesz-e valaha. És akárhány év eltelt, igenis hibáztatom azt, aki ezt csinálta velem, mert elvette az életemet. Bizonyos besulykolt programokon nem lehet túllépni. Jártam pszichológushoz is, úgy sem sikerült. Tudok egy többé-kevésbé okés életet folytatni, ennyi, amit maximális erőkifejtéssel és önfejlesztéssel sikerült elérnem.

Semennyire, ellenben te egy hányinger vagy!

Ez nem úgy működik, mint ahogyan te elképzeled, hiszen az embernek nem csak bőre, húsa, csontja van, hanem bizony lelke is. A lelken ejtett sebek pedig a legkeményebb sebesülések, amit ember élete kapcsán szerezhet.

Engem bántalmazott az apám, és a mai napig érzem, hogy egyes helyzetekben egyszerűen lefagyok, vagy nem úgy viselkedek, mint ahogy egyébiránt szeretnék, vagy kellene. Ahogy haladnak az évek egyre inkább ráeszmélek, hogy ezek a "furcsaságok" az ő áldott "jó nevelésének" a következménye.

Ez az önrész, meg diploma, meg 25 éves kor a hozzászólásod pedig a mélypontja a kérdésednek.

A diploma még nem jelent semmit, mert azzal bizony el is kell tudni helyezkedni. Semmit nem ér a diploma, ha olyan szakmát választottál, amelyben nem tudsz elhelyezkedni, mert az adott munkahelyekre túljelentkezés van. Vagy csak egyszerűen megtanulni megtudtad tanulni, ami kell egy diplomához, csak a megszerzett tudást nem tudott hasznosítani.

Jó példa, amikor valaki szakmunkás végzettséggel többet keres, mint egy diplomás, mert az adott szakmában emberhiány van.

Mások 25 évesen már rendelkeznek legalább egy diplomával, megvan az önrész a saját lakáshoz (vagy akár maga a lakás), és útban az első baba. -

25 vagyok. Nincs még a diplomám. (Note: több, velem nagyjából egykorú haveromnak nncs diplomája és nem terveznek szerezni.) Önrész a saját lakáshoz? Jó lett volna, ha anyagilag stabil családba születek. Első baba? Egyáltalán, baba? Isten ments.

Ha már 6 éve nem veri senki, akkor miért kell még mindig felemlegetni, hogy "mert apám 18 éves koromig vert"? -

Te is azok közé tartozol, akinek összesen egy, azaz 1 darab agysejtje működik, az is csak azért, hogy ne fosd össze magad? :D