Anyu nem engedi, hogy autót hajtsak. Hogy reagálnátok ebben a helyzetben?

Az egész azzal kezdődött, hogy tavaly nyáron a 18.születésnapomra a keresztapum beiratott az autósuliba, és persze anyámnak 1 fityinget se kellett ezért adni, de idegbeteg módon ordibált a keresztapummal, hogy hogyan gondolta, hogy az ő megkérdezése nélkül beirat engem. Mert ő úgy képzelte ezt az egészet, hogy majd huszon valahány évesen elkezdek tanulni, és majd részletenként fizeti. Egész végig anyám lehúzott, hogy jaj úgy se fogom letenni, mert én milyen bizonytalan és balfék vagyok... Mindig kritizált valami kis dolog miatt. Néha már elegem lett belőle, és ignoráltam a rosszindulát, de akkor is csak én lettem leordibálva, hogy ő 30 éve hajt már autót, tán jobban tud mindent...

Nem rég apum vett egy autót, és a saját nevére iratta. Anyumnak is van egy autója, amit 13 éve vett, rajta kívül nem hajthatja senki, és mindig ki van centizve a benzin, és kis távolságon hajtja. Utólag kiderült, hogy én azért se hajthatom majd, mert túl hosszú. (pedig a keresztapámét hajtottam már egy gyakorló úton, ami ugyanilyen hosszú, és semmi gond nem volt)

Az volt a mese, hogy ha levizsgázok, akkor majd én is hajthatom apum autóját, sőt még az én nevemre is akarta volna iratni.. De anyu meg elkezdte ezt az új autót hajtani, mert kevesebbet fogyaszt, elugrik ide vele, elugrik oda, de az üzemanyagot meg soha nem fizeti bele (megkérdeztem erről aput) . Visszatérve rám, egy hete elsőre, sikeresen letettem az autóvizsgát, aminek borzasztóan örültem, és nagyon szerettem volna már hajtani az itthoni autót is, barátnőjeimnek is megigértem, hogy majd elviszem őket kávézni, vagy csak autózunk egy kicsit. És itt ért a pofoncsapás, hogy anyám kijelentette hisztériázva nem rég, hogy szó sem lehet róla, hogy én apu kocsijával "bitangoljak". Én meg csak néztem egy nagyot, mert egyrészt nem is az ő autója, még is ő hajtsa többet és ő szabja meg, hogy ki hajthatja, másrészt apu megengedte, harmadrészt pedig a gyakorlatban tanulok meg jobban hajtani .. Kis mezővárosban élünk, nem Budapesten, hogy félteni kelljen engem... Meg is sértődtem, mivel tudom is magamról, hogy a városon belül soha nem mentem 40km/h fölé, és nagyon óvatosan hajtanék, és mivel friss jogsis vagyok, nyilván azért kaptam a matricát is, hogy a többi autó is figyelmesebb legyen velem, és persze én a saját zsebpénzemből tankolnék. Ti mit tennétek ebben a helyzetben, ha ilyenek lennének a szüleitek? Jelenleg most azt találom a legreálisabbnak, hogy max egyetem után keresek valami munkát, amivel kifizethetem a saját autómat. De akkor meg feleslegesnek találom most a vizsgát... 18/L