A gyereketek arra kérne, hogy a párjával hozzátok költözhessen egy rövid időre. Mi lenne a reakciótok? Hogyan lehetne ezt szépen megoldani?

"Annyiszor próbáltam ezt megbeszélni velük, de sejtem mi lesz a vége..."

Mert a szüleidnek van annyi eszük, hogy nem szeretnének egy -vadidegen- felnőtt embert

- sem eltartani,

- sem befogadni,

- sem a saját otthonukban kerülgetni.

A szüleid élni szeretnék a saját életüket.

Bocs, de ez így jóval cikisebb, hogy lányként akarsz eltartani egy külföldi pasast, aki még az egyetemről is kibukott és visszaköltözött a hazájába.

Az a baj, hogy találgatni kell, mert csak lassan csepegteted az infókat.

Még az is ki fog derülni, hogy a szüleid azért nem látnák szívesen az otthonukban, mert pl. szinesbőrű?!

Elsősorban részemről, ha vakító fehér is a pasas, lennének aggályok.

Nem mindegy, hogy milyen kultúrkörből jön a fickó, a gyerekem élete szempontjából.

És az sem mindegy, hogy egy olyan orvos akar rajtam műtétet végrehajtani, aki bukdácsolt az egyetemen és még a saját családja is lúzernek tart.

Pedig addig minden támogatást megkapott részükről, amíg ki nem derült róla, hogy alkalmatlan. Ezek után ne nekünk kelljen lélegeztetőgépen tartani valakit, aki így áll a dolgokhoz.

Tisztában vagyok vele, hogy sok beleszólásom nincs a buliba, mert a gyerekem "felnőtt" és szerelem az egy "másállapot", de ehhez ilyen formában nem nyújtanék segédkezet.

Szülőként lenne még pár kérdésem.

Mit jelent az elvesztettösztöndíj? Csak, hogy nincs már ez a bevétel, vagy vissza kell fizetni?

Ha igen, ki fogja fizetni?

Mi az új szak, mennyit lehet a meglevőből beszámítani bele?

Ha most megint első féléves lesz, kifogyhat alóla az állami támogatás is a végére.

Bocs a kegyetlenségért, de négy eldobott év után nem a diákhitel, hanem a teljes állás + levelező kombó lenne számomra a felelős férfias hozzáállás.

Mit mond a barátod? Mik az ő tervei? a sajátjait kérdem, nem a közöset, meg amit te szeretnél. Komoly! Te annyi mindent eltervezel, intézkedsz, de hol a másik ember ebben a történetben? Vele beszélj! Ne sugalmazz semmit, csak hallgasd meg!

Volt egy olyan érzésem, hogy a kérdező nő, és be is jött.

Én biztos nem fogadnék be egy egyetemről kibukott, nem dolgozó felnőtt férfit.

Most szerelmes vagy, és rózsaszín szemüvegen át látod a barátodat, de egy férfi sose becsüli meg az őt eltartó nőt. Nagyon fogsz koppanni, mert halálra gürized magadat amíg ő tanul, utána együtt kifizetitek az ő diákhitelét, és amikor egyenesbe jön lelép, mert mindíg az élete sikertelen szakaszára fogod emlékeztetni.

Azért sajnálom a kérdezőt.

Mert pénzt, karriert és hosszú éveket áldozott életéből a rózsaszín álmáért, hogy egyszer csak egy tehetős külföldi orvos felesége legyen.

Álmaiban már látta, hogy megpukkadnak majd a régi barátnők az osztálytalálkozókon, meg a munkatársak a munkahelyén, hogy -egyszerű lány létére- mégis milyen álompasast fogott ki magának.

Talán még a szülei is kiengesztelődnének egy orvos vejjel.

Eközben már nagyban tervezgette a szintén rózsaszínű jövőjüket.

A majdani orvosi jövedelem által nyújtott luxust. A házat, a tengerparti nyaralót, az autókat, a drága utazásokat, az esküvőt meg a születendő gyerekeket. (Talán már a nevüket is kigondolta...)

Erre a pasas egy csapásra áthúzza a számításait mert kibukik az egyetemről, és huss visszazsuppolják a távoli hazájába.

Ráadásul a saját családja is megveti a lúzert, hiszen minden ismerősüknek már évek óta azzal büszkélkedtek, hogy "a mi fiúnk orvosnak tanul a távoli Európában", és ha hazajön, ő lesz itt a helyi kórház főorvosa.

(Vagy a törzsi varázsló, hiszen nem tudjuk, hogy honnan jött?!)

Most meg szégyenkezhetnek és járhatnak -a nagyszámú- rokonok és ismerősök előtt lesütött szemmel a fiúk lúzersége miatt.

A pasas pedig ott áll szakma, végzettség és pénz nélkül úgy, hogy még a saját családja sem támogatja, hiszen ő otthon a család fekete báránya.

Talán ilyen-olyan alkalmi munkái lehetnek, ami csak arra elég, hogy ne halljon éhen.

Talán a mamája ad neki néha egy kis dugipénzt -ha a papa nem látja-, hogy a hétvégén be tudjon ülni egy sörre valahova.

A kérdező pedig úgy tudja, hogy ezerrel dolgozik kint a pasas.

Igaz, a pasas családja is úgy tudta, hogy tanul és orvos lesz.

A kedves kérdező pedig kapaszkodik a veszett fejsze nyelébe, mert nem akarja veszni hagyni a 4 évnyi "befektetését". Utolsó szalmaszálként kapaszkodik abba a naiv ötletébe, hogy majd a szülei nyakán és terhére eltartja a pasast -másodállásokból- a szülői házban, hátha az majd hajlandó lesz végre tanulni az új szakon.

Az évek pedig mennek...

Mi lesz, ha a pasas ismét kibukik?!

Ismét elment jó néhány év...

A rózsaszín ködnek pedig fel kellene szállnia előbb-utóbb.

Még a nyugdíjas éveid előtt...

Kérdező!

Megéri neked ez a pasas?

Vagy valami olyant tud -pl. éjszakánként- amiről nekünk fogalmunk sem lehet??!

:)